Kiegészítve Krisztus szenvedéseit
"A szabadkőművesek a vallásoknak legfeljebb az emberrel kapcsolatos tanítását ismerik fel -gyakran Jézust is "felvilágosult emberként" tisztelik- azonban ennek is el kell tűnnie a szabadkőművesség magasztosabb tanítása előtt, ami így foglalható össze: egy relativista szubjektivizmus, amely tagadja a dogmákat és az abszolút igazságokat azért, hogy az embert és szabadságát a világ középpontjába állítsa."
(Vass József: Egy rémisztő ellenség: a szabadkőművesség, Szűz Mária Lovagja, Máriás havilap, 2024/9.)
"Krisztus, a Fő, elszenvedett mindent, ami szükséges, és ezt tanúsítják a szavai: "beteljesedett". Krisztus azonban nem szenvedett el mindent "testében", azaz az Egyházban. Az Egyház a megfeszített Krisztus utánzására épül. Krisztus szenvedése elegendő az emberiség megváltására (objektív és egyetemes értelemben), de ezen érdemek alkalmazása a szentek együttérzésétől és együttműködésétől függ, akik között a boldogságos Szűz Mária és az apostolok az elsők. Ebben rejlik az "apostolkodás" lényege, nevezetesen a bűnbánat -vagyis Krisztussal együtt érezni- az Egyház építése érdekében ezen a földön, és ez azt jelenti, hogy hozzá kell járulni a pogányok és a bűnösök megtéréséhez. Valóban, Krisztus tökéletes ember, aki a kereszten hozott legtökéletesebb áldozatával megváltotta a világot, és ingyen kínálja a bőséges kegyelmet minden embernek. De azt akarja, hogy az emberek segítsék egymást, hogy együttműködjenek ebben a kegyelemben azáltal, hogy áldozatukat egymás javára ajánlják fel Istennek. A "szubjektív megváltásnak" ezen az oldalán Szent Pál és minden szent "kiegészítette azt, ami Krisztus szenvedéseiből hiányzik".
...
Mária szívét lelkileg szúrták át -Mária érezte a szívének a lándzsával való átszúrásának minden fájdalmát-, de a szívét nem szúrták át testileg. Ferenc szívét viszont mind testileg, mind lelkileg átszúrták. Ferenc Krisztussal együtt szenvedte el a négy stigmát, de az ötödiket nem szenvedte el, mert Krisztus ezt a sebet nem szenvedés útján szerezte. Ferenc Máriával együtt szenvedte el a lelki stigmákat, de ő, ellentétben az Assisi Szegénnyel, nem szenvedte el a testi stigmákat, mert Mária szívét lelkileg, de nem testileg szúrták át.
Szent Ferenc a stigmáival valóban kiegészítette testében azt, ami hiányzott Krisztus szenvedéseiből az Egyházért, amelynek újjáépítésére a Megfeszített hívta őt."
(Wojtal Atanáz M. atya: A szeráfi stigmák titokzatos valósága, Szűz Mária Lovagja, Máriás havilap, 2024/9.)
