Szentségi Házasság

Imádkozol. Felajánlod a nehézségeidet. Szenvedsz. Dolgozol. És akkor semmi sem történik. Szomorú vagy, mert más fele ennyit szenved és elsőre úgy tűnik, hogy neki minden az ölébe pottyant, neked pedig nem. Folyik rólad a víz a nyári hőségben, egy percre nem tudsz megállni, mert mindig van mit csinálni, mert mindig valamelyik gyerek kér, megsérül, sír, veszekszik, nem fogad szót...és akkor arra gondolsz, hogy milyen igazságtalan az Élet! Hogy mennyire kibabráltak veled! Mások csak bekapkodják azt a bizonyos szintetikus hormonokat tartalmazó bogyót, terméketlenné teszik magukat és azt csinálnak egész életükben, amit csak akarnak! Egyet gondolnak és mennek nyaralni, telelni, kiruccanni, vásárolgatni, bárhova. Haragszol a gyerekeidre. Haragszol, mert elvették az életedet. Aztán haragszol magadra, mert ilyet mertél gondolni. Kinézel az ablakon, egy lágy szellő lesímítja az arcodról a verejtéket. És már látod a mosogatás közben a színes bubor...

    Egyetlen jobban végzett munkáddal is növeled Dicsőségemet, terjeszted Uralmamat! Gyakran gondolj erre és magasabb rendű életet fogsz élni. Ha senki sem lát, ha senki sem hallgat téged, akkor is növeled Dicsőségemet. Nem olvastad, hogy minél tökéletesebb és minél rejtettebb egy- egy cselekedet, annál kiválóbb, mert Én vagyok egyetlen célja? Milyen nagy lesz a jutalmad, ha részt veszel a lelkek üdvözítésében! Amíg élsz keresd az Én Dicsőségemet, és akkor Dicsőségemért fogsz meghalni is! Égi szentjeimben folytonosan megdicsőülök! Aki a földön megdicsőít E ngem, már elkezdte a mennyei életet. Nélkülem koldusszegények vagytok. De nem hagylak titeket nyomorban, ha azt Elém tárjátok ... Ahány lélek van a földön, annyiféleképpen szeretem őket. Nincs két egyforma lélek. És minden léleknek egyéni hangzataiba kapcsolódom bele. Máskülönben nem szeretnék úgy, mint egy Isten! Sokszor szeretnél elmenekülni Tőlem, de fogva tartalak. És nálam maradsz, mert...

Gabrielle Bossis (Nantes, 1874. február 26. – Párizs, 1950. június 9.) francia színműíró, előadóművész, egyházi író, misztikus, laikus nővér volt. Jómódú francia család utolsó, negyedik gyermekeként, elmélyült vallási életet élve nőtt fel. Gyóntatója, egy ferences atya, zárdába akarja irányítani, ő azonban ellenállt, nem érzett hivatást erre. Ennek következtében húsz és huszonnégy éves kora között sokat vívódott. Megtanulta mindazt, amit a korban a lányok tanultak: hímzést, festést, színezést, zenét, sőt szobrászatot is. Ennek révén egyházi ruhákat készített a missziónak. Megszerezte az ápolónői oklevelet, és az első világháborúban négy éven át előbb tartománya kórházaiban, majd Verdunnél is dolgozott. 1923-ban Le Fresne-sur-Loire plébánosa fölvetette neki, hogy írjon egy színdarabot, amit előadathat. E színdarabban maga is fellépett. Ezzel megkezdődött színműírói és a színészi karrierje – és ezzel együtt vándorélete is. Először a környező plébániákat járta be darabj...

  Anneliese Michel (Leiblfing, 1952. szeptember 21. – 1976. július 1.) egy híres és szomorú ördögűzés i (exorcizmus) történet alanya volt. Híres történetét később filmek dolgozták fel, például az Ördögűző, 1989 es az  Örd ö g ű zés Emily Rose udvéért, 2005 . A lány mélyen vallásos katolikus családba született Bajorország egyik kis falujában. 1967-ben, 16 éves korában kezdődtek az első tünetek, amelyek miatt híressé vált. Különös állapota kisebb rohamokban nyilvánult meg, enyhén epilepsziás tünetekkel, amelyek a későbbiekben rosszabbodtak. A rohamok után arról számolt be, hogy ilyenkor úgy érzi, nem ura a testének. Szenvedéseit elfogadta, Németország es mások üdvösségének elősegítése céljából. A Sátán ezeket monta :   "Meg akarom hódítani a Földet. Ez alatt gazdag zsákmányt szerzek. Beteljesítem a királyságomat. Megszerzem, amit csak akarok és ehhez muszáj meggyőzzelek téged is."   ,, A többség elhagyta a Názáretit. Az ostobák! Csak egy marok...

" A mai diktátorok propafandájukban az ismétlésre, elhallgatásra és racionalizálásra hagyatkoznak: azokat a divatos frázisokat ismétlik, amiket igaznak akarnak elfogadtatni, azokat a tényeket hallgatják el, amikről nem akarnak tudomást venni. Azokat a szenvedélyeket akarják felkorbácsolni és racionalizálni, amik a Pártnak vagy az Államnak hasznára válhatnak. Miután a manipuláció művészetét és tudományát egyre jobban megértik, a jövő diktátorai kétségtelen megtanulják majd, hogyan kombinálják ezeket a módszereket azzal a szüntelen szórakoztatással, ami Nyugaton már- már azzal fenyeget, hogy a lényegtelenség mocsarába taszítja a személyes szabadság fenntartásához és demokratikus intézmények fennmaradásához feltétlen szükséges racionális   " Az esztelenség és erkölcsi gyengeelméjűség nem jellegzetes emberi tulajdonságok, hanem a csordamérgezés tünetei. A jelentősebb világvallásokban a megváltás és a megvilágosodás egyénhez kötött. A mennyek országa az emberi elmében...

Nehezen tudtam elképzelni anno az életemet, mint háztartásbeli. Az az igazi pörgős, mindig aktív, jövő- menő lány voltam. Sosem tudtam megülni a fenekemen. Mivel a mai világban már nem is kérdés, hogy mit csinálnak a lányok, én is tettem, amit ma mindenki, tanultam, dolgoztam a huszas éveimben. Mindig férjhez akartam menni és gyerekekkel foglalkozni, ezt már többször említettem, de fogalmam sem volt arról, hogy bírnék a négy fal között élni -ahogy mondani szokták-, talán degradálóan a főállású anyákról. Több munkám is volt és mindegyiknél azt éreztem, hogy nem vagyok a helyemen, valamint azt, hogy teljes kiégéshez vezetnek. Zavart, hogy a kollegáim más értékrendet képviseltek. Volt olyan munkahelyem, ahol úgy nézett ki a cég, mint egy valóságos csatatér. Megvolt, hogy ki melyik csapatban van, ki mellett áll, és küzdelem, ellenségeskedés volt az egész munkaidő alatt. Egy cégen belül! Ha most elképzelem, hogy a házimunka és a gyereknevelés mellett még 8- 10 órá...

,, Lack of respect for silence is a form of blasphemy against the Holy Spirit .,, (,, A csend tisztelet ének a hi ánya az istenk ároml ás egyik fajt ája a Szentl élek ellen. ,,)  (Robert Sarah biboros: The Power of Silence) Nincs facebook profilom, az insagrammot pedig csak a blog terjesztésére használom nagy ritkán, amikor véletlenül eszembejut. Itt sincs hozzászólásra lehetőség, mert az ima és az állapotbeli kötelességeim fontosabbak, mint a ,,hittérítő'', véget nem érő viták. Ez nem is fog változni. Az emberek azt érzik biztonságos környezetnek, ahol a tömeg van. Biztonságos cselekedetnek, amit mindenki csinál. Ez a csordaszellem. Egymást követjük, mint a birkák. Azt hisszük, hogy hűde okosak vagyunk, közben pedig bennt állunk a sorban, a többi birka közt. Isten egyéniségeket teremtett, nem birkákat! ,, Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az...