A katolikus folytonosság, azaz a hagyomány
"Elhatárolódni a hagyománytól annyi, mint elszakadni az Egyháztól."
(Marcel Lefebvre érsek)
Most olvasom Lefebvre érsektől, a Nyílt levél a tanácstalan katolikusokhoz című könyvét. Bevallom, számomra régóta felkavaró, ami történik az Egyházban. Félek, hogy azokat is megtévesztik, akik egyébként törekednek arra, hogy jó katolikusok legyenek. Egy pár éve az sem tudtam, hogy mi az a hagyományhű katolikusság, tehát nem ismertem igazán a katolikus tanítást. Most is csak törekszem, hogy teljesen megismerjem. Olyan rossz, hogy ez megoszt minket. Például, ha egy karizmatikusnak mondom, hogy a szentmise célja nem az evangelizálás, nem közösségi lakoma, hanem áldozat, nem ért. Pedig ez a katolikus tanítás. Protestáns és szabadkőműves tévtanokat hintettek el az Egyházban.
"A Sátán füstje bent van az Egyházban."
(VI. Pál pápa)
Annyira erőltetik az ökumenizmust is. Ezzel nem is lenne baj, ha a protestánsok katolicizálnának, de láthatjuk, hogy javarészt nem ez történik, hanem a katolikusokat teszik ki annak, hogy protestáns tanokat tudjanak a sajátjuknak. Anélkül, hogy ezt észrevennék. Így vesztik el a katolikus hitet, anélkül hogy ez tudatosulna bennük.
Lefebvre érsek így ír erről:
"A szótárakban olvasható definíció a következő 'Ökumenizmus: az összes keresztény egyházak újraegyesítését szorgalmazó mozgalom.' Nyilvánvalóan nem lehet összeolvasztani ellentmondó elveket, nem lehet újraegyesíteni az igazságot és a tévedést oly módon, hogy abból egy és ugyanazon dolgot csináljunk. Még kevésbé lehet elfogadni a tévedéseket és részben vagy egészben elvetni az igazságot. Az ökumenizmus önmaga felett mond ítéletet."
"Egy Cherbourg- vidéki kis plébánián a katolikus lakosság gondoskodik a muzulmán munkásokról, akik egy hajógyárba járnak dolgozni. Ez valóban szeretetből származó intézkedés, amit csak üdvözülni lehet. A következő fázisban a muzulmánok helyiséget kérnek a Ramadán megünneplésére, és a keresztények a templomuk alaksorát kínálják fel nekik. Majd ezen a helyen Korán- iskola kezd el működni. Két év elteltével a keresztények meghívják a muzulmánokat, hogy együtt ünnepeljék meg a Karácsonyt "egy közös imával, amelyet részben a Korán soraiból, részben az Evangélium verseiből vett idézetekből állnak össze". A rosszul értelmezett szeretet odáig vitte a keresztényeket, hogy szövetséget kötöttek a tévtanokkal.
...
Úgy áll jelenleg a helyzet Franciaországban, hogy több mint 400 mecset van, és sok esetben katolikusok adtak pénzt a felépítésükre.
Szűkebb értelemben vett ökumenizmus, amelybe a keresztények tartoznak, közös eucharisztikus szertartásokat rendez a protestánsokkal, főként Strasbourgban vannak ilyen esetek.
...
A házasságot mindig elsődleges célja (a gyermeknemzés) és a másodlagos célja (a házastársi szeretet) által határozták meg.
Nos, a zsinaton át akarták alakítani ezt a meghatározást, azt mondták, hogy nincs többé elsődleges cél, hanem a két cél, amiről beszélnek, egyenrangú.
Ezt a változtatást Suenens bíboros javasolta, és emlékszem még, ahogy Brown bíboros, a domonkosok általános elöljárója felállt, és ezt mondta:
"Caveatis, caveatis!" ("Óvakodjanak ettől!)
Ha elfogadjuk ezt a meghatározást, az Egyház egész hagyománya ellen cselekszünk és megmásítjuk a házasság értelmét. Nincs jogunk módosítani az Egyház hagyományos meghatározásait.
A házasság céljainak élére a házastársi szeretet került, amit egy- kettőre egész egyszerűen és sokkal nyersebben "szexualitásnak" neveztek el. A következmény: a szexualitás címén minden megengedett: a fogamzásgátlás, a születésszabályozás és végül az abortusz.
A papság Szent Pál és a Trienti Zsinat által adott meghatározása gyökeresen megváltozott. A pap már nem az a személy, aki felmegy az oltárhoz és dicsőítő és engesztelő áldozatot mutat be Istennek.
A célok rendjét felforgatták. A papság elsődleges célja az áldozatbemutatás, és másodlagos célja pedig az evangelizáció.
...az evangelizáció került az áldozatbemutatás és a szentségek elé a fontossági sorrendben. Az evangelizáció öncélúvá vált.
Ennek a súlyos tévedésnek tragikus következményei vannak: a célját vesztett evangelizáció irányt téveszt, azokat az indítékokat keresi, amelyek a világnak tetszenek, mint a hamis társadalmi igazságosság, hamis szabadság, amelyek új neveket kaptak: fejlődés, haladás, világépítés, az életfeltételek javítása, pacifizmus.
Mivel nem a szentmiseáldozat a papi hivatás elsődleges értelme, az összes szentség kockán forog.
Luther eltörölte a felajánlás szertartást.
(Szerk.megj.: Nálunk sincs a misén.)
Mi értelme felajánlani szeplőtelen szent ostyát, ha nincs többé áldozat? Az új francia miserendből a felajánlás gyakorlatilag hiányzik, legalábbis nem viseli többé ezt a nevet. A Vasárnapi Új Misekönyv 'bemutató könyörgésekről' beszél. A használatos formula inkább egy hálaadó imát idéz, köszönetet a föld gyümölcseiért. Értékelés végett elég összehasonlítani az Egyház által alkalmazott hagyományos formulákkal, amelyben tisztán látható az áldozat engesztelő célja:
" Felajánlom...számtalan bűneimért, sértéseimért és hanyagságaimért, minden jelenlévőért és a keresztény élőkért és holtakért, hogy váljék üdvömre és az ő örök életükre. "
Felemelve a kelyhet, a pap azt mondta: "Felajánljuk, Urunk, üdvösséged kelyhét, kérvén jóságodat, hogy mint édes illat szálljon isteni Fölséged elé, a mi üdvünkért és az egész világ üdvösségéért."
Mi maradt meg az új misében?
Ez: " Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret. Felajánljuk Neked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere."
Az új miserend egy betörléssel és egy törléssel átalakították a római kánon legősibb részét, amely az apostoli korra nyúlik vissza, hogy jobban közelítsen a lutheri formulához.
Tanácstalanságunk gyakran ilyen kérdésekben is megfogalmazódhat: részt vehetek- e ilyen szentségtörő, de azért mégis érvényes misén, más mise hiányában, hogy eleget tegyek a vasárnapi misehallgatás kötelezettségének? A válasz egyszerű: ezek a misék nem lehetnek kötelezettség tárgyai. Ezekre legfeljebb a morálteológia és a kánonjog azon szabályai alkalmazhatók, amelyek egy hitet veszélyeztető vagy esetleg szentségtörő cselekményben való részvételre vonatkoznak.
Az új rítusú mise, meg ha áhitattal es iturgikus szabályok megtartásával végzik is, ugyanezen fenntartások alá esik, mivel protestáns szellemiség itatja át. A hitre nézve káros mérget hordoz magában.
A mi országunk híveinek komoly erőfeszítést kell tenniük, hogy legalább havonta egyszer olyan helyen vegyenek részt a szentmisén, a kegyelem és a megszentelődés igazi forrásán, ahol a misét továbbra is illő tisztelettel mutatják be.
A zsinat előtt a Taizé- i atyák szakítani akartak a tévedesükkel és felvételüket akarták kérni a katolikus Egyházba, de katolikus tekintélyes személyiségek azt mondták nekik:"Ne tegyék ezt! Várjanak még! A zsinat után Önök lesznek a híd a katolikusok és a protestánsok között."
Akik ezt a választ adták nekik, súlyos felelősséget vállaltak Isten előtt, mert ha a kegyelem egyszer eljön, meglehet, hogy sohasem tér vissza. Jelenleg a kétségtelenül jó szándékú Taizé- i atyák még mindig az Egyházon kívül vannak, és zavart hintenek el az őket látogató fiatalok lelkében.
Nem kell félnünk kimondani: az Egyház az üdvösség egyetlen bárkája. Gyakran hallhatták: " Az Egyházon kívül nincs üdvösség", ez pedig sokkolja korunk mentalitását.
A modernisták mindig is keverték az igazat a hamissal.
Betegek szentsége vagy utolsó kenet:
Az utolsó kenet valójában már nem a gyengélkedők, betegek szentsége; jelenleg az öregek szentsége, amelyet bizonyos papok 65 évnél idősebb személyeknek akkor is feladnak, ha semmilyen jelét sem mutatják a közeli halálnak. Ez már nem az a szentség, amely az utolsó percre készít fel, amely eltörli a halál előtti bűnöket és előkészít az Istennel való végleges egyesülésre. Előttem van egy jegyzék, amelyet Párizs egyik templomában osztottak ki az összes híveknek, hogy figyelmeztessék őket a legközelebbi utolsó kenet- osztás dátumára: "A betegek szentségét még egészségesek számára is kiszolgáltatjuk, az egész keresztény közösség körében, szentmise alatt.
Ezek az utolsó kenetek érvénytelenek.
