Győzött a gyűlöletkampány
Sok lelki olvasmány arra sarkall minket, hogy a lelki életünkben ne az érzelmeinket kövessük, mert azok változhatnak és sokszor nem a realitás talaján mozognak, megcsalhatnak minket. Mivel gyarlók vagyunk, dönthetünk főképpen érzelmeinkre hallgatva. Szeretem, nem szeretem, tetszik, nem tetszik.
Az alapján kellene pedig válasszunk, hogy mit tett például egy illető, nem az alapján, hogy mennyire szimpatikus a szónoki tehetsége, hogy mennyire képes manipulálni a környezetét.
A hagyományhű katolicizmusban mindig észérveket követünk, ezeket mérlegelve döntünk és így engedelmeskedünk Isten akaratának.
Sajnos a mai ember nem olvas. Szórakozással töltött ideje befogadóvá teszi mindenféle érzékenyítő tartalomra. A gonosz pont a kedvteléssel töltött időnkbe tud belépni a legkönnyebben. Aki dolgozik vagy imádkozik, azt nem tudja olyan szinten elérni, kísérteni, mivel sosincs úgymond "üresjáratban".
Miért van akkora ereje az érzelmeknek?
A szenvedély az érzelmek egy különlegesen intenzív formája. Pont erre ösztönöztek a sivatagi atyák, hogy a szenvedélyektől, vágyaktól szabaduljunk meg elsőként.
Ha nem így teszünk, annak csúfos vége lehet. Szenvedély lehet a munkamánia, sportszenvedély, politika szenvedélyes követése, bármi, amihez intenzív érzelmekkel kötődünk. Ez lehet szeretet, gyűlölet, félelem is.
Ha valaki életét a gyűlöletbeszéd tölti ki (pletykál),akkor gyakran beszél mások hibáiról, hogy önmaga hiányosságait leplezze vagy pedig azért, mert neki nincsennek erényei. Ha a gyűlölet vagy egyéb negatív érzelmek vannak a középpontban, akkor eltávolodunk a realitástól, olyan problémákról, amik ennél sokkal nagyobbak (háború, olajválság, iszlám terjedése, infláció).
A felhergelt ember már nem tud tisztán látni, a reakciói intenzívek, mondják is, hogy szenvedélyes. Ezt lehet jóra is fordítani, ha valaki egy jó ügy érdekében dolgozik. Érdekes, hogy akármelyik lelki olvasmányt olvasom, mindegyik arról beszél, hogy józanok és higgadtak legyünk és ha harag, indulat, esetleg gyűlölet van bennünk, akkor ne cselekedjünk addig, amíg meg nem nyugszunk, nem csendesedik el a lelkünk.
Ehhez képest ma úgy élnek az emberek, hogy az "alap hangulatuk" az indulatosság. Egy szikra elég ahhoz, hogy elveszítség a lelki békéjüket. Már csak nagyon kevés emberrel lehet konstruktív módon beszélgetni. Betesszük egymást egy- egy dobozba, ez fekete, ez fehér, ezzel egyetértek, ezzel nem. Sztereotípiák. Pedig a dolgok ennél bonyolultabbak.
Nincs tökéletes közösség, de ha megnézzük a véghezvitt tetteiket, máris láthatjuk, hogy milyenek a gyümölcsök. A kommunikációja is sokmindent elárul egy emberről. Ha lekezelő másokkal, ha fölényeskedő, ha visszaél a hatalmával, akkor rosszul él a tekintélyével. A jó vezető betartja a törvényt, ezáltal a nép is be fogja tartani. Ha egy homoszexuális, pszichopata, abortusz párti, drogfüggő kerül egy közösség élére, aki becsapta a saját családját is és sosem dolgozott tisztességesen, valamint a lételeme a hárítás, hazudozás, akkor Szent István óvja meg Magyarországot!
Imádkozzunk, hogy az embereknek legyen annyi esze, hogy a netes hergelések helyett hasznosabban töltik ezentúl az idejüket, olvasnak, gondolkodnak, beszélgetnek, megtanulnak angolul (angolul sok hírforrás tartalma maguknak a szellemi szerzőknek a szájából hangzik el...). Amen.
A chat Gpt valasza:
"A gyűlöletkampány egy szándékos, összehangolt politikai vagy társadalmi kommunikációs stratégia, amelynek célja a társadalmi feszültségek szítása és az emberek felhergelése egy adott csoport, személy vagy intézmény ellen. Ezt a módszert leggyakrabban arra használják, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a valós problémákról (például gazdasági vagy szociális válságokról), és egy ellenségkép (bűnbak) kijelölésével mozgósítsák a támogatókat."
