A Kis Filokalia, a szívbéli imádság könyve, A Keleti Egyház szerzetesatyák tanításai az imádságról
A keresztény embernek a kötelezettségeit az Istennel szemben a történelem folyamán nem lehet megváltoztatni.
Az igazi imádság föltételei a következők: az embernek uralkodnia kell gondolatain, és a
szív nagy békességével, melyet semmi külső behatás nem zavar meg, kell átadnia magát az
imádságnak. Vállalnia kell a harcot gondolataival, el kell űznie a rossz gondolatok tömegét,
melyek megakadályozzák abban, hogy Istenhez forduljon. Nem engedhet nekik, hanem
rendet kell vinnie közéjük, miközben különbséget tesz a tisztán természetes és a gonosz
között. A léleknek, mely a bűn törvénye alatt áll, szinte egy olyan folyón kell átmennie,
amelynek partját nád, bozót és tövis nőtte be. Ha át akar jutni, gondosan használnia kell a
kezét, és erővel el kell távolítania az akadályokat, amelyek szembenállnak vele. Így kell utat
törnie a léleknek az ellenség féktelen gondolatain keresztül. A lélek nagy buzgósága és
ébersége kell ahhoz, hogy megkülönböztesse azon gondolatokat, amelyek az ellenség hatalma
által nyomulnak be.
Mindazoknak, akik az Úristenhez akarnak közeledni, a legnagyobb nyugalomban és mély
békében kell imádkozniuk és a szív erejével és józan gondolkodással minden oda nem illő és
zavaros beszéd nélkül az Úrra kell összpontosítaniuk figyelmüket.
Ha imádkozni akarsz, tekints szívedbe és lelkedbe, és szilárdan határozd el, hogy csak
tiszta imádságot engedsz felszállni az Úrhoz. Gondosan ügyelj arra, hogy semmiféle akadály
tisztátalanná ne tegye imádságodat. Lelkednek úgy kell Istenre figyelnie, mint a
földmívesnek földjére, mint a férjnek feleségére. Amikor imádkozol, senkinek se engedd,
hogy elrabolja imád összeszedettségét.
A fogat a kocsis hatalmában van, aki keményen tartja kezében a gyeplőt. A lélek és a
lelkiismeret irányítja a helyes útra, és vezeti a szívet, őrködik a természetes gondolatok fölött,
amelyek föltámadnak benne. A léleknek különböző képességei vannak, jóllehet a lényege
osztatlan.
A kereskedők azt keresik az egész világon, hogy hol tehetnek szert haszonra. Így
igyekeznek a keresztények is a Szentlélek erejével az erények köteléke révén összegyűjteni a
világszerte kóborló gondolataikat. Ez a legszebb és legigazibb hivatásuk.
A Szentlélek erejének van meg ugyanis az a hatalma, hogy a szívet, melyet szétzilál az egész világ,
egyesítse az Isten szeretetében, hogy így az örökkévalóságra irányítsa.
Akik méltónak bizonyulnak hogy egyesüljenek az isteni jósággal, azok attól
megkapják a Szentlélek működése által az Istennel való, kimondhatatlan szeretetben történő
lelki beszélgetés kegyelmét. Aki nap nap után állhatatosságra kényszeríti magát az
imádságban, szinte felemésztődik a lelki szerelemben, az Isten utáni vágyakozásban, lángra
lobban az Isten után epedő kívánságtól, és elnyeri a tökéletes szentség lelki kegyelmét.
Az orosz vallásosság mindig aszketikus vonásokat mutatott, és középpontjában az
imádság állt. Az orosz keresztény hívő nem annyira arra törekedett, hogy a hit teológiai-
dogmatikus tartalmát megragadja, hanem inkább arra, hogy átélje az Istenhez fűződő
kapcsolatát. Ezért érzelemvilágára nagyon erős hatást gyakorolt az istentisztelet, a liturgia. A
templomban az orosz ember a világtól való eltávolodás állapotában érzi magát, az
istentisztelet hosszú órái alatt igazi diadalt él át a világ felett.
Az imádság az orosz ember számára mindig aszketikus-misztikus cselekmény volt, és benne életének legértelmesebb tevékenységét látta. Az imádságnak való
buzgó önátadás a sok meghajlással és a hosszú időtartam elviselésével aszkézis volt számára,
ezáltal élte át a földi dolgok legyőzését, és jutott el a mennyei megismerésére.
Az aszketikus irodalom hatása a régi Oroszországban nem korlátozódott csupán a
kolostori életre. Oly erősen kapcsolódott a régi Oroszország élete az egyház életével, hogy az
egész orosz kultúra vallásos, egyházi jelleget mutat. Az orosz világi hívő, ha birtokában volt
az olvasás művészetének, kizárólag csak vallásos tartalmú írásokat olvasott. A szellemi imát,
a Jézus-imát buzgón gyakorolták laikus körökben is, néha jobban, mint a kolostorokban.
Személyes szükségeikben és gondjaikban a keleti keresztények az Atyáknál
kerestek feleletet, akik századokkal előttük éltek. Meggyőződésük, hogy Krisztus tanítása
gyakorlati megvalósításában a legjobban és legbiztosabban az atyáknál található meg, mert
tovább következtet, hogy a keresztény embernek a kötelezettségeit az Istennel szemben a
történelem folyamán nem lehet megváltoztatni. Ez a megrendíthetetlen meggyőződés mindig
mély hatással volt a hívő orosz lélekre. Ezért szereti Filokáliáját, a „Dobrotoljubije”-t.
A könyv innen letölthető:
https://ppek.hu/konyvek/Kis_Filokalia_1.pdf?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAc3J0YwZhcHBfaWQPNDA5OTYyNjIzMDg1NjA5AAEesABbCqHdj4jNGT742uC5R5TRXiOWcunXNL2v5IcrJkNtPO7K6aXTq6_h86k_aem_aAqzIdRet4wd8NhF61z1Ow
