Szentségi Házasság

Sok lelki olvasmány arra sarkall minket, hogy a lelki életünkben ne az érzelmeinket kövessük, mert azok változhatnak és sokszor nem a realitás talaján mozognak, megcsalhatnak minket. Mivel gyarlók vagyunk, dönthetünk főképpen érzelmeinkre hallgatva. Szeretem, nem szeretem, tetszik, nem tetszik. Az alapján kellene pedig válasszunk, hogy mit tett például egy illető, nem az alapján, hogy mennyire szimpatikus a szónoki tehetsége, hogy mennyire képes manipulálni a környezetét. A hagyományhű katolicizmusban mindig észérveket követünk, ezeket mérlegelve döntünk és így engedelmeskedünk Isten akaratának. Sajnos a mai ember nem olvas. Szórakozással töltött ideje befogadóvá teszi mindenféle érzékenyítő tartalomra. A gonosz pont a kedvteléssel töltött időnkbe tud belépni a legkönnyebben. Aki dolgozik vagy imádkozik, azt nem tudja olyan szinten elérni, kísérteni, mivel sosincs úgymond "üresjáratban". Miért van akkora ereje az érzelmeknek?   A szenvedély az érzelmek egy különle...

Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted. Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje benned szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene. Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik. (69.zsoltár, részlet)

Ha testvéred vétkezett, menj és dorgáld meg szemtől szembe. Akkor megnyered magadnak. Rázd fel a lelkiismeretét, térjen meg, és megnyered magadnak a testvéredet. (Máté 18, 15) Mert néha előfordul, hogy ha valaki vétkezik, fogjuk és pletykálni kezdünk az illető bűnéről. Mindenkinek elmondjuk, de annak nem, aki vétkezett. Ilyenkor nagy gonoszságot követünk el, gyűlölködést keltünk. Ám amikor szemtől szembe elmondjuk neki, akkor, ha Isten kegyelme működik rajta, és szeretettel világítunk rá a bűnére, megnyerjük azt a testvért Istennek. Ha pletykálunk, abból nem lesz semmi.  ( Forrás: Jan Paweł Lenga: Nem hallgathatok! Az Egyház válságáról, az eretnekségről, a hitehagyásról és a mulasztás által elkövetett bűnökről)

A tevékenységeinknek már nem lehet semmi közük az evilág mulandó javaihoz. Ezek eltérítik lelkünket egy jobb világtól, és csalóka képek fátylát vetik ránk.  Isten ellenségeivel semmi közös ügyünk nem lehet, hiszen szent Jakab ezt mondja: „A világ barátsága ellenségeskedés az Istennel.” (Jak 4, 4). Aki pedig Isten ellensége lett, azon senki sem segíthet. Utánozzuk ezért Atyáinkat, kövessük őket, és keressük a bensőnkben elrejtett kincset; és ha megtaláltuk, akkor minden erőnkkel tartsuk is meg.  Először tökéletes gondtalanságra törekedj a megengedett és meg nem engedett dolgok miatt. Éppen ezek számára kell halottnak lenned. Másodszor szerezz magadnak tiszta lelkiismeretet, miközben védekezel szemrehányásaival szemben. Végül, szabadulj meg mindattól a szenvedélytől, amely e jelen világhoz vagy saját testedhez húz. Aztán nincs gondolati kép, képzet, amelyet nem száműz vagy nem semmisít meg Jézus segítségül hívása. A lélek az ördög iránti gyűlöletében haraggal...

Nem lehet kételkedni abban, hogy az Isten világosságának gyakori befogadása által megérett értelem éleslátó lesz saját világosságának magas fokával.  Ez a szellemnek a szenvedélyek fölötti uralmából adódik. Ami pedig érzékelhető fényként vagy tüzes alakként mutatkozik, mindig az ördög szemfényvesztéseiből származik.  Találóan tanít bennünket az Istennel eltelt szent Pál, amikor ezt mondja: „A sátán is a világosság angyalának tetteti magát.” (2Kor 11,14).  Senki se kezdje ilyen reményekkel a lelki életet. Ennek az életnek egyetlen célja, hogy az Istent a legbensőbb barátságban és egész szívünkkel szeressük. A látás, az ízlelés és az összes többi érzékek megörvendeztetik a szív emlékezéseit, ha megkülönböztetés nélkül átadjuk magunkat nekik. Éva ősanyánk példája mutatja ezt. Ha nem nézett volna jóleső érzéssel a tiltott fára, emlékezett volna az Isten parancsára.  Ha az Isten- szeretet szárnyai fedték volna be őt, sohasem vette volna észre ruhát...