Szentségi Házasság

Imádság (Charles de Foucauld) Elmélkedés az Evangéliumon Ó Uram, a te tanítványodnak lenni annyit jelent, hogy egészen a tiéd lenni, teljesen hozzád tartozni, veled tökéletesen egyesülve, egyetlen valóságot alkotni veled, meghalni magunknak és hagyni, hogy te élj mibennünk: ez jelenti a veled való tökéletes egyesülést. Ó, én Istenem, mennyire kell óhajtanom, hogy a te tanítványod legyek: ez a legnagyobb dicsőség, amit megszerezhetek neked: «Az Isten dicsősége az, hogy tanítványaimmá legyetek, és gyümölcsöt hozzatok» és ez az én nagy javamra is válik. Ó Uram, segíts nekem megtenni azt, ami ehhez szükséges! Mit jelent önmagunkat megtagadni, hogy téged kövesünk? Jelenti önmagunkat megtagadni, távol lenni önmagunktól, nem foglalkozni önmagunkkal többet, mintha nem léteznénk, és akkor nincs többé sem érdek, sem számítás, sem ízlés, sem akarat, sem más: megszűnik az ember létezni. Akkor nem foglalkozunk önmagunkkal, akkor teljesen elfelejtjük magunkat. De Uram, ha nem keresem töb

Békére  és igaz belső azonosságra szól a rendeltetésed: kell, hogy minden mást kevesebbre tarts, és csak önmagadra ügyelj. Nagyon sanyarú helyzetbe kerülsz, ha valami mulandót nagyra becsülsz. A te szemedben semmi se legyen nagy, magasztos, kedves vagy kívánatos, csak Isten maga, vagy ami Istenre utal. Tartsd mind hiábavalónak, ami vigasztalást teremtmény nyújthat neked. Az Istent szerető lélek fölébe nő mindennek, ami Istennél alábbvaló. Egyedül Isten az örökkévaló és megmérhetetlen, a mindeneket betöltő, egyedül ő a lélek vigasztalása és szívünk igaz öröme. A derék ember dicsősége: a tiszta lelkiismeret. Legyen tiszta a lelkiismereted, és mindig jókedvű leszel. A tiszta lelkiismeret sok mindennek elviselésére képessé tesz, és jókedvű a balsorsban is. A rossz lelkiismeret mindig félénk és nyugtalan. Nem vagy szentebb, ha dicsérnek, sem hitványabb, ha szidnak, ami vagy, az vagy, és nem mondhatnak nagyobbnak, mint amekkora Isten előtt vagy. Ha arra figyelsz, mi vagy odabent,

Imádság (Kis Szent Teréz) Imádság az alázat elnyeréséért Jézus! Jézusom, midőn vándorként a földön jártál, azt mondtad: «Tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat talál lelketek» (Mt 11,29). Ó, te az egek hatalmas Uralkodója, igen, az én lelkem megpihen abban, midőn emberi testbe öltözötten szolgaként lehajolni lát, hogy megmossad apostolaid lábát. Ekkor eszembe jutnak szavaid, melyekkel az alázat gyakorlására tanítottál engem: «Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, és tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. (Jn 13,15-17).» Megértem ezeket a szavaidat, Uram, melyek a te szelíd és alázatos szívedből származnak, és kegyelmed segítségével gyakorolni akarom őket. Alázattal akarok meghajolni, és akaratomat alávetni nővértársaim akaratának, anélkül, hogy bármiben is ellenkeznék velük, vagy azt kutatnám, van-e vag