A soha fel nem engedő föld


"- Ott lakom. De nem olyan értelemben az otthonom. Szeretném elmondani Isaacnek, hogy két világban éltem le az életemet, amelyeket egyéjszakányi vonatút választ el egymástól, és a két világ közül az egyiket mindennap hiányolom, a másikat pedig újra meg újra lemosom a bőrömről. Az egyik világban kitérek a rám aggatott címkék elől, míg a másikban a nevem a családom történetét hordozza, és míg az egyik világban elbújok a pillantások elől, a másikban kopár hegytetőkön járok a madarak éber szeme láttára. Ott mindenki lát, de senki sem bámul."

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új evangelizáció

A szentek közbenjárása vagy a "Lábunk együtt járjon"...

2019. 07. 03., szerda: Most fény derül a modernizmus szerzőire!: Annaliese Michel ördögűzése során elmondott dolgok egyenesen a démonoktól