2022. június 29., szerda: Felajánlás Máriának
"Szeretnék meghívni minden asszonyt, minden anyát egy különleges imára, amelynek lényege anyaméhük teljes felajánlása Máriának. Mindenekelőtt azonban azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy az imádság téren és időn kívüli valóság, mivel Isten maga téren és időn kívül létezik. Ő örök, itt és most.
Nagyon jól tudjátok, hogy az életünkben nem mindig úgy van minden, ahogyan azt szeretnénk. Az általunk világra hozott gyerekek sem voltak mindig várva várt gyerekek, nem akkor és nem úgy érkeztek, ahogyan azt megálmodtuk. Bizonyára gyakran megesett, hogy - emberileg szólva - nem tervezett és véletlenül fogant gyerekek voltak. Azok a gyerekek, akik ilyen körülmények között jönnek világra, nagyon gyakran hordozzák háromféle sérülés terhét, amelyeket a prenatális pszichológia - az üresség, a semmi és a halál sérülése neveken ismer. Röviden szólva - a véletlenül fogant gyerek feleslegesnek érzi magát. Az a benyomásom, hogy nem találom a helyemet ezen a világon, hogy mindig mellőznek és nem vagyok képes mélyebb kapcsolatokra. Állandóan elkísér az a meggyőződés, hogy engem nem lehet szeretni, hogy csak problémát jelentek a másiknak, és ha még velem is van valaki, akkor is meg vagyok győződve róla, hogy csak szánalomból. Nem tudom saját magamat értékelni. Ezek az anya vagy az apa részéről tapasztalt (akár tudat alatti) érzelmi elutasítottság következményei, ami nagyon gyakran bevésődik a gyerek érzelmi emlékezetébe.
A prenatális pszichológia és orvostudomány szerint a gyerekben kezdettől kialakul és fejlődik az érzelmi emlékezet, nem az értelmi, hanem pontosan az érzelmi emlékezet, vagyis a gyerek nem képes felidézni konkrét eseményeket, viszont kezdettől érzi, hogy mi történt az adott esetben. Vagyis érzi az anyja félelmét és rettegését, érzi az apja elutasítását, ami létezésének kezdetét kísérte. Egész életében képtelen ezt megfogalmazni, de az érzelmi emlékezetébe bevésődött, hogy ő egy probléma. Az érzelmi emlékezete tökéletesen megőrizte azoknak a napoknak a légkörét: Probléma! Nyomás! Rettegés! Mi legyen most? Összeházasodjunk? Ne házasodjunk össze? Elhagy? Nem hagy el? Mit szólnak a szüleim, a rokonaim, a barátaim? Mi lesz most? Úgy volt, hogy karriert csinálunk, hogy dolgozunk, hogy külföldre megyünk, nem tudunk! A gyerek ezt mind érzi az anyja méhében és elraktározza az érzelmi emlékezetében. És milyen sérüléseket hordozhatnak azok a gyerekek, akik úgy születtek, hogy előtte kilenc hónapon át egy sírban fejlődtek, amivé a korábban abortuszt elkövetett nők méhe válik. Ha egy anya ilyen formában megöli saját gyerekét, a méhe sírrá válik. Lehet normális valaki, ha kilenc hónapon keresztül egy sírban, temetőben fejlődik? Ez nagyon súlyos probléma.
Mégsincs veszve semmi! Rendkívül lényeges és csodálatos, hogy az ima képes visszamenni addig a pillanatig, amikor valamit rosszul tettél, amikor bűnt követtél el. Azért, hogy Mária közbenjárására Jézus meggyógyíthassa azt a sérülést, amely nemcsak Rád volt hatással, de a gyerekre is, akit a szíved alatt hordoztál. Ezért saját méhed felajánlása a Szűzanyának és az a kérés, hogy Mária Szeplőtelen Méhe hassa át a te méhedet, nagyon szép gyógyító imádság. Kérd hát úgy, ahogy tudod, saját szavaiddal: Mária, Neked szentelem a méhemet. Attól kezdve, hogy terhes lettem a gyermekemmel - aki talán már negyven, ötven éves is lehet - tudom, hogy nem úgy történt, ahogyan szerettem volna. Ez nem kívánt terhesség volt, sok volt a probléma, a stressz, a félelem és rettegés, és ez valahol a gyerekemben rögződött. És mégis Mária - emlékezve, hogy az imádság időn és téren kívüli valóság - Neked szentelem a méhemet, és kérlek, gyógyítsd meg a fogantatás pillanatát és azt a kilenc hónapot, amíg a gyermekem a méhemben volt, és őt is átadom Neked, hogy a Te méhedben fejlődhessen kilenc hónapon át. Hassa át a Te méhed az én méhemet, tisztítsa és szentelje meg - egészen Rád bízom, Mária."
(Ks. Dominik Chmielewski SDB: Kecharitomene - részlet)
