Szentségi Házasság

" Ne tűrje meg a gonosz pásztorokat, mert miattuk jött minden baj az Egyházra. Térjen vissza Rómába, és kezdje meg a keresztesháborút.  Ha azt mondaná, atyám: "A világ túlságosan felkavarodott. Hogyan is találhatná meg a békét? - akkor én a megfeszített Krisztus nevében mondom, hogy hatalmadat főleg három dologra kell felhasználnod. Azaz ne türd meg a szent Egyházad kertjében a tisztátalansággal, bírvággyal és felfuvallkodott gőggel teljes bűzlő virágokat, azaz a gonosz pásztorokat és vezetőket, akik megmérgezik és elrothasztják ezt a kertet. Jajj, mi kormányzónk, használd végre a hatalmadat és tépd ki ezeket a virágokat! Szórd ki őket a kertből, hogy ne kormányozzanak minket! Kényszerítsd őket, hogy önmagukat törekedjenek jó és szent èletre kormányozni.  Illatozó virágokat ültess el ebben a kertben: olyan pásztorokat, akik Krisztus Jézus igaz szolgáiként nem figyelnek másra, csak Isten dicsőségére és a lelkek üdvösségére; és akik atyjai a szegényeknek. Jajj nekem

Oh, ha anyáink kellőleg tudnák becsülni az elrejtett, belső ember drága ékszerét és arra törekednének: még e romlott világban is a szenteknek egy újabb nemzedékét tudnák felnevelni. Az elrejtett, belső ember mit sem veszít szépségéből, ha évek múltán külseje fonnyadásnak indul is. Az anya és hitves, ki féli az Istent, s férjének odaadó és engedelmes társa; aki imában és dologban egyaránt buzgó; kinek éber szeme és munkás keze rendet tart a tűzhely körül; ki az őrzőangyallal is versenyre kél gyermekei gondozásában; ki rendületlenül bízik Istenben; bajában hallgat s könnyeit lopva törli le; kinek mindenkihez van barátságos szava; barátságos tekintete; ki számos gondja között a szegényt sem feledi el; az ilyen nő magában hordja az elrejtett belső ember szépségét, akkor is, ha az élet komoly küzdelme egykor üde arcára a " Mater Dolorosa"   vonásait kezdi szántani. Az ilyen hitves és anya elveszti érzékét a hiú páváskodás iránt, úgy ruházkodik, olyan a vis

Dienes Gábor: Kísértés Sziénai Szent Katalin: Levelek Az ördög rendetlen szomorúságot és zavart -az unalom miatt- kelt a lélekben, hogy elhagyja lelki gyakorlatait. Rávezeti őt a kétségbeesés útjára, más módon ugyanis nem szerezhette volna meg magának, csak így. Kísértésekkor mond: Ha az Isteni kegyelem nem volna bennem, nem volna meg a jóakaratom, hanem követném a te gonoszságodat, és a magam rossz gondolatait. Én azonban a mi Urunk Jézus Krisztusban bízom, aki meg fog őrizni engem életem utolsó pillanatáig. A bűn az, ami bezárja a kaput és elveszi a célt; amiért teremtve lettünk: a bűn veszi el az életet és adja a halált. Elveszi a fényt és sötétséget ad, mert elhomályosítja az értelem szemét és nem engedi meglátnia sem a Napot, sem a sötétséget (sötétségnek mondom a lélek önismeretét, melyben meglátja és megtalálja a sötét érzékiséget, mely mindig a Teremtője ellen harcol és lázad) és mivel nem látja a saját sötétségét, ezért nem ismerheti meg az isteni Jóság szeretetét

Kovács Ervin Gellért OPraem (Gödöllő) premontrei szerzetespap A Magyar Egyházzenei Társaság XI. kongresszusán Budapesten 2013. március 15- én elhangzott előadásából Az elsődleges feladat annak megértése, hogy a liturgia nem az ember és az adott közösség önkifejezési eszköze. Nem az időszerűséget és a múlandóságot kell kifejeznie, nem mi csináljuk látványos ötleteinkkel, hanem olyan erő és hatalom dolgozik benne, teljesen Más, aki ugyan a közösséget belül ér el bennünket, de akinek a közösség nem ura, hanem csak egyszerű eszköze.  A liturgiának ezért kell előre adottnak és változhatatlannak lennie, mert a szertartásokon keresztül Isten szentsége mutatkozik meg. Éppen ezért száll szembe Ratzinger bíboros olyan sokszor az antropocentrikus, lapos és banális liturgiával, mely annyira elterjedt napjainkban.  A kifejlődött liturgia helyére egy csinált liturgiát helyeztek. Többé nem fogadják el a szerves fejlődést és érdeklődést, melyet az emberek évszázadokon keresztül továbbviszn

Részlet Egger Ágoston: A keresztény anya c. könyvéből "Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned, oh Istenem ."-  mondta Szent Ágoston. Csak a tökéletes és az örök Jóságnak birtoka elégítheti ki és teheti boldoggá szívünket, ezt pedig csak a mennyországban a Jó Istenben találhatjuk föl. Szívűnk óhajának a legfőbb jóra kell irányulnia, s nem szabad abban megtűrnünk olyan vágyat, mely amazzal ellenkezik, mert különben önmagunkat csaljuk meg, s veszélynek tesszük ki örök boldogságunkat, csalóka, múlandó boldogság után futván, s azt nem találván meg sohasem! Legelső feladatunk az életben, hogy szívünk hárfáját lehetőleg harmónikusan hangoljuk, s minél tökéletesebben oldottuk meg a feladatot,annál több békesség leszen osztályrészünk idelenn, s annál nagyobb joggal számíthatunk a teljes megnyugvásra Istenben.  A nő szív, mely önmagát ajándékul adja, nemcsak mint hitves,hanem mint anya is.  A keresztény anyai szeretet tisztább és eszményibb a természetes szere

Erős akaratú, önérzetes fiatalok voltak. Anyu, aki nagycsaládban nőtt fel, humorral, éles nyelvvel, szópárbajokra, a szavak vicces kiforgatására védekezésre és támadásra egyaránt hatékony verbális képességekkel rendelkezett. Ez nagyon súlyos kihívást jelentett a súlyos traumákkal teli gyerekkort cipelő, hiperérzékeny Apunak. „Összecsiszolódásuk" – ahogy emlegették sokszor – hosszú, nehéz folyamat volt, aminek sikerére emberileg nézve nem lehetett számítani. Volt azonban valami, ami mindkettejük életében szent és sérthetetlen volt. Ez volt az a közös alap, a közös mérce, amihez mindketten mérték életüket már akkor, még mielőtt megismerték volna egymást és közös életükben is. A biztos kikötő, ahova visszatértek minden vihar után. Az igazi szeretet üdvözítő útján járva vállalták az ismételt lemondást az egóról, a megbocsátást, a hitben való előretekintést. „Ne az én akaratom… legyen meg a Te akaratod! „ – Mondták Istennek. „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisz

Nem lehet egyszerre két ellentétes szeretetben élni. Minden vícium a kevélységből születik. Az istenszeretet tölti meg a lelket az erényekkel. A világba vetett érzület és szeretet érzéki szeretettel szereti önmagát, mindig megtiszteltetést, rangot és gazdagságot, örömöket, élvezeteket és érzéki vigasztalásokat keres; ezek az örömök az örök halálba vezetik az embert. Aki ugyanis rendetlenül szereti a világot és a világ örömeit, az mindig kevélységben gyökerezeik, és a kevélységből születnek az összes víciumok. Ó, mekkora nyomorúságot hordoz az ilyen szív! Egészen belefullad a világ gonosz gondjaiba, és nem szerez ebből magának mást, csak halált és elveszti a Kegyelem életét; sötétségben jár és elveszti a világosságot; a bűn gonosz szolgaságába esik és így szolgája és rabszolgája lesz annak, ami nincs, és ennél rosszabb nem érhetné őt. Az ilyen lélek fogja és egyenesen az ördög kezeibe adja magát. Azt akarom, hogy igaz és szent serénységgel vessétek le szívetekről és érzüle