Szentségi Házasság

Sziénai Szent Katalin: Levelek Isten és a világ között nincs semmi hasonlóság. A világtól az öngyűlölet választja el az embert. A lélek a felebaráti szeretetben tisztul meg hibáitól.  Mindaddig képtelen a lélek tökéletesen Krisztushoz hasonlóvá formálódni, amíg egészen le nem fejtette magáról a világhoz való hasonlóságot.  A világ ugyanis ellenkezője Istennek, és Isten ellenkezője a világnak, nincs köztük semmi hasonlóság.  És valóban így van, mert látjuk, hogy az Istenember a tökéletes szegénységet választotta, a jogtalanságokat, kínzásokat, gúnyolódásokat, sértegetéseket, az éhséget és a szomjúságot; megvetette az emberi dicsőséget és megbecsülést és mindig az Atya dicsőségét és ami üdvösségünket kereste, mindig kitartó volt és igaz és tökéletes türelemmel, és kevélység nem volt benne, csak tökéletes alázatosság.  Ó, kimondhatatlan drága szeretet! Valóban az ellenkezőjét tetted, mint a világ! A világ dicsőséget és megbecsülést keres, élvezeteket, kevélységet, türelmetlens

Miután megértette és meglátta, hogy Isten nem akar mást, csak a mi javunkat, s látja, hogy Istennek az van tetszésére és azt akarja, hogy a kereszt útján kövessük őt, megelégedett és örvend mindabban, amit Isten rábocsát betegségben, akár szegénységben, jogtalanságban és rágalmakban, akár az elviselhetlen vagy tapintatlan parancsban. Mindebben örvendezik és ujjong, és látja, hogy Isten a javára és a tökéletesedésre bocsátja rá ezeket. Nem csodálkozom azon, hogy az ilyen lélekben nincs szenvedés, hiszen kiirtotta magából azt, ami a szenvedés oka, az önakaratot -ami az önszereteten alapszik- és magára öltötte Isten szereteten alapuló akaratát. Oh, drága testvérem Krisztus Jézusban, ha nem látjuk a szenvedés nagy hasznát ebben az életben, amíg zarándokok vagyunk, akik mindig a halál végállomása  felé rohanunk, nem fogunk megmenekülni. Mert sok jó származik a mostani szorongatásokból. Az egyik az, hogy hasonlóvá formálódunk a megfeszített Krisztushoz az szenvedéseinek és gyaláz

Az idő mozdulatlanságával és az unalom ürességével szemben a stratégia többnyire az, hogy megpróbáljuk "elütni az időt" , mint mondani szokás. Az idő nem üti magát; ellenkezőleg, közösségre kell velelépni, vagyis megragadni az adott pillanatot és teljes spirituális intenzitásában meg kell élni. Mivel az akédia ürességet okoz, megpróbáljuk "bebútorozni" : ez a híres pascali szórakoztatás: 》Gyakran mondtam, hogy az emberek minden bajának egy a forrása: nem tudnak nyugton ülni a szobájukban. Ha a megélhetéahez elegendő vagyonnal rendelkező ember örömét lelné otthonában, nem szállna tengerre, nem indulna várakat ostromolni! Csak azért vásárolnak maguknak oly drága pénzen rangot a hadseregben, mert elviselhetetlennek éreznék, hogy ne mozduljanak ki városukból; a társaságot és a kárzya okozta szórakozást is csak azért hajszolják, mert nem képesek örömöt lelni az otthon ülésben.《                                  *   *   * A változtatas állandó kényszere Ez az i

Részlet a könyvből: Szigorúan véve a pap csak akkor cselekszik Krisztus személyében, , amikor kimondja a szentség érvényességéhez előírt szavakat, különösen a bűnök feloldozásának szavait a bűnbánat szentségében, és az átváltoztatás szavait a misén. Mikor például a pap szentbeszédet mond, akkor nem Krisztus személyében beszél, különben mindem szava Krisztus tévedhetetlen szava lenne. Amikor tehát az Úr felé kell fordulniuk, akkor az arcuk alig lesz látható a misén, és ez nyugtalanítja őket, mivel a papi showman boldogsága véget ér, ha a közönség nem látja és nem csodálja folyamatosan. Ha a pap Isten felé fordulva mutatja be a misét, akkor az arca nem látható, és nem ő áll a figyelem középpontjában, hanem valaki más: KRISZTUS. *   *   * A nép felé misézés idővel lerombolja azt a központi igazságot, hogy a mise lényegét tekintve azonos a Kálvária áldozatával. A szentmise nem az utolsó vacsora állandósítása, hanem a kereszt misztériumáé, szentségi jelleggel. Ennek az igazságna