Szentségi Házasság

Találtam egy jó blogot: https://ostiarius.hu/2026/02/09/a-gitaros-mise-a-megtestesult-boomerseg/?fbclid=IwT01FWAP3JslleHRuA2FlbQIxMABzcnRjBmFwcF9pZAwzNTA2ODU1MzE3MjgAAR5ib8-2uMvDu37icCprieHXVoN1-BzcFyR4uQlVCcfBYidSMGumHYrvzKAHLg_aem_oT6keGDJEIQmmN5HhNjUtA Ebből idézek: "A gitáros miséhez vonzódó fiatalok egy jókora része ebbe a kategóriába tartozik: nem egyszerűen más ízlésük van, hanem kényszeresen szeretnének korszerűnek látszani. Azt hiszik, hogy a kereszténység csak akkor lehet hiteles, ha „világi”, „laza” és „beilleszthető” a társadalmi trendek közé. Ez a hozzáállás abból a vágyból fakad, hogy a világ elismerését megszerezzék. Hogy a hit ne legyen botránykő, hanem elfogadható kulturális termék. Így azonban a liturgia lassan önmaga paródiájává válik: nem az áldozat misztériumát jeleníti meg, hanem egy közösségi performanszt. Nem Istenhez akar felemelni, hanem a világba akar betagozódni. A fiatalokat nem az vonzza igazán, ami hasonlít a világra, hanem az, ami radik...

Amikor egyetlen ember lát spirituálisan a családból, az azért van, mert Isten kiválasztotta, hogy szenvedjen értük, az üdvösségükért. Semmi sem történik a lelki életben spontán, véletlenszerűen. Mindennek jelentése van. A kegyelem a rendet követi. Rendszerint ezek az embereket nem értik meg, nem népszerűek, nem kívánatosak, kiközösítettek, lenézettek.  Ez nem büntetés. Ez Jézus megjelenítődése, alakja. Jóvátétel, engesztelés, helyreállítás. Ez a feladatuk. Csöndes szenvedésre hivatottak, mások üdvösségéért. A generációs bűnök miatt engesztelnek, a családjukban huzamosabb ideje fennálló bűnökért. Általuk visszahelyeződik a kegyelem a családba. Isten szenteket formál, nem sikersztorikat. A jóvátételhez egyetlen egy engedelmes lélek akarata elégséges, mivel Isten irgalmas. Ez a lélek ritkán ünnepelt. Isten nem a világ szemében erőseket választja ki, hanem azokat akik gyengének látszanak. Tanulékonyakat, fogékonyokat választ ki. Ők lesznek a realitás pontja az adott család...

Diadochus fótikai püspöknek „A lelki tökéletesség fejezetei” című művéből (Cap. 6. 26. 27. 30: PG 65, 1169. 1175-1176) A szellemek megkülönböztetésének tudományát a bölcsességgel szerezzük meg A helyes megismerés abban áll, hogy minden tévedés nélkül meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Ha pedig ez megvan, akkor az igazság útja – amely elvezeti a lelket az igazság Napjához, Istenhez – az ember lelkét az ismereteknek abba a végtelenbe torkolló világosságába vezeti el, ahol már csak a szeretetet keresi bizalomteljes megnyugvással. Akik felveszik a harcot, azoknak szükséges, hogy lelküket soha semmiféle zavar ne befolyásolja, hogy így értelmük a feltörő gondolatok között nyugodtan tudjon különbséget tenni, s a jó és az Istentől sugalmazott gondolatokat emlékezetük tarsolyába gyűjtsék, a rossz és sátáni gondolatokat viszont kivessék elméjükből. Ha csendes, nyugodt a tenger, akkor egészen a mélyére lát a halászember, és szinte egyetlenegy hal sem tud elrejtőzni előle. Ha a...

              A félelem álmokat öl  Egyetemi elfoglaltságaim- és a nagy családom miatt nem jutott idő a blogra, de ha úgy érzem, van mondandóm, fogok írni a továbbiakban. Talán amiatt kötnek ma nehezebben és később házasságot a fiatalok, mert tartanak a felelősségtől és a végérvényesség gondolata megijeszti őket, ebben a forrongó, folyamatosan változó világban. Pedig minden ember vágyik egy társra, ez a vágy, ez a valakihez való elköteleződés vágya, kiirthatatlan belőlünk. A földi jólét iránti vágy és az erkölcsi norma viaskodhat bennük. Talán tudják, hogy Isten mire hívta meg őket, csak a jóban rosszat is látnak. A házasság nem azért van, hogy mi boldogok legyünk.  A házasságban szolgálunk másokat, de maga az út boldogít(hat). Az egónkkal folytatott küzdelem. Ott motoszkál (vagy hangosan ki is mondódik) a fejünkben: " Nem akarok szolgálni!". Ez teljesen emberi dolog.  Milyen érdekes, hogy a legnagyobb szentek megfeledkeztek ...

                        Limai Szent Róza  " Megváltó Urunk felemelte szavát, és felülmúlhatatlan fölséggel mondta: "Tudja meg mindenki, hogy csak a gyötrelem után következik a kegyelem; értse meg mindenki, hogy a csapások terhe nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára; tudja meg mindenki, hogy a karizmák mértéke csak az elviselt szenvedések arányában gyarapszik. Vigyázzanak az emberek, nehogy tévedésbe essenek! Ez az egyedül igazi paradicsomi lépcső, és kereszt nélkül nincs út, amelyen a mennybe feljuthatnánk."

" Magának más fogalmai vannak mindenről, mint nekem, magát megtanították ezer mindenre, mégse veszi észre, amire figyelnie kellene. Nem látja, hogy rám hiába villog, nekem senki se kell, aki nem tökéletesen az enyém? Maga mindenkit berakna egy dobozba, aztán mikor ki kell, azt veszi elő, ez itt a barátnőm, ez az unokatestvérem, ez az öreg keresztanyám, ez a szerelmem, ez az orvosom, ez a préselt virág Rhodosz szigetéről, na, hagyjon engem békén. Ha egyszer nem leszek, majd nézzen ki olykor a temetőbe, az elég, ha nem vállaltam azt az embert barátnak, mert férjnek óhajtottam, maga se játssza itt nekem azt, hogy maga az én meg nem született gyermekem. Én ajánlottam valamit, maga elfogadta, ahhoz, hogy megkapja azt a pár holmit, joga van, mert elvoltunk egymással, ha néha ránk is jött a veszekedés. Majd kap valamit, nem is akármit, ha nem leszek, ez legyen elég, és azt se feledje, hogy beengedtem oda, ahova senkit. Ennél többet nem tudok felajánlani, mert bennem több ninc...