Egészen szép

Nincs új a nap alatt, írja a Predikátorok könyve.

A napokban a képen látható könyvből olvastam az alábbiakat. 

Amilyen a szív lelki állapota, olyan az otthon, a család, s közösség állapota. Ahogy őrizzük az Igét a szívünkben (en te kardia), és ahogy elmélkedünk róla, olyan az Egyház, olyan a világ.

Valahányszor emberi szívünk Isten szavával táplálkozik, megőrzi azokat, elmélkedik róla, és életre váltja, a föld színe mindig szebbé válik.

A szép Augustusról szóló "jó hír"  gyorsan változott át adókról, háborúkról, elnyomásról és rabságról szóló riasztó hírekké.

Jézus ezzel szemben az Úr kegyelmének évét hirdette meg: 

örömhírt a szegényeknek,

szabadulást a foglyognak, 

a vakoknak látást,

az elnyomottaknak szabadulást (vö. Lk 4, 18).

Az augustusi "szépség", amely önmagát állítja piedesztálra, és a hírnevet keresi, gyakran bizonyul a szép utánzatának.

Az ismeretlen Názaretből szarmazó Miriam, akire nem figyelt fel a korabeli világ, meggyőz bennünket, hogy pontosan az emberi szívben és nem a márványpalotákban születik a lelki kultúra, amely még az istállót is képes királyi otthonná változtatni Isten számára. Mária alázatos szíve azt sugallja, hogy a szépség nem önmagából a beszédből fakad, hanem abból, hogy Isten szavát szívünkben őrizzük. 

Óvakodnunk kell attól, nehogy "bebörtönözzük" Isten szavát az értelem szintjén.

Engedni kell, hogy az Ige szívünk mélyén szembesítsen bennünket saját életünkkel.

Az a keresztény, aki nem elmélkedik azon, mit mond neki Isten, veszélyben van.