Ne vigy minket kísértésbe

Kísérteni annyi, mint próbára tenni és megvizsgálni. Az ember erényét kétféleképpen teszik próbára. Az egyik a helyes cselekvést illeti, a másik, hogy őrizze meg magát a bűntől. 

Az ember erénye tehát mérlegre kerül asszerint, hogy helyesen cselekszik- e, valamint amiatt, hogy tartózkodik- e a bűntől. 

Az elsőt illetően, vajon képes- e a jóra, pl. a böjtölésre vagy hasonlókra.

Akkor nagy ugyanis az erényed, ha készséges vagy a jóra.

Isten gyakran azért bocsát gyötrelmeket az igazra, hogy miközben türelmesen elviselik, kitűnjék az erényességük és az erényben előre haladjanak. 

"Az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja, csakugyan szeretitek őt vagy nem." (Deut 13, 3)

A másodikat illetőleg mérlegre kerül a rosszra való csábítás tekintetében. Ha jól ellenáll és nem egyezik bele, akkor nagy az ember erénye, ha azonban enged az ember a kísértésnek, akkor az emberi erény semmis. 

"Isten nem kísérthető a rosszra, maga pedig senkit sem kísért." (Jak 1, 13)

De megkísérti az embert saját teste, az ördög és a világ. A test kétféleképpen, először rosszra ösztökél: a test ugyanis mindig a saját, úgymond testi gyönyöreit keresi, amelyekben gyakran bűn húzódik meg. Aki ugyanis a testi gyönyöröknél időzik, elhanyagolja a lelkieket. 

"Mindenki a saját kívánságától kísértetik meg." (Jak 1, 14)

Másodszor a jótól visszatartva kísért a test. A lélek ugyanis lényegénél fogva mindig a lelki javakban gyönyörködik, de a test nehezékként akadályozza a lelket.

"A romlandó test teher a léleknek." 

(Bölcs 9, 15)

Legerősebben az ördög kísért. Miután ugyanis legyőztük a testet, feltámad a másik, vagyis az ördög, aki ellen nagyon kell harcolnunk. 

"Mert nem a test és a vér ellen kell tusakodnunk, hanem a fejedelmességek és hatalmasságok ellen, ennek a sötétségnek a világkormányzói ellen." (Ef 6, 12)

Azokra a bűnökre csábít, amelyekre az emberek, miután a testet legyőzték, leginkább hajlanak, mint amilyen a harag, a gőg és más lelki bűnök. 

Az ördög nem rögtön rossz színben mutat be valamit annak, akit kísért, hanem úgy, mint ami látszólag jó, hogy ezáltal mindjárt kezdetben elfordítsa őt valamelyest eredeti szándékától, mert ezután könnyebben rábírja őt a bűnre, minthogy már egy kevéssé elfordult. 

A világ kétféleképpen kísért. Először a földi dolgok mértéktelen és rendezetlen kívánsága által. 

"Minden bajnak a gyökere a kapzsiság."

(1Tim 6, 10)

Másodszor az üldözők és a zsarnokok által történő megfélemlítéssel.

"Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve." (Jób 37, 19)

"Akik jámborul akarnak élni Krisztus Jézusban, mindnyájan üldözést fognak szenvedni." (2Tim 3, 12)

Krisztus nem arra tanított, hogy azt kérjük, ne szenvedjünk kísértést, hanem hogy ne vitessünk kísértésbe. Ha ugyanis az ember legyőzi a kísértést, koronát érdemel. 

"Csupa örömnek tartsátok testvérek, ha különféle kísértésekbe estek." (Jak 1, 2)

"Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, készülj el a megpróbáltatásokra." (Sirák 2, 1)

"Boldog a férfiú, aki a kísértést kiállja, mert hűnek találtatván, elnyeri  az élet koronáját." (Jak 1, 12)

"Emberi kísértésnél egyéb ne érjen titeket." (1Kor 10, 13)

Ugyanis a kísértés emberi, de a beleegyezés sátáni dolog. 

Istenről megengedőleg mondjuk, hogy rosszra visz, amennyiben tudniillik a sok bűn miatt megvonja az embertől kegyelmét, amelynek a megvonása után az ember bűnbe esik.

Ezért énekeljük a zsoltárban:

"Mikor erőm megfogyaszkodik, ne hagyj el engem, Uram." (70, 9)

Úgy vezeti az embert a szeretet szenvedélye által, hogy ne vitessék kísértésbe, mivel akármilyen szeretet, ha mégoly kicsi is, képes ellenállni minden bűnnek. 

"Tengernyi víz sem tudja eloltani a szeretetet." (Énekek 8, 7)

Az értelem ajándéka és mivel nem egyezünk bele a kísértésbe, megőrizzük tisztán szívünket, amiről Máté ezt mondja: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meg fogják látni Istent."(5, 8) Ezért ezzel eljutunk az Isten színelátására, ahová vezessen is el bennünket.

Forrás: Aquinói Szent Tamás, Előadások a Hiszekegyről, a Miatyánkról és a Tízparancsolatról