Nagylelkű szenvedés
A legmagasabb rendű önmegtagadások egyike a nagylelkű szenvedés. Erre nem kell keresni az alkalmat: csak fel kell használni. Kellemetlenségek, balsikerek, fájdalmak, szenvedések, sőt szerencsétlenségek nélkül senki sen élhet. Szenvedni mindenkinek kell. Ahogyan szenvedni tudsz- itt válik el, mennyit érsz! Kislelkűen viseled- e a megpróbáltatást, elveszted- e életkedvedet és jóra való buzgóságodat? Vagy pedig Krisztus követőjeként szenvedsz: megrendülve és fájdalmaktól marcangolva ugyan, de megnyugodva az Úr akaratában, akarva, amit ő akar, engesztelésnek, tisztítótűznek, erőpróbának tekintve a szenvedést? Meg kell értened, hogy a szenvedés nagy áldás. A siker gyakran elbízottá, könnyelművé tesz és megnehezíti az önismeretet. A szenvedés magadbaszállásra nevel, megmutatja mennyit érsz, alázatosságra és Isten felé fordulásra sürget. A jólét nem fontos: a lelki haladás a fontos. Szienai Szent Katalin szerint a deréknak a jó és balsors olyan, mint a...