Miért nem tér meg mindenki?

A katolicizmus egy olyan vallás, amit nem az emberek találnak meg maguktól, hanem amire Isten hív meg minket.
Ő tudja, amikor megteremt minket, hogy mire szán. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megkapja azt a kegyelmet, ami elég lenne a megtéréséhez, de mivel szabad akaratunk van dönteni jó és rossz között, ezért dönthetünk úgy is, hogy elutasítjuk Isten feltétel nélküli szeretetét és irgalmát es a bűnbánat megtisztító kegyelmét. Ekkor esélytelen megtérni. Mennyire szomorú pillanat lesz az ítélet napján, hogy emberek millióinak fog leesni a tantusz, hogy egyedül önmaguknak köszönhetik, hogy elkárhoznak. Egyedül önmaguknak köszönhetik, hogy nem az életet választották, hanem az abortuszt, a fogamzásgátlást (előabortuszt okoznak a tabletták azáltal, hogy a megtermékenyített petesejtet nem engedik beágyazódni), a paráznaságot, a második házasságot, a tudatmódosító szereket, a szenvedélyeket, a lopást, a kevélységet, a lustaságot, a bujaságot, a falánkságot stb...
Hiszem, hogy Isten minden embernek ad elég időt és lehetőséget a döntésre, mellette vagy ellene.
Tehát az ember maga dönt a jövőbeni sorsáról?
Vagy mégsem?
Részben.

Viszont vannak kiválasztottak, akiket Isten külön segít, akikre bízta, hogy "az Ő el nem múló szeretete" maradjon a világban, amíg újra el nem jön.
Hogy kik ők?
Az Újszövetségben kollektív jellege van a kiválasztottságnak, az Ószövetségben is a kiválasztottság elsősorban a közösségre vonatkozik ("választott nép"). Meghatározott személyek is kiválasztottként jelennek meg, mint például Mózes, Áron, a próféták, a leviták és egyes királyok. Az, hogy a kiválasztás "öröktől fogva" létezik, csak kevés helyen található meg a Szentírásban. Pál leveleiben olvashatunk róla.

Isten kegyelmét nem lehet kiérdemelni jó cselekedetek által.:

"Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna -hogy Isten szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön-, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: 'Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.' Az Írás is ezt mondja: 'Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem.'
Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla. Hiszen megmondta Mózesnek: 'Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.'
Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Írás is ezt mondja a fáraónak: 'Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.'
Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar.
...Vagy nincs e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja? S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra? S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is... "
(Rómaiaknak 9: 11, 24)

Azok, akik az Istentől kapott szabadságukat rossz dolgokra fordítják, elutasítják a Teremtőjük irgalmát és végtelen szeretetét, azoknak Isten megkeményíti a szívét, elfordul Tőlük, elrejti előlük arcát. Ez a bűn következménye, nem Isten kegyetlensége.
Benne semmi rossz sincs, hiszen Ő maga a szeretet. A szeretet pedig nem keresi a maga javát, nem erőszakos, mindent eltűr, mindent elhisz, mindig remél. Isten elfogadja, ha sokan nem Őt választják. Nem bábuknak teremtett minket, hanem független, gondolkodó, öntudattal bíró személyiségeknek. Annyira elfogadja ezt a döntést, hogy utána el is rejti az arcát az ilyen emberektől. Tiszteletben tartja őket. Ezek után szokták kérdezni, hogy "miért van ennyi rossz ma a világban?".

Drágám, azért mert ezt választják az emberek!

A bűnt, a paráznaságot, a születés szabályozást, az abortuszt, a homoszexualitást, a New Age tanait stb.
Isten milliószor hívott már minket az életre, elküldte a prófétáit és a saját Fiát is! Megmutatta, melyik út vezet az Életre és melyik a pusztulásba.

"Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte,hogy fiának képmását öltsék magukra,... Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette. "
(Rómaiaknak 8, 29- 31)

Tehát Isten kegyelmekkel segíti azokat, akikről tudja, hogy jóra fogják azt használni, saját- és mások épülésére, üdvösségük előmozdítására. De akkor is úgy gondolom, hogy azért lehet eleve elrendelésről beszélni, mert Isten mindenható, Ő egyben látja a világ eseményeit, a múltat, a jelent és a jövőt is.

"Isten kiválasztott minket a világ teremtése előtt."
(Ef 1,4)

"Az ember üdvözülését nem az determinálja, hogy Isten mit tud róla, hanem éppen fordítva. Azért tudja Isten eleve az ember sorsát, mert azt is tudja, hogy ki fog jól vagy rosszul dönteni örök életének kérdéseiben. Istennek ez a tudása csalhatatlan, épp úgy ahogy minden ember üdvösségét akaró örök elhatározása is megváltozhatatlan. Ez az akarat az üdvözülőkben valóra válik, míg a kárhozatra kerülőkben a SAJÁT HIBÁJUKBÓL meghiúsul."
(Sipos Ferenc- Determinizmus-indeterminizmus predestrináció)

Egy másik példa, ugyanazzal a gondolattal:

"A valós oka annak, hogy Isten sok kegyelemben részesíti az alázatosokat az az, hogy ők jóra fogják használni azokat. Ez kedves Istennek, az Ő akaratával megegyező. Az alázatosak minden dicsőséget Istennek adnak és semmit sem tartanak meg önmaguknak."
(Fr Cajetan Mary of Bergamo: Humility of heart)

Együtt működnek a kegyelemmel- szoktuk mondani.

Tehát, aki nem gőgös, hanem alázatos az tisztában van vele, hogy a Teremtője nélkül semmire sem képes, hiszen minden tehetségünket, fizikai teherbírásunkat, kegyelmeket Tőle kaptunk, nem a mi érdemünk, ha valamiben sikeresek vagyunk. A gőgös ember, ha sok kegyelmet kapna, csak még önteltebb, kevélyebb lenne tőle, és így nem Istent dicsőítené meg, hanem önmagát magasztalná föl.

Senkire sem lehet ráeröltetni a hitet. A saját döntésünk ez is. Ha mi a rosszat választjuk, miért mutogatunk Istenre, mintha Ő tehetne mindenről? Ő csak megengedi, hogy szabadon válasszunk.

A másik dolog, amit mindig hangoztatnak, hogy miért halnak meg gyerekek, fiatalok idő előtt. A Teremtőnk akkor enged minket elhagyni ezt az anyagi világot, amikor a leginkább készek vagyunk arra, hogy megálljunk az Ő ítélőszéke előtt. Ő mindenható, látja ha mondjuk egy gyermeknek, fiatal felnőtt korában megnövekedne a jövőben a bűnre vezető alkalma és tudja, hogy akkor már nehéz lenne őt a helyes irányba visszavezetnie, ezért még akkor visszaveszi magához, amikor még úgymond "biztos az üdvössége". Ez egy titok. Nem minden rossz, amit annak tartunk, ha felülről, Isten szemszögéből próbáljuk azt megvizsgálni. Krisztus kereszthalála hozta el nekünk a feltámadást. Fájdalmas egy fiatal elvesztése, de nekünk keresztényeknek
"Krisztus az élet és a halál nyereség", ahogy Szent Pál fogalmaz.
Aki ezt a földi világot imádja, az nem is értem miért hívja magát kereszténynek.

...

"Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül, vagy helyesebben, MIVEL JÓ VOLTAM, tiszta testhez jutottam. De mivel beláttam, HOGY NEM JUTHATOK MÁSKÉNT BIRTOKÁBA, CSAK HA ISTEN MEGADJA - már az is okosság volt tudni, hogy kinek az adománya -, azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá..."
(Bölcsességek 8: 19- 21)

A protestánsok úgy látják (az én ismereteim szerint...remélem, rosszul tudom...), hogy minden ember meg van váltva és tulajdonképpen nem kell a jót tennünk és a rosszat kerüljük, mivel Jézus már meghalt minden emberért, megszerezte az üdvösséget nekünk.
Ennyi erővel Hitler is a menyben van, ami elég ijesztően hangzik...

"Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek."
(Izajás 5:20)

Isten elfordul az ilyen emberektől, vagyis a bűneinkkel elválasztjuk magunkat tőle. Tiszteletben tartja a döntésünket.

"Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg."
(Izajás 6:10)

Mit írhatnék végkifejletnek? A teljes igazságot csak halálunk után fogjuk megtudni, de az biztos, hogy Jézus mindenkiért meghalt, úgy értem, mindenki üdvösségét szerette volna. Annyira szépen látszik a Katolikus Egyházban viszont, hogy az Eucharisztia sem mindenkié, így Jézus megváltó kegyelme sem mindenkié. A kegyelmi állapotunktól függ, hogy hogyan hat ránk, amikor áldozunk. Van, aki ítéletet von magára (ha halálos bűn állapotában van...nem szabadna így áldozzon, mert önmaga ellen vét!) és van, akinek lelki táplálék, Jézus dicsőséges teste és vére, amely valóságosan jelen van, az Oltáriszentségben, segítség az üdvösségre vezető úton, amely bennünk növekedve a feltámadást fogja megérlelni.
Az ítélet napján is ez lesz majd. Lesz, aki feltámad az örök életre és lesz, aki elkárhozik, örökre.
Rajtunk (is) múlik.
Isten minden segítséget megadott már az üdvösségünkhöz.
A saját fiát küldte el, aki az idők végezetéig velünk van, minden nap, árasztja ránk a kegyelmét.
Elfogadjuk- e Őt? Ez a kérdés.
Isten minden emberről tudja, hogy hogyan választ. Ő mindenható, mindent lát előre. Aki nem hiszi ezt, olvassa el pélául a Jelenések könyvét vagy a prófétákat (Izajás, Ezekiel).

"Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot, az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével.
Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg.
Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket.
Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk."
(Izajás 26:10-12)

Isten előre tudása, a mi szabad akaratunk és a kegyelem (és a rá adott válaszunk). Ezekből áll össze a mi jövőbeni üdvösségünk lehetősége.
Teológusok megkülönböztetik a megigazulásra- és az üdvösségre való előre elrendelést. Csak az utóbbi végleges és változatlan. Aki megigazult, az benne van az élet könyvében, de hűtlensége miatt még kieshet belőle. (Jel 3:5)

A királyi mennyegzőről szóló példabeszéd:
"Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
(Máté 22:14)

Az üdvösségre sokan meg vannak hívva, de kevesen választják...

Ajánlom:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Predesztináció

http://lexikon.katolikus.hu/E/előre%20rendelés.html