Áldozat

              Jan Van Eyck Genti oltárképe
 

Dér Katalin: Jézus Krisztus misztériuma, részlet

       A zsidó főpap feladata volt a közvetítés Isten és ember közt, de ő, mivel a földön volt, ezt csak lelki értelemben tehette. Ellenben Jézus, aki felment a mennybe, képes rá, hogy egyszerre álljon Isten előtt a mennyben, és legyen egyházával a földön. 
       A zsidó főpap közbenjárt Isten és az emberek között, Krisztus főpap viszont úgy teszi ezt, hogy senki sem mehet az Atyához, csak általa (Jn 14, 6), az ő közvetítésével, közbeiktatásával. Persze az ember fordulhat közvetlenül is az Atyához, de amit neki felajánl, amivel dicsőíti, amit kér tőle, azt mind Krisztus tisztítja meg, teszi tökéletessé, Isten számára elfogadhatóvá. Mert arra, hogy mindezeket elfogadja és meghallgassa, Istennek semmi más alapja nincs, egyedül Jézus életáldozata. Ez az áldozat törlesztette le, amivel az ember tartozott Istennek bűneiért, ő pedig csak emiatt tud úgy irgalmazni neki, hogy közben megmaradjon igazságosnak. Amit az ember kér, Jézus áldozatára tekintettel teljesíti; amit felajánl, ő tisztítja meg, hogy szeplőtelen ajándék legyen. Röviden, Krisztus közvetíti Istenhez mindazt, ami az embertől őfelé megy (és persze megfordítva). Kivétel nincs, és nem lehet. Ezt a szolgálatot foglaljuk össze úgy, hogy Jézus, mint főpap: közvetítő. 
      A zsidó főpap két fő területen járt közben. Ő eszközölte ki a bűnök bocsánatát a bűnbánók számára Istennél, és ő közvetítette kéréseiket, közbenjárt imáik meghallgatásáért. Ám mindkettő, egyáltalán, az egész közbenjáró szolgálat megint egy dologra volt és van alapozva, az áldozatra. Egykor az állatáldozatra, majd Krisztus életáldozatára. 

                                *  *  *

        Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Ez a tény határozza meg a bűnért való áldozat teljes rendjét. A bűn a halálba vezet, ezért elengedéséért vagy megbocsátásáért életet kell adni. Ha nem a bűnösét, akkor egy helyettesnek az életét, az ember helyett az áldozati állatét. 
        A bárány, az a szelíd kis állat különösen alkalmas jelképe volt annak, hogy a bűnért való áldozatnak tisztának, úgymond ártatlannak kell lennie. Mit érezhettek az emberek, mit érezhetetett az áldozatot bemutató családfő? Itt ez az ártatlan jószág, ám én most fogom és leszúrom, pedig nem ő a vétkes, hanem én és a családom. Nekem kellene a kés alatt lennem, de íme, ez a kedves, tiszta jószág kerül oda helyettem, hogy elvegye bűneimet. Maga a cselekmény úgy ment végbe, hogy az áldozó, bűneit megvallva, egyik kezét az állat fejére tette, ezzel áthelyezte a bűneit az ártatlanra, másik kezével pedig lesúlytotta a jószágot. Fájdalmas dráma játszódott le. Ilyen volt Ábel áldozata.
        A terményáldozat ellenben, amit Káin mutatott be, az nem ilyen. A növény, egy szőlőfürt leszakítása, egy ág letörése semmit sem mutat az áldozatnak ebből a hátborzongató, életelvevő- életmentő lényegéből. A növény megfelelhet például hálaáldozatnak, de bűnért való áldozatnak merőben alkalmatlan.
         Káin ott tévedett, hogy azt gondolta, Isten haragszik rá, meg akarja büntetni, de ő majd kitalálja, mivel békítse meg, valami nagy értékkel, amiért annyit dolgozott, a terménnyel. Íme az emberiség örök hajlama, hogy ne Isten akarata szerinti, hanem önerejéből, saját maga által kitalált áldozatokat mutasson be neki, saját maga által kitalált kultuszokkal tisztelje őt.
       Ezzel a káini gesztussal már az emberiség második nemzedéke megteremti az igaz vallás és a hamis vallás örök ellentétét. 

      


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019. 07. 03., szerda: Most fény derül a modernizmus szerzőire!: Annaliese Michel ördögűzése során elmondott dolgok egyenesen a démonoktól

Lelkiségi mozgalmak, amelyek rombolják az Egyházat

Ripperger atya: Hogyan áll most a gonosz helyzete?