A pokol nem az olvasott keresztényektől fél...
Forrás: https://www.facebook.com/100068209065580/posts/1244673304482960/?app=fbl
Kelet Világossága oldal
"Mert a pokol nem az olvasott keresztényektől fél - hanem a keresztre feszített és feltámadott Krisztussal egyesült keresztényektől."
A POKOL NEM FOG MEGRETTENNI A KÖNYVESPOLCODTÓL
A modern kereszténységben - és sokszor az újonnan megtért ortodox keresztények között is - megfigyelhető egy finom, de pusztító megtévesztés: összekeverjük a tudást a megtéréssel.
Olyan korban élünk, amikor a teológiához való hozzáférés soha nem látott mértékű. Podcastok, könyvek, YouTube-prédikációk, színvonalas fordítások... Még soha nem állt a mindennapi hívők rendelkezésére ennyi teológiai tartalom, mint napjainkban.
Büszkén soroljuk, melyik athoszi atya könyvét olvassuk éppen, jóleső érzéssel szerezzük be a megjelenés másnapján a magyarra fordított teológiai írásokat, közösségeinkben fennhangon soroljuk a mély spirituális összefüggéseket, amelyeket előző este valamely szent tollából olvastunk...
Ennek ellenére világunkban mégis növekszik a szorongás.
A házasságok összeomlanak.
A harag elborít minket.
A félelem uralja döntéseinket.
A csüggedtség elfojtja a bátorságunkat.
Miért történik ez?
Mert az ellenség nem fél a tudásodtól.
Az engedelmességedtől és az alázatodtól fél.
A szellemi harc nem elméleti. Tapasztalati. A démoni világ nem remeg attól, hogy definiálni tudod a szentséget és az igazságosságot. Nem vonul vissza csak attól, hogy meg tudod fogalmazni a test és a szellem görög fogalmai közötti különbséget.
Csak akkor érzi magát fenyegetve, ha a tudás hit által megtestesült engedelmességgé és alázattá válik. Idézhetsz a Szentírásból, és mégis haragot táplálhatsz. Megértheted a teológiát, és mégis elzárkózhatsz a bűnbánattól és megbocsátástól. Ismerheted a szellemi harc fokozatait és folyamatát, és mégis átadhatod magad a halált hozó büszkeségnek.
Egy dolog intellektuálisan felismerni a bűn mivoltát. És más dolog a Keresztre feszíteni azt.
Az ellenség nem fél egy olyan kereszténytől, aki ismeri a harag pszichológiáját.
Attól a kereszténytől fél, aki hallgat, amikor megsértik.
Nem fél egy olyan férjtől, aki kívülről fújja a házasság teológiáját.
Fél egy olyan férjtől, aki félreteszi büszkeségét, és képes bocsánatot kérni.
Nem fél egy olyan feleségtől, aki fel tudja sorolni a Szentlélek gyümölcseit.
Fél egy olyan feleségtől, aki akkor is felmutatja azokat, amikor nyomás nehezedik rá.
A láthatatlan világ nem független a mindennapi élettől. A fizikai és a szellemi egymásba kapaszkodva létezik. Amit a látható világban választunk, az visszhangzik a láthatatlanban. A harcot nem absztrakt eszmékkel, hanem a hűséges életmóddal nyerjük meg. És az ellenség jól tudja ezt.
Ezért csábít minket a tartalmak végtelen fogyasztására. Végtelen tanulásra. Véget nem érő teológiai vitákra. Mert a az önmegtagadás és küzdelem nélküli tudás a növekedés illúzióját kelti, de nem hoz létre valódi belső átalakulást.
Az ortodoxia mindig is ismerte ezt a különbséget. Az Egyház nem csupán a helyes hitre (ortodoxia) hív minket, hanem a helyes dicsőítésre és imádatra (ortopraxis) is.
A teológia nem információ Istenről, hanem egyesülés Vele.
A démonok is kiválóan ismerik a teológiát.
És mégsem engedelmeskednek, mégsem menekülnek meg.
Ami az ellenséget megrémíti, az nem az elolvasott könyvek mennyisége, hanem a bűnbánatod.
Nem a doktrinális pontosságod, hanem az alázatosságod.
Nem a teológiai szókincsed, hanem az engedelmességed.
A tudás felfuvalkodottá tesz, ha elválik az engedelmességtől.
Ám az engedelmességgel párosuló bölcsesség: az maga a Kereszt.
És amikor önként vállalod ezt a Keresztet, az ellenség teret veszít.
Tehát a valódi kérdés nem az, hogy: „Mennyit tudok?”
Hanem inkább ez: „Mit teszek azzal, amit tudok?”
Mert a pokol nem az olvasott keresztényektől fél - hanem a keresztre feszített és feltámadott Krisztussal egyesült keresztényektől.
