Szentségi Házasság

Az ima nem wellness, ami mindig feltölt és kikapcsol. A lelkileg gyermekek imádkoznak csupán vigasztalásért, megnyugvásért. Sokszor az ima inkább harc, küzdelem.  Vannak igazán száraz időszakok az imaéletben, de szentek elmondása szerint ezen időszakok sokkal inkább kegyelemdús időszakot eredményeznek, ha türelemmel és kitartással viseljük a lelki szárazság időszakait.  Leegyszerűsítve: Isten így próbál ki minket, hogy csak vigasztalás miatt imádkozunk vagy tényleg szeretjük Őt és kapcsolatban szeretnénk Vele maradni, illetve lelkekért áldozatot hozni. Tudom, hogy furcsa lesz amit mondok, de kedvelem ezeket az időszakokat, mert ilyenkor sokkal jobban vágyakozom Isten után és ez alázatossá tesz (valamennyire...). Könnyű olyankor imádkozni, amikor lelkes, vidám vagyok. Próbálom, hogy ne az aktuális  érzelmeim irányítsanak az imaéletben (sem). "The time of prayer, it's God's time for punishing us for our faults."  (Fr Faber, Lehodey: The ways of mental prayer

Gerely Jolán, Hivatás vagy robot (részlet) Etus kissé zavarodottan babrált az asztalon. Ő mindezt egészen másképpen fogta föl. Az ő szemében fontosabb személy nem volt a világon, mint maga. Sőt még saját magából sem az egyetlen igaz érték, a lélek állott érdeklődése középpontjában, hanem a külső megjelenés, a "mit mondanak a barátnők ", a szórakozás, a flört és esetleg egy előnyös házasság, amelyben leánykori üres életét még üresebben folytathatja. Zavaros érzéseit nem tudta, sőt őszintén szólva kissé szégyelte is így feltárni Márta előtt, ezért kitérőt keresett: - Hiszen te sem maradtál volna itthon, te is elfoglaltad volna egy jobban rászorulónak a helyét, ha . . . igen, ha ez a szerencsétlenség nem ér. Mártának egy pillanatra elborult a szeme. - Abban igazad van, hogy nem maradtam volna itthon házimunkát végezni, hiszen arra nem lett volna szükség. De, hogy jövedelmező állásban elfoglaltam volna-e más helyét, az nem olyan bizonyos. Isten él,  megmondhatója, mil

Levél az efezusi egyháznak. „Az efezusi egyház angyalának ezt írd: Aki a hét csillagot jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó közt jár, a következőket mondja: Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad őket. Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele. De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot. Azt viszont, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra lehet írni – én is gyűlölöm őket. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van.” „A szmirnai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt: Tu

Írta: Gerely Jolán  A nyár kellemes meglepetést hozott Erzsinek. Meghívást kapott Németországban lakó rokonaitól, hogy töltse náluk a szünidőt. Utazás, még hozzá külföldi utazás! Micsoda élmény volt ez Erzsi számára. Lelkében az életöröm új reménysége ébredt. Rokonai kedves, régi, egyetemi városkában laktak. A hangulatos, ódon házak világában még a régmúlt időkből itt feledett, csendes, egyszerű élet folyt. Az emberek lassabban jártak, derültebb szemmel néztek, őszintébben beszéltek, dalolva és fütyürészve dolgozgattak, s a modern élet ideges feszültségét csak hírből ismerték. A természet pedig a maga üde, zöld bokraival, lombos fáival, selymes pázsitjával, napsugarával és madárdalával bemerészkedett egészen a városka közepébe. És itt, ebben a festői környezetben Erzsi, rokonai révén egy öreg, német tudóssal ismerkedett meg. Kezdetben lombtalan, száraz fának nézte az öreget, aki már csak gyökerében él. De lassanként rájött, hogy élettapasztalatainak és tudásának

Regnum Eucharisticum Athanasius Schneider püspök első látogatása Magyarországon Előadások, homília, exkluzív interjú Azok a nagyszerű korok, amikor az Egyház élete virágzott, mindig a bűnbánat és a Szentségek Szentsége, az Oltáriszentség fokozott tisztelet ének kora is volt egyben. A kézbe áldozás gyakorlata miatt az Oltáriszentség minimalista tisztelete vált általánossá, és – ami még ennél is rosszabb – megdöbbentően sokszor fordul elő, hogy a szentostya részecskéi elvesznek, és az emberek észrevétlenül rajtuk taposnak templomainkban, és a szentostyák ellopása is rendkívül könnyűvé vált. Ez az objektív hely- zet azt kívánja, hogy a kézbe áldozás gyakorlatát – legalábbis fokozatosan – megszüntessük. Ennél is fontosabb, hogy engeszteljük az Oltáriszentségben jelen levő Urat, akit már most is túlságosan megsértettünk szeretetének szentségében, és adjunk elégtételt neki. Ilyen engesztelést kért az az angyal is, aki 1916-ban megjelent a három fatimai pásztorgyerek- nek. Lúci

Robert Sarah bíboros találkozik XVI. Benedek pápával, 2011. Vatikán Ezt érdemes elolvasni: https://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140514_christopher_a_ferrera_mit_jelent_pontosan_az_hogy_tradicionalista "Ama katolikusokat tehát, kik egyszerűen úgy folytatták a hitéletet, ahogy azt a katolikusok mindig is tették a Zsinat előtt, őket kezdték el tradicionalistáknak – hirtelen történelmi távlatba helyezve a kifejezést – hívni, így aztán az, hogy a tradíció fogalma most különbségtételt jelent e viszonylag kevés katolikus és az Egyház elsöprő többségének tagsága közt, tagadhatatlan jele egy olyan krízisnek, melyben az Egyháznak még korábban sosem volt része. Azok, kik ezt tagadják, magyarázattal tartoznak, hogy miért csak azon átalakult többség körében, kikre illik a neokatolikus megnevezés, kezdett a hit zuhanórepülésbe, ahogy sokan teljesen elpártoltak a  II. János Pál által késői éveiben siratott „csendes aposztáziába”, melynek előtte éveken keresztül „zsinati megújulásról

Regnum Eucharisticum Athanasius Schneider püspök első látogatása Magyarországon Előadások, homília, exkluzív interjú (19- 23. oldal) -részlet- Az elmúlt években létrejött az Egyházban egy csoport, mely főként  papokból, valamint néhány püspökből és bíborosból áll. Ez a csoport meg  kívánja változtatni a római katolikus egyház kétezer éves gyakorlatát, amely  szerint az újraházasodott elváltak nem járulhatnak szentáldozáshoz, hiszen  ez ellentétes lenne Isten akaratával, melyről Isten igéjében ezt olvashatjuk:  „A házasságtörők nem öröklik Isten országát” (1Kor 6,9). Az említett  csoport érvei olyan hozzáállásról tanúskodnak, amely a korai keresztény  gnosztikusokat jellemezte, akik számára semmiféle problémát nem jel entett, ha a gyakorlat szembekerült a tanítással. Érveik továbbá Luther Márton elméletére emlékeztetnek, miszerint a hit üdvözítő ereje független  attól, miként él az ember, sőt a bűnbánatot és életünk megjobbítását sem  kívánja meg. A Tridenti Zsinat ezt a vél

1. https://m.youtube.com/watch?v=4S4w7oPy4Qs 2. https://youtu.be/nSrUwtogi70 "A hívek tömege a mise értékéhez nem tesz hozzá."- mondja Simon Gábor atya a fenti videó második részében. A második videó 22. perce körül beszél az atya arról, hogy a szembemisézés atyja Luther Márton volt. Ő úgy vélte, hogy nem áldozat a szentmise. Az eszmei szülője volt a szembemisézésnek, ő maga sosem tette ezt.  A szembemiséző "oltárok" nem tartalmaznak oltárkövet (ereklyéket). Megáldják őket szentelt vízzel és ennyi.  Sehol sem találni olyan egyháztörténeti kort, ahol a szentmisét az oltárnak háttal celebrálták volna. Többek között erről is beszél az atya. Az új mise (novus ordo) során egyre kevesebbet hallani a pokolról, halálos bűnről, a homoszexualitásról, a fogamzásgátlásról, a gyerekek elfogadásáról, a gyónás fontosságáról, stb., stb. A szentmise nem közösségi lakoma, ahogy a protestánsok vélik, hanem általa Krisztus kereszhalála történik meg újra a Golgotán. Nem kell

    Mijo Barada     horvát, katolikus lelkigyakorlat vezető Családfánkért folytatott ima: https://youtu.be/SmLRwnf65FQ Érdemes meghallgatni az egész videót, de a 46. perctől beszél konkrétan a családfáért való imáról. 

Részlet Malachi Martin, Az elhagyott szőlőskert című művéből A szentek imái és a mise imái 1965-ig ezt mondták:  „ Uram, taníts  meg minket a földi dolgok megvetésére, és az égiek utáni vágyakozásra! ”  Mennyei dolgok  utáni vágyakozásra!  Egyáltalán nem volt szó arról, hogy földi paradicsomot kell építenünk.  De ez volt a II. vatikáni zsinat üzenete, és ezt a gondolatot tették magukévá a püspökök. Így  aztán határt lehet szabni a családok méretének. A püspökök legalábbis sejtetik, hogy lehet  fogamzásgátlást használni, mert nem szólnak egyértelműen ellene. Manapság az a nézet,  hogy korlátozni kell a népességet. A püspökök ezt elfogadják, mert ez az idők szava. Nem hiszik,  hogy fontos lenne a sok pap.  Ezért nem bánják, ha lányok ministrálnak, ha nők a plébániai adminisztrátorok, vagy nők áldoztatnak. Vegyük például az áldoztatókat. A Vatikán törvénye szerint csak akkor lehet áldoztatókat alkalmazni, ha nincs pap. Nos, nézzük meg a dublini templomot, ahová én jártam misér