Házimunka, kicsit máshogy

Gerely Jolán, Hivatás vagy robot (részlet)

Etus kissé zavarodottan babrált az asztalon.

Ő mindezt egészen másképpen fogta föl. Az ő szemében fontosabb személy nem volt a világon, mint maga. Sőt még saját magából sem az egyetlen igaz érték, a lélek állott érdeklődése középpontjában, hanem a külső megjelenés, a "mit mondanak a barátnők ", a szórakozás, a flört és esetleg egy előnyös házasság, amelyben leánykori üres életét még üresebben folytathatja. Zavaros érzéseit nem tudta, sőt őszintén szólva kissé szégyelte is így feltárni Márta előtt, ezért kitérőt keresett:

- Hiszen te sem maradtál volna itthon,

te is elfoglaltad volna egy jobban rászorulónak a helyét, ha . . . igen, ha ez a szerencsétlenség nem ér.

Mártának egy pillanatra elborult a szeme.

- Abban igazad van, hogy nem maradtam

volna itthon házimunkát végezni, hiszen arra

nem lett volna szükség. De, hogy jövedelmező állásban elfoglaltam volna-e más helyét, az nem olyan bizonyos. Isten él,  megmondhatója, milyen más terveim voltak. Én dolgozni akartam. Be akartam állítani tudásomat valami szociális munka

szolgálatába, mint ahogy ez volna a kötelessége minden olyan leánynak, akire otthon nincs szükség, s akinek megvan a megélhetése.

- No de azt csak beláthatod, hogy az a

munka, a saját szellemi előhaladásod szempontjából, de a már meglévő képzettségednél fogva is megfelelőbb lett volna, mint ez a mostani?- makacskodott Etus.

- Még ezt sem merném állítani, - felelte Márta. - Mert először is, a munka minősége

egymagában - ha nem jár vele durva társa-

ság, rossz környezet - sem kevesebbé, sem rosszabbá nem teheti az embert. Ellenben, a művelt finom lelkületű ember magához emelheti a munkát, megfinomíthatja és lelket önthet bele. A lélek fejlődésére és előmenetelére pedig minden alkalmas lehet, csak fel kell használnunk a benne

rejlő tanulságokat. Látod, egy svájci pedagógus, Foerster, még abban a jelentéktelennek látszó foglalkozásban is, amit az előbb végeztem portörlésben, egy sereg jellemnevelő hatást talál.

-No, arra magam is kiváncsi volnék, hogy

mit?

- Hát így emlékezetből elmondhatok néhá-

nyat. Egyik pl. a lelkiismeretesség. Mert aki felületesen törülget, csak éppen, hogy tessék-lássék, attól nem lehet becsületes, alapos munkát várni másban sem. Egy másik az állhatatosság. A portörlés bizony napról-napra ugyanaz. Ebbe változatosságot vinni csak a saját gondolataink útján

lehet. De kitűnő iskola. Aki nem fárad bele ebbe az egyhangúságba, az közben megtanulja, hogy türelemmel és kitartással tudjon küzdeni - ha egyszer rákerül a sor - nagy célokért is. Nem utolsó dolog az sem, hogy itt nem szabad látszatra dolgozni. Aki csak ott törülget, ahol látszik, azt például varrónőnek sem szeretném megfogadni, mert bizonyos, hogy utána kellene varrni az egész ruhát, az fércelése nyomán. Aztán a portörlés emberszeretetre és kíméletre is tanít. Mikor kirázod a portörlőt, vigyáznod kell, hogy a por másnak a fejére ne hulljon. És tudod-e, hogy a portörlés megtanít még az emberekkel való bánásmódra is? Mert őket is éppúgy, mint a finom, törékeny tárgyakat, gyöngéden kell megfogni, hogy el ne törjenek, de azért erősen kell tartani, hogy ki ne hulljanak a kezünkből. Folytassam?

- Köszönöm, elég, - felelte Etus. Majd

tréfára fordítva a dolgot így folytatta: - ha még sokáig beszélsz, hazaszaladok és kitakarítom a szobám, holott egyszer már alighanem kitakarították.

- Pedig még valamit szeretnék neked elmon-

dani. Te nem tudod, nem is tudhatod, mit szenvedtem én az édesanyám halálakor. De lásd, Isten külön vigasztalásul, ezt a munkát, ezt a kötelességet küldte nekem. Ismétlem: vigasztalásul. Mert seholsem érzi az ember annyira, hogy azt a bizonyos munkát, amit vállalt, neki, éppen neki kell elvégeznie, - mert végezheti el legjobban, - mint a háztartásban. Akinek nincsenek ilyen személyéhez nőtt kötelességei, akinek a munkája várhat, vagy mással éppen olyan jól elvégeztetheti, azt a szenvedések sokkal jobban leverik a lábáról, mint azt, akinek a szenvedések közepette ilyen kizárólag reá váró kötelességet kell teljesítenie. Hidd el, a házimunkában gyógyító erő rejlik, amely megnyugtatja a kedélyt és megtaláltatja az emberrel önmagát. Goethe Iphigéniája azt mondja: 

"Ha haszna nincs, kora halál a lét". Ne sajnálj hát Etuskám azért, hogy én élni akarok.

Etus elgondolkozott.

- Márta, te valahogyan egészen más vagy,

mint én. - De pillanatnyi elmélyedése azonnal

elmúlt és nevetve folytatta: - De hogy lásd,

milyen hajlítható vagyok és mennyit tanultam

tőled, most azonnal megyek és veszek egy szép munkakötényt.

Ezzel viharosan megölelte és megcsókolta Mártát, majd lefutott a lépcsőn. 

De mire a kapuba ért, valami keveset változtatott a tervén és úgy határozott, hogy mégsem munkakötényt vesz, hanem inkább egy kis zsúrterítőt.