Szentségi Házasság

Nehezen tudtam elképzelni anno az életemet, mint háztartásbeli. Az az igazi pörgős, mindig aktív, jövő- menő lány voltam. Sosem tudtam megülni a fenekemen. Mivel a mai világban már nem is kérdés, hogy mit csinálnak a lányok, én is tettem, amit ma mindenki, tanultam, dolgoztam a huszas éveimben. Mindig férjhez akartam menni és gyerekekkel foglalkozni, ezt már többször említettem, de fogalmam sem volt arról, hogy bírnék a négy fal között élni -ahogy mondani szokták-, talán degradálóan a főállású anyákról. Több munkám is volt és mindegyiknél azt éreztem, hogy nem vagyok a helyemen, valamint azt, hogy teljes kiégéshez vezetnek. Zavart, hogy a kollegáim más értékrendet képviseltek. Volt olyan munkahelyem, ahol úgy nézett ki a cég, mint egy valóságos csatatér. Megvolt, hogy ki melyik csapatban van, ki mellett áll, és küzdelem, ellenségeskedés volt az egész munkaidő alatt. Egy cégen belül! Ha most elképzelem, hogy a házimunka és a gyereknevelés mellett még 8- 10 órá...

,, Lack of respect for silence is a form of blasphemy against the Holy Spirit .,, (,, A csend tisztelet ének a hi ánya az istenk ároml ás egyik fajt ája a Szentl élek ellen. ,,)  (Robert Sarah biboros: The Power of Silence) Nincs facebook profilom, az insagrammot pedig csak a blog terjesztésére használom nagy ritkán, amikor véletlenül eszembejut. Itt sincs hozzászólásra lehetőség, mert az ima és az állapotbeli kötelességeim fontosabbak, mint a ,,hittérítő'', véget nem érő viták. Ez nem is fog változni. Az emberek azt érzik biztonságos környezetnek, ahol a tömeg van. Biztonságos cselekedetnek, amit mindenki csinál. Ez a csordaszellem. Egymást követjük, mint a birkák. Azt hisszük, hogy hűde okosak vagyunk, közben pedig bennt állunk a sorban, a többi birka közt. Isten egyéniségeket teremtett, nem birkákat! ,, Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az...

Azt hiszem teljesen homály fedi azt, hogy miért is hordtak a 60-as, 70- es évekig kendőt a misén a nők és a kislányok. Bevallom, én sem mindig tudtam. Egy ódivatú dolognak tartottam, ha nagy néha ilyet láttam a misén, úgy gondoltam, hogy egy apácát látok vagy valakit, aki nagyon el van merülve a Jézussal való kapcsolatában, egy szentet. Egyáltalán nem tartottam magam méltónak ahhoz, hogy viseljem és arra sem vágytam, hogy miatta megbámuljanak vagy szentnek, éppenséggel szenteskedőnek gondoljanak. Óriásit változott a véleményem, amikor megtudtam az igazságot. Amiket én gondoltam, azok nem is úgy voltak. Azokat az ördög súgta a fülembe és most már az is világos, hogy ő nagyon nem akarja, hogy mi, nők jól éljük meg az identitásunkat. Ő nem akar hús- vér férfit és igazi, nőies nőt sem. Megértettem, hogy Isten hív arra, hogy éljem meg a nőiességemet ilyen külső megnyilvánulási formák segítségével (is). Segít jobban megélni a nőiességünket, a hivatásunkat a szoknya és a kendő viselése...

  A II. Vatikáni Zsinat óta felvetődött a gondolat -amelyet lassan tényként közölnek-, hogy minden vallás ugyanahhoz az Istenhez vezet.  Ez nem igaz! Főleg nekünk, katolikusoknak kellene ez egyértelmű legyen! "Buddha, Krisna, Allah, Jézus? Egyre megy, kit követsz." -mondják. A másik hazugság, amely még szűkíti a kört, hogy mivel az iszlám is  monoteizmuson alapul, ezért az nem is lehet kérdés, hogy ugyanarra tartunk, ugyanazt az Istent imádjuk. Nem, nem ugyanarra tartunk és nem is ugyanazt az Istent imádjuk!  Nem közösek a céljaink és a hitünk sem! Az iszlám nem is egy vallásnak mondható, hanem egy politikai ideológia. Ők egyesíteni kívánják a nemzeteket (Egy Világ Vallás létrehozására tett törekvések), az egész társadalmat egy irányítói kézbe akarják szervezni. Számukra mindenki hitetlen, aki nem muszlim (=aki belenyugszik Allah akaratába). Egyesek be is hódolnak nekik, illetve velük egy hajóban eveznek (a látszat ellenére), katolikus hívők, lai...

XVI. Benedek pápa így tanít a szentáldozásról: „Magunkhoz venni a szent Eucharisztiát azt jelenti, hogy önmagunkat az imádás állapotába helyezzük Azzal szemben, Akit magunkhoz veszünk” (SC 66)  A térdelve és nyelvre áldozás az Oltáriszentség vételének a legméltóbb módja, amelyben a vétel és az imádat összekapcsolódik. A kézbe áldoztatás általánosan elterjedt modern gyakorlata a valóságos jelenlétet tagadó kálvinista úrvacsoraosztással rokon. Eucharisztikus miniszterek megjelenése, a kézbe áldozás, ezek új dolgok az Egyházon belül. Szépen látszik, hogy a hívek nem vallják a feltámadt Krisztus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. Nem hiszik el, ezért nem is hódolnak előtte. Nem imádják, mert nem ismerik Őt fel a Szent Ostyában. Kézbe áldozni egy protestáns szellemiségű gyakorlat. Nyugat- Európai országokból indult ki, de nem fogadta el az Egyház, csak mivel olyan szinten elterjedt, kénytelenek voltak szemet hunyni felette. De ez meg sem közelítette a ...

 Casciai Szent Rita életén meditálva gondolkodtam el a címben leírtakon. Valami nagy- nagy hazugság igyekszik minket eltántorítani, eltéríteni a helyes útról. Azért házasodunk, hogy boldogok legyünk, hogy boldoggá tegyen minket  a házastársunk. Azt hiszem ez szinte mindenkire igaz. Rám is az volt. Egy belső késztetést éreztem mindig is arra, hogy férjhez menjek. Egy kitörölhetetlen vágyat.   Úgy gondoltam, ha férjhez megyek, révbeér az életem. Pedig csak akkor kezdődtek igazán a megpróbáltatások, csak másfajták, mint korábban. Szent Rita azért volt házas, Isten azért adta neki ezt az utat, mert az Ő hite és krisztusi szeretete által tudta megmenteni a férjét és a fiait a kárhozattól. Úgy gondoljuk nekünk kisebb elvégzendő feladatunk van? Isten a saját Fiát sem kímélte! A szenvedés mértéke mutatja meg leginkább azt, hogy mennyire szeret minket. Akik nem használják a kegyelmeket jóra, azokat meghagy a bűneikben. Akik viszont csak mustármagnyi hittel r...

Előre bocsátom, hogy nem ítélkezem senki felett, ez nem az én feladatom. Ítélkezni senkinek sincs joga mások felett, hiszen nem tudhatjuk mi megy végbe a másik lelkében. Szeretem a bűnös embert -magam is az vagyok-, de a bűnös cselekedetre a helyes válasz az -ha el akarjuk kerülni a mulasztás bűnét-, ha hangot adunk annak, mit gondol a témáról az élet szerzője, a Teremtőnk, aki üdvősségre hív, nem kárhozatra. Neki a megcsúfolására tett gyenge próbálkozása ez az ördögnek, hogy az embereket egy mély, sötét, identitást vesztett, kiégett, depressziós életvitelbe taszítsa.   Rengeteg meleg számol be arról, hogy amikor elkezdett melegként élni, úgy érezte, valami hívja erre és miután eljutott a patnerével az intimitásig, rendkívül üresnek és értéktelennek érezte magát. Cirka 60 éve büntetendő volt a homoszexuális cselekedet, aztán jöttek a popsztárok, a propaganda filmek és elhitették az emberekkel, hogy normális, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Lassan lecs...