Szentjeink
A hétgyermekes szent
.
Született: 1769 május 29-én, Itáliában, Siena-ban – meghalt 1873 június 9-én, Rómában
.
XV. Benedek pápa avatta boldoggá 1920 május 30-án. Ünnepe június 20-a.
.
Annamária egyszerű családban nevelkedett, egy elszegényedő gyógyszerész lányaként. Vallásos gyermekkorát átszövik a zarándoklatok. Megnyerő kislány, pedig csak olvasni tanul meg, mégis könnyen megszeretteti magát. Szülei megkeseredett emberek, a kislány annál kedvesebb, hamar megtanulja bájosságával felvidítani pesszimizmusra hajló szüleit. Hamar cselédsorba kerül, majd 20 évesen megy férjhez Domeico Taigi inashoz, aki bár idősebb nála, azért még ereje teljében levő, igen indulatos és agresszív ember volt. Férje szereti a bábszínházat, ahová gyakran elkíséri őt Annamária.
Annamária önuralommal és szelídséggel kezeli férje természetét, miközben 7 gyermeke közül 3 kisorában meghal. Szülei hozzájuk költöznek, de kötekedős, zsémbes édesanyja miatt állandó a veszekedés a házban. Férje sem kéreti magát, lerántja a terítővel együtt az egész vacsorát a földre, úgy adja ki dühét. Anyja halála után Annamária az apját is eltartja, tűrve sok szemrehányását és mogorvaságát. Végül leprás lesz, és lánya gondos ápolásától körülvéve ő is meghal. A ház a sok gyerekkel és az önuralmat nem ismerő férjjel még így is olyan lenne, mint a pokol, ha Annamária szelíd, mosolygós lénye nem változtatná oázissá. Igen jó háziasszony, egész nap sürög-forog, és bár komoly jellemű, mégis feltűnően jó a humora is. Pontosan ugyanolyan életet él, mint a szomszédjában élő bármelyik más asszony, kikapós, de el tudja rejteni a vidámság mögé szomorú érzéseit.
A sok lelki szenvedés egész közel viszi az Úrhoz. Minden reggel korán felkel, hogy szentmisével kezdje a napot, és minden nap áldozik. De amikor valaki megbetegedett a családjában, lemondott a miséről, és el nem mozdult a beteg mellől. Bár egész nap igen elfoglalt volt, a gyerekekkel minden este elmondta együtt a rózsafüzért, majd felolvastak a szentek életéből, csak ezután jöhetett a kis kereszt a homlokokra és az alvás. A gyerekek így igen kiegyensúlyozott és nyugodt kamaszokká váltak.
A szervita szerzetes, Angelo páter még sohasem látta a fiatalasszonyt, de egy hang figyelmezteti: "Nézd meg jól ezt az asszonyt! Egy napon rád fogom bízni! A te közreműködéseddel fog megtérni. Szent lesz belőle, mert én arra választottam ki, hogy szent legyen!" Már 3 éve van férjnél, amikor elmondja lelkiatyjának, hogy mély megtérésen esett át, és férje beleegyezésével szervita harmadrendi lesz. Domenico csak egyet vár el: a házában legyen rend és csend!
Anna lelke nem nyugszik meg, az a kérdés gyötri, hogyan egyeztesse össze a tökéletességre való törekvésre szóló felhívást állapotbeli kötelességeivel. Kedvessége és alázata a kicsinyek felé feltűnő: jobb ételeket ad a szolgájának, mint önmagának, és amikor az összetör egy értékes edényt, így szól: "A porcelángyáraknak is meg kell élniük valamiből!"
Amikor belép a harmadrendbe, felajánlja magát engesztelő áldozatul a világ bűneiért. Felajánlásának viszonzásaképpen, Isten megajándékozza egy fényes napgömb állandó látomásával, melynek segítségével számtalan rendkívüli kegyelemben részesül. Belső élete egy hatalmas misztikus vihar: extázisok, látomások, próféciák sora. Isten elragadja a lelkét, akár mosogat, akár főz. A lelkekben olvasás és a gyógyítás karizmájában is részesül. A türelem és az önmegtagadás volt Annamária titka: Üvöltsön csak a farkas! Majd megszelídül a mosolytól és a hallgatástól!
Negyvennyolc évig élt házasságban Domenicóval, ez idő alatt nagy türelemmel munkálkodott azon, hogy férjét megnyerje Istennek. Az isteni Mester kívánsága szerint engedelmeskedett neki, és mint egy bárány vetette alá magát férje akaratának. Tartózkodott minden világi szórakozástól, még a megengedettől is. De ha férje arra kérte, hogy menjen vele egy bábjáték-előadásra, melyet férje nagyon kedvelt, megtette. Mikor azonban Domenico látta, ezt csak azért teszi, hogy neki kedvében járjon, mert számára a bábjátékon való részvétel nem szórakozás, hanem áldozat, többé nem zaklatta ilyen kéréssel.
Engedelmessége és önátadása folytán a ház lelki úrnője lett, s uralmát férje jótéteményként fogadta el a család számára. Még a gonoszkodó rossz nyelvek sem tudtak életvitele lehengerlő bölcsességének ártani.
Egyszer Jézus áldozás után így szólt hozzá: "Tudd meg, arra szántalak, hogy bűnös lelkeket téríts meg, és minden rendű és rangú embereknek, papoknak, szerzeteseknek, prelátusoknak, bíborosoknak, sőt, magának helytartómnak vigasza legyél. Küzdened kell majd gyenge és szenvedélyeknek alávetett teremtmények egész serege ellen. Mindazoknak, akik szavaidat igaz és nyit szívvel hallgatják és megfogadják, kegyelmeket fogok adni.
Figyelj, leányom! Sok álnok és hamis lélekkel lesz dolgod, nevetségessé tesznek, megvetnek, gyalázni fognak és megrágalmaznak; de te mindezt el fogod viselni irántam való szeretetből. Én, a hatalmas Isten biztosítalak arról, hogy üldözőidnek számot kell majd adniuk magatartásukról."
Annamária annyira szomjazott a szenvedésre, hogy testét az Úrért keresztre tudta volna feszíttetni. A vigasztalások mégis villámgyorsan szűnnek meg. Helyükbe szárazság, fáradtság és munka lépett. A bűnbánat könnyeit a reménytelen szárazság könnyei követték. A mennyei örömöket gyötrődés, az édességet szomjúság, a szeretetteljes odaadást nyomasztó búskomorság váltotta fel. Gyors az átmenet a vakító világosságból a legsűrűbb éjszakai sötétségbe. Az ég kérlelhetetlen.
Annamária gyorsan felismerte, hogy az evés élvezete mint érzéki gyönyör az emberi nemnek a legősibb veszedelme, a bűnök anyja. …. Reggelije egy csésze kávé. Délben néhány kanál levest és kevés főtt ételt eszik. Azt is állva, mert ő szolgálja ki a többieket. Amikor Domenico ezt szemére veti, ő a fejedelem szolgálójára hivatkozik, aki étkezéskor állandóan Ura mellett van, hogy kiszolgálja. De Domenicot nem mindig lehet kedves szavakkal félrevezetni, mert észreveszi, hogy pénteki napokon fokozottabban megtagadja önmagát. Ugyanígy szombatonként, mikor a reggeli kávé után délben csak némi levest eszik. Szerdán Szent József tiszteletére ugyanez az étrendje. Férje arra is felfigyel, hogy mikor Anna megtölti a többiek poharát, vagy sajtot reszel a levesükbe, magáról megfeledkezik. Böjti időben nem elégszik meg az előírások betartásával, hanem újakat is megszab a maga számára, különösen akkor, ha valami közéleti bajt kell elhárítani, vagy egy lelket megmenteni. A pihenés idejének megszabásában is rendkívül önmegtagadó.
Önkéntes vezekléseit főképpen Istentől elhidegült papokért, szerzetesekért és egyházi méltóságokért ajánlotta fel.
Nagyhét első napján elragadta az extázis, és megtudja, hogy Nagypénteken meg fog halni. Megáldotta egyenként a szeretteit, hosszan köszönetet mondott nekik mindenért, majd örömkiáltás hagyta el ajkát, miközben visszaadta lelkét a Teremtőjének. Mintha Isten meg akarta volna mutatni, hogy ez a hűséges és alázatos asszonyt milyen gyönyörű meglepetés várta Odaát.
104 éves korában hunyt el, teste romlatlanul épségben maradt. Taigi Annamáriát XV Benedek pápa avatta boldoggá 1920 május 30-án.
Forrás: https://metropolita.hu/2012/09/boldog-taigi-annamaria-misztikus-elete-junius-20/
https://youtu.be/C_RaN1IFacM?is=QhgzY4XGRZtU1cOi
