2022. február 16., szerda: Isten határai

Dr Henry Cloud, Dr John Townsend: Határaink c. könyv, részlet:

Jób teljes mértékben ki akarta fejezni Istennek, hogy haragszik rá, és csalódott benne (Jób 13,3). Ám mielőtt ezt megtette volna, biztos akart lenni abban, hogy Isten visszavonja büntető kezét, és abban, hogy 

hajlandó szóba állni vele (21. vers). Jób tudta, hogy ha biztonságban van a kapcsolatban, akkor elmondhatja Istennek, mit érez valójában. Gyakran félünk az őszinteségtől, mert emberi kapcsolatainkban 

rossz tapasztalatokat szereztünk erről. Akárcsak Jób, mi is félünk az elhagyatottságtól és a megtorlástól. Valahányszor elmondtuk, hogy 

mit érzünk valójában, ránk támadtak vagy elhagytak minket. 

Isten "a szívben lévő igazságot" kedveli (Zsolt 51,8). Azokat keresi, akik valódi kapcsolatra vágynak vele (Jn 4,23-24). Meg akar hallgatni minket, bármi is van bennünk. Ha vállaljuk, és a világosságra hozzuk mindazt, ami a határainkon belül van, Isten át tudja formálni 

azt szeretetével. 

Isten határainak tisztelete

 Isten elvárja, hogy mi is tiszteletben tartsuk az ő határait. Jogában és szabadságában áll dönteni, vagy akár nemet mondani. Ha valódi 

kapcsolatot akarunk vele, akkor tiszteletben kell tartanunk a szuverenitását. Ha azt mondjuk, hogy neki ezt és ezt "kell tennie", vagy haragszunk rá, amiért nem teszi meg, amit kérünk tőle, akkor megkérdőjelezzük a szabadságát . 

Az emberi kapcsolatok alapvető problémája a szabadság. Rossznak nevezünk másokat, mert nem azt teszik, amit mi várunk tőlük. Megítéljük őket azért, akik, és azért, mert beteljesítik az álmaikat. Valahányszor azt teszik, amit jónak tartanak, ám ez eltér a mi vágyainktól, megvonjuk tőlük a szeretetünket. 

Ugyanezt tesszük Istennel is. Úgy érezzük, jogunk van ahhoz, hogy Isten a kedvünkben járjon- mintha azt kellene tennie, amit mi akarunk. Hogy érezzük magunkat, amikor valaki megkér egy szívességre, de nem ad döntési lehetőséget? Sokan emiatt a gyerekes követelőzés miatt elégedetlenek Istennel és az emberekkel. Gyűlölik mások szabadságát. 

Isten szabad. Amikor valamit megtesz értünk, azt szabad döntéséből teszi. Nem kényszerből, bűntudatból vagy manipulációból. Ő mindig szeretetből cselekszik, soha nincs rejtett neheztelés a tettei mögött. 

Szeretete szabadságból fakad. 

A bibliai szereplők közül sokan szembesültek Isten szabadságával.

Ha elfogadták és tiszteletben tartották Isten határait, akkor elmélyült a vele való kapcsolatuk. Jóbnak el kellett jutnia oda, hogy elfogadja Isten szabadságát, és azt, hogy nem akkor siet a segítségére, amikor ő akarja. Kifejezte haragját és elégedetlenségét Istennel szemben, és ő megjutalmazta őszinteségéért. De Jób soha nem tartotta rossznak Istent. 

Bármennyit is zúgolódott, nem vetett véget az Istennel való kapcsolatának. Nem értette ugyan őt, de nem fordított neki hátat, még akkor sem, amikor nagyon haragudott rá. Ilyen a valódi kapcsolat. 

Pálnak is meg kellett tanulnia, hogy elfogadja Isten határait. Többször kérte Istentől, hogy gyógyítsa meg a betegségét, Isten azonban nem adta ezt meg neki. Azt mondta: 

"Nem. Nem úgy foglak téged szeretni, 

ahogy most elgondolod. Úgy döntöttem, hogy a jelenlétemmel szeretlek." 

Pál elfogadta az Isten által szabott határt. 

Jézus a szenvedésein keresztüllett tökéletes (Zsid 5,7-10). Azt kérte a Getsemáne-kertben, hogy múljon el tőle a szenvedés pohara, Isten azonban nemet mondott neki. Jézus elfogadta Atyja akaratát, alávetette 

magát neki, és így "örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki". (Zsid 5,9)

 Ha Jézus nem tartotta volna tiszteletben Isten határait, akkor mindannyian elvesztünk volna. 

Ahogy mi is szeretnénk, hogy mások tiszteletben tartsák, ha nemet 

mondunk, Isten is ezt várja tőlünk. Nem akarja, hogy "rossznak" tartsuk őt. Ahogy mi sem szeretjük, ha mások irányítani vagy manipulálni próbálnak minket, úgy ő sem hagyja, hogy ezt tegyük vele.

"Tisztellek, de nem értek egyet veled." 

Isten azonban nem szeretné, ha a vele való kapcsolatunkban tétlenek lennénk. A vele folytatott párbeszédünk során olykor meggondolja magát. Befolyással lehetünk rá, hiszen valódi kapcsolatban vagyunk 

vele, akárcsak Ábrahám (1Móz 18,16-33). Isten elhatározta, hogy elpusztítja Sodomát, de végül- Ábrahám közbenjárására- úgy döntött, megkegyelmez a városnak, ha tíz igaz embert talál benne. 

Amikor kifejezzük érzéseinket és kívánságainkat, Isten válaszol. 

Mi ritkán gondolunk így Istenre, ám a Biblia világosan beszél erről. 

Mintha Isten azt mondaná: "Ha neked ez tényleg annyira fontos, akkor felőlem nincs akadálya." A Biblia egyik legmeghökkentőbb tanítása az, hogy befolyásolhatjuk Istent. Nem lenne valódi a kapcsolat, ha 

nem tehetnénk. 

"Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az Úr." (Ézs 1,18) 

Mint egy igazi barát, vagy egy igazi apa, azt mondja: 

"Hadd halljam a te oldaladról a dolgokat, és meglátom, mit tehetek. Talán meg tudsz 

győzni, hogy meggondoljam magam." 

Vegyük fontolóra Jézusnak az imádságról szóló példázatát. Az egyik történetben egy bíró, aki "az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte", már egy ideje megtagad ta, hogy igazságot szolgáltasson egy 

özvegyasszony ügyében. De mivel az özvegyasszony folyamatosan zaklatta őt, végül meggondolta magát, és eleget tett a kívánságának (Lk 18,1-8). Jézus azért mesélte el tanítványainak ezt a példázatot, hogy tudják: "mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk"(1. vers). Egy másik történet szereplője, aki kitartóan kért kenyeret a szomszédjától, végül megkapta, mivel állhatatos és merész volt. Jézus 

több esetben is azért gyógyított meg valakit, mert a beteg ember kitartóan könyörgött a gyógyulásért. 

Isten azt akarja, hogy tartsuk tiszteletben a határait, és ne vonjuk meg tőle a szeretetünket, amikor nemet mond nekünk. Ám az nincs ellenére, hogy megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy változtasson a 

döntésén. Valójában azt kéri, hogy legyünk állhatatosak. Amikor látja, hogy mennyire szeretnénk valamit, gyakran int türelemre. Máskor meg úgy tűnik, a vele való kapcsolatunk eredményeképpen meggondolja magát. Bárhogy is történik, tartsuk tiszteletben az akaratát, és maradjunk kapcsolatban vele.

Határaink kialakítása és védelme istenképűségünk része. A határok 

minden Isten által teremtett kapcsolatban jelen vannak, és segítenek meghatározni a kapcsolatban részt vevő feleket. Az Isten és köztünk húzódó határok elősegítik a vele való egységünket (Jn 17,20-23). Különálló identitások nélkül nem beszélhetünk egységről, éppen ezért van szükség határokra a kapcsolatokban. 

Fontos, hogy megismerjük az Isten és köztünk húzódó határokat. 

Ezek a határok segítenek abban, hogy a lehető legjobbak lehessünk, és felelősséget vállaljunk az életünkért. Ha megpróbáljuk Isten munkáját végezni, kudarcot fogunk vallani. Ha pedig azt szeretnénk, hogy 

ő végezze el helyettünk a feladatainkat, nemet fog mondani erre a vágyunkra. Ám ha megtesszük a mi részünket, ő is megteszi az övét, és a vele való kapcsolatunkból erőt meríthetünk.