Házasulási hajlandóság csökkenésének okai

Épp tegnap néztem egy vlogot, amiben egy harmincas éveinek a közepén járó nő, trambulin parkba (én a gyerekeimet viszem ilyen helyekre...és egy korosztály vagyunk...jújj!) látogatott a barátnőjével. Elgondolkodtatott, hogy mondjuk pár évtizede hogyan éltek a nők a harmincas éveikben, illetve hogyan élnek most. Szépítkezős videók ezrei vannak fent a világhálón, de olyanok amik mondjuk hozzásegítenének minket ahhoz, hogy hogyan válhatunk jobb feleséggé és anyává, az elenyésző.

Itt van például Heather. Nekem nagyon szimpatikus, egyszerű, tiszta, érezni rajta, hogy emberhez méltó életet él, nem az élvezeteket hajszolja, hanem teszi a dolgát a családjáért. Igazán példaértékű!

Tulajdonképpen kétféle út van. Nincs több. Élhetünk magunknak (sokszor magunkban is ennek "köszönhetően") és élhetünk másoknak, másokért, közösségben is. Ha folyamatosan az élvezeteket hajszoljuk, úgy élünk, ahogy nekünk kényelmes, mindent a mi csekély (a Mindenhatóhoz képest) értelmünkre bízva, akkor ez a gonosz útja. Ő nem akar szolgálni másokat.
Ezeket az embereket földi-, testi dolgok iránti vágyak kielégítése vezérli, lelki életre nincs is szükségük vagy ez náluk kimerül annyiban, hogy a spirituális mesékben hisznek illetve panteisták.

Ha viszont Istennek és embertársainknak élünk, akkor valami csoda kezdődik az életünkben. Amikor a jószándék, a segítségnyújtás vezérel valakit, akkor az illető ebből nagyon sokat merít, visszakap. Leginkább lelki békét, életcélokat, higgadtságot és azt az érzést, hogy amikor szeretünk és másokért élünk, úgy szeretve is vagyunk, egyidőben. Ez nem egy kényelmes élet, de nem is vágynak arra azok, akik ebbe a csoportba tartoznak, mert fejlődni és emberhez méltó életet élni csak úgy lehet, hogy nehézség és kihívás is van!

Valami megváltozott az utóbbi 50 évben, ami jól látható a házasulási kedv csökkenésében illetve az -időbeli kitolódásában. Hogy miért történt mindez? Részben azért, mert a hippi generációt nevelő szülők már nem korrigáltak és nem helyeseltek a nevelés során, szabados nevelést gyakoroltak, és mindent megadtak a gyermekeiknek. Nem nevelték a gyermekeiket erényes férfiakká és nőkké. Most ott tartunk, hogy sok férfi a nőiség jegyeit hordozza, sok nő pedig a férfiségét.

Rajtunk szülőkön most nagyon sok múlik.  Nem hiába, hogy a gonosz utolsó csapása ma a családot éri. De Isten hatalmasabb és Neki csodálatos terve van velünk! Mi a győztes csapatban vagyunk!

A modernizáció, a relativizmus, a liberalizáció, a kapitalizmus, a házasságon kivüli együttélések társadalmi elfogadása (régen az embereknek még volt szégyenérzete, bűntudata, ha egy gyermek házasságon kívül fogant és a várandósság alatt egybekeltek...ma már ez enyhén szólva is elenyésző...), a nők megváltozott szerepe a társadalomban, ez mind- mind oka a megváltozott házasulási kedvnek.
Az emberek elkezdték az élvezeteket hajszolni és nem érdekli őket már a Teremtő. Nincs igazi értékrendjük, csak azt teszik, ami hirtelen, gyors kielégülést hoz. Minden téren a kényelemre fektetik a hangsúlyt. Például két gyerekkel könnyebb, mint néggyel...

Ez a kényelem-, a halál kultúrája.

"Az élvezetek hajszolása is hiábavaló
Azt gondoltam átadom magamat az élvezeteknek és az örömnek. Kipróbálom, hova vezetnek. De arra jutottam, hogy ez is hiábavalóság! A nevetésről azt mondtam: 'Bolondság!' - az élvezetekről pedig: 'Semmit sem érnek!'
Majd kigondoltam, hogy borral vidítom fel testemet, egészen a szélső határig, de úgy, hogy közben szívemet a bölcsesség vezesse." (Prédikátorok 2, 1)

"Amit csak akartam, mindent elértem.  Nem tagadtam meg a szívemtől semmit, ami örömöt szerzett. Mert valóban nagy örömöt találtam mindabban, amit véghezvittem és elértem. Ez lett a jutalma a sok fáradozásomnak.
De amikor gondosan mérlegeltem, amit elértem és, hogy mennyit fáradoztam mindezért, megint csak arra jutottam, hogy ez is mind csak hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erölködés. Ennek sincs semmi értelme és haszna a nap alatt."
(Prédikátorok 2, 10- 12)

"Értsd meg, hogy az utolsó időkben nehéz lesz helyt állni. Az emberek ugyanis énközpontúak lesznek, akik csak magukat és a pénzt szeretik, dicsekvők lesznek és büszkék, akik gonosz dolgokat mondanak másokról, szüleiknek nem engedelmeskednek, hálátlanok és istentelenek. Hiányozni fog belőlük a mások iránti szeretet, nem akarnak majd megbocsátani, szívesen mondanak rosszat másokról, mértéktelenek és féktelenek lesznek, akik gyűlölik a jót. Elárulják majd a barátaikat, gondolkodás nélkül vakmerően cselekszenek, büszkék lesznek és nem Istent szeretik, hanem INKÁBB AZ ÉLVEZETEKET HAJSZOLJÁK. Eközben ugyan megtartják a vallásosság külső látszatát, de a valódi istenfélelem erejét elutasítják."
(2 Timóteushoz 3)
Ügye ráismerünk ezekben a sorokban a mai kultúránk "gyöngyszemeire"?

Miért csökken- illetve időben kitolódik a házasulási kedv?:

1. A valódi hit elhagyása

http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/hit_210.html

http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/katol.html

2. Kései önállósodás:Mert vannak fiúk akik (itt anyuci nagy hibát követett el, mert épp a férfiségétől fosztotta meg a legényt azáltal, hogy nem hagyta őt önállósulni) még 35 évesen is a szülői házban él. Mennyivel kényelmesebb ez az élet, ha kiszolgálják, és nem kell a saját családjáért felelősséget vállalnia. 

A szingli létet is ide sorolnám, amely mindkét nemet érinti. Másokért felelősséget vállalni képtelenek, önmaguknak élnek.
A trambulinos lány példája. Még nem nőtt fel. Hogyan lenne képes egy gyermeket felelősségteljesen nevelni valaki, aki maga is meg van rekedve a tínédzser korban?

3. Kötelező sorkatonai szolgálat megszünése:
Szerintem katonának lenni, férfias dolog volt. Kicsit kiszakadni az otthonból és megállni a lábukon egyedül, ráadásul egy rendszert is vittek az életükbe. Valahol a férfivá válásukból vesztettek a katonaság nélkül a fiúk.

4. Felsőfokú oktatás elterjedése:
Ma rengeteg a felsőfokú végzettségű munkavállaló (inkább munkakereső) és egyre kevesebb a kétkezi munkás, mert azt alantasnak nézik a fiatalok. A férfiség egyik velejárója kellett volna maradjon, hogy a férfiak fizikai munkát (is) végeznek. Teljesen elkényelmesedtek a számítógépek mellett (ahogy a nők is). A technika vívmányainak használata függőséget okoz (ez egy élvezeti forrás),  ami egy nőies tulajdonság. A férfiak elférfiatlanodtak...és az igazság az, hogy egy erényes nő nem fog egy érzelgős, szenvedélybeteg, élvezeteknek élő férfihez hozzámenni.
A nők részéről a felsőoktatás miatt kitolódott a házasulási kedv várható ideje. Megváltozott a szerepük a társadalomban. Jogi egyenlőségre való törekvés.

5. Pornográfia elterjedése:
Szexuális szabadosságot eredményeztek, amelyeknek nem a házasság lett a végkifejlete, hanem a nők szexuális kielégülés eszközévé váltak által.

6. Szexuális szabadosság:
Szokták mondani, hogy "Minek vegyük meg a tehenet, ha ingyen van a tej?".
A házasság előtt megélt szexualitás nem segíti elő a házasodásra való hajlandóságot. Sőt! Gátolja.
Nincs szükség házasság kötésre, ha enélkül is bármikor kaphatóak a nők.

7. Korszerű fogamzásgátló szerek széles körű elterjedése, melyek a termékenységet csökkentik.  Ezek elősegítik a házasság előtti időszak meghosszabodását, vagyis kevesebb olyan házasság köttetik, aminek a nem várt terhesség a kiváltó oka.

8. Abortusz legalizálása:
Régen összeházasodtak váratlan terhesség esetén, ma abortálnak. Itt jól megmutatkozik a felelősség vállalás hiánya, amely a férfiség egyik meghatározó jellemzője kellene, hogy legyen.

9. Nem házas együttélések terjedése és elfogadása a társadalomban.

10. Házasságon kívüli szülések növekedése, és elfogadása a társadalomban.

11. Munkavállalás terjedése a nők körében. Az erényes nők igényeit kielégíti a gyermeknevelés és a háztartás vezetése. (ez nem azt jelenti, hogy nem művelődnek, olvasnak)
Tévedés azt hinni, hogy értéktelen egy anya és feleség munkássága!
Elég nagy hatást tudnak gyakorolni a társadalomra és a világra, ha gyermeket nevel! Nézzük csak meg Lenin vagy Hitler édesanyját!

12.  Alkalmatlanság a házasságra.
Alantasnak érzik, ha ki kell szolgálniuk másokat, mert ez lemondással jár és ez jelenleg (az általános nézetet tekintve), nem jár társadalmi elismeréssel.

13.  A gyermek teher, nehézség számukra, amely akadályt jelent az önmegvalósítás útján (számukra nem ajándékot jelent Istentől, amely segít a szentté válás útján).
Az új élet megfoganása és elfogadása egy választási lehetőség számukra, nem a természet rendje.

14. A jobb egzisztenciáltól várják a boldogságot, ezért tanulnak, dolgoznak és nem építenek családot vagy csak későn.

15. Nem találtak erényes társat.

"Tudjuk, hogy földi létünk, életünk kiteljesedése a gyermekáldásban lesz teljes?"  (Böjte Csaba OFM)

Ripperger atya véleménye, hogy azért van ma paphiány és azért csökkent drasztikusan a házasulási kedv is az utóbbi 50 évben (és az utóbbival egyidőben a gyermekvállalás is), mert a férfiak elvesztették a férfiségüket. Mi a férfiség? Mondjuk az, hogy bírják a kemény fizikai munkát, hogy képesek uralkodni az érzelmeiken, hogy rendelkeznek olyan erényekkel, amik segítségével könnyen tudnak önkontroll gyakorolni, hogy fizikai- és spirutális védelmet biztosítanak a családjuknak, hogy nem az érzelmeik irányítják őket, hanem az értelmük, ész érvek, hogy gond nélkül elviselik, ha a vágyaikat nem elégítik ki azonnal. Társadalmunk mindent megtesz annak érdekében ma, hogy a férfiak elveszítség férfiségüket és a nők a nőiségüket. Egy kevert masszát akarnak létrehozni, ahol sem igazi, erényes nők, sem igazi, erényes férfiak sincsennek, ahol inkább a nők sajátsága az irányítás, a munka és ahol a férfiak kedvükre tölthetik az idejüket a rendezetlen vágyaik kielégítésével (pornográfia, számítógépes játékok korlátlan használata, televízió, internet, alkohol- és kábítószer használat stb.).

A megoldást az jelentené (Ripperger nyomán), ha elkezdenénk férfiakat nevelni. Ha erényes anyák, feleségek vagyunk, a lányaink automatikusan átveszik a jó példát majd. Például itt van ez a tíz gyermekes család, ahol mindegyik gyerek kiveszi a részét a házimunkából.
A férfivé nevelés abból tevődik össze, ahogy Fulton Sheen is mondta, hogy felelősségvállalásra képes és nehézségeket, szenvedést elfogadó férfiakká neveljük őket. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy már a 8- 10 éves fiúknak rendszeresen adunk feladatokat, amik fizikailag nehezek. Lehet ez például segédkezés, amikor az apjuk autót szerel, kerítést javít, füvet nyír, építkezik.
Egy 18 éves gyereknek már kész kellene lennie a hivatására...

Ajánlom megtekintésre:

https://youtu.be/K3ZvK4AF91M

https://youtu.be/uhPVHWOiFeo

http://lexikon.katolikus.hu/H/halál%20kultúrája.html

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_3/011_b_szokashaz.htm

http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Tortenelem/13Tomka/html/csalad1.htm

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_europa_tarsadalomtortenete/ch04.html