Zsoltár
Csak légy jó szolgádhoz, és élni fogok, és én igédet megtartom.
Csodáidra nyisd föl szememet, hogy törvényeidet csodálhassam!
Csak jövevény vagyok a földön, parancsaidat ne rejtsd el tőlem.
Csupán egyetlen vágy emészti lelkemet, hogy mindig végzéseidet kövessem.
Csak fenyítsd meg a kevélyeket,
jaj annak, aki parancsaidtól eltévelyeg.
Csalárdságtól és megvetéstől ments meg, rendelkezéseidhez én hű maradok.
Cselt szőhetnek, vádolhatnak a hatalmasok, szolgád akkor is törvényeidről elmélkedik.
Csak bizonyságaidban gyönyörködöm, és igaz igéd lesz tanácsadóm.
Neovulgáta, Szent Jeremos alapján:
Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem,
szolgád törvényeiden gondolkodik.
...rendeleteid adnak tanácsot nekem.
A kiemelt zsoltár részről:
A "hatalmasok" a világ szemében nagynak látszók, befolyásosak, híresek, közkedveltek, nagy like- vadászok, a hízelgők, a hamisak, a képmutatók, a köpönyegforgatók, az irigyek, a tehetősek, akiknek jó összeköttetéseik vannak és egyáltalán sínen van az életük - világi szemmel tekintve-.
Ők földi életüket azzal töltik - előfordul, hogy a legcsekélyebb tudatosságot nélkülözve-, hogy egyre inkább az ördögre hasonlítsanak. Az ördög hamis, cselt sző, hazudik, vádaskodik. Aki vele tart, annak a hazugság az atyja. Sokakat elborít a tudatlanság, Isten magukra hagyta őket, vagyis helyesebben, ők maguk hagyták el Istent azáltal, hogy a hazugság, a kétszínűség, a káosz, a zűrzavar, a békétlenség oldalára áltak.
Miért zavarja őket az igaz?
Mert az ő feladatuk, amit kaptak az, hogy minél több lelket a kárhozat felé húzzanak, csábítsanak. Eleinte van szégyenérzet bűn elkövetésekor, de később a bűn kényelmessé, komfortossá, ismerőssé válik. Már nem szégyellik, ha az igazakat zaklatják és megpróbálják eltéríteni őket attól, hogy Isten akaratát tegyék. Nem egyenesek, nem nyíltak, nem őszinték. Manipulatívak, mint a sátán és démonai. Rosszra hajlanak.
A cselszővés pont azt jelenti, hogy titokban működnek, úgy hogy ne derüljön ki, amit tesznek. Sőt, jó színben tüntetik fel azt, amit tesznek. A világosság angyalának mutatják magukat, mint aki segítségre siet. Persze kérés nélkül. Pont itt válik el, hogy milyen egy angyal és milyen egy démon. Tapintatos és tapintatlan. Gyöngéd és durva. Kiváró, békességszerző és kotnyeles, zavart keltő.
A gonosz mindig vádol. Általában pont azt a legjobban, amire Isten hív. "Nem vagy elég jó." "Ugyanmár, ez senkit sem érdekel."
Hmm..még jó, hogy csak azoknak sugall ilyesmiket, akik veszélyeztetik a romboló munkáját. Akiktől fél.
Mindig hárít, mindig kifelé mutogat, sosem vállalja a felelősséget. "Ő jó, mindenki mással van a probléma."- szajkózza.
Nem igaz, hanem hamis...
"Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem..."
Tehát, ha összeülnek és tanakodnak, akkor többen vannak, szövetségben, akik bosszút vagy valamiféle megtorlást szerveznek. Ez nem üldözési mánia. Akik a gonoszt követik, azok valóban így élnek. Másokat figyelgetnek, ahelyett, hogy a maguk bajával foglalkoznának. Kontrollmániásak. Belepiszkítanak mindenbe, mindenki bűneit figyelgetik, jegyzetelik, felhánytorgatják, addig sem kell a saját gyarlóságaikkal szembesülniük. Isten pont arra hív minket, hogy a rosszat másban ne hánytorgassuk fel (szemet hunyjunk), mert övé egyedül az ítélet!
Hogyan reagál mindezekre az igaz (vagy aki nem szent, de az igazságot szándékolja követni)?
"Szolgád törvényeiden gondolkodik."
Ennyi. Semmi több. Nincs benne bosszúvágy, nem akar semmit se megtorolni. Nem is foglalkozik a rágalmazóival.
Más a perspektívája, más a priotitása.
Szolga, tehát mindent készségesen megtesz, amit kér tőle az ura és az Igén gondolkodik.
Két út, kétféle mentalitás.
A másik embert figyelem vagy Istent?
Olyan leszel, amit nézel!
Törvényeiden gondolkodni felemelő, kiszakít ebből a világból, a mennyországot ízlelheti meg, aki jó szolga.
A szolga szolgál, teljesít, helyt áll, kitart, alázatos, csendes, dolgos. Nem körbe- körbe szaglászik, hogy kinek mi a bűne, milyen szaftos történet közkinccsé tételével kaphat egy kis figyelmet, hanem előre néz, végzi a dolgát és közben Isten bizonyságait forgatja az elméjében. Szabad, mert tud a lényegesre figyelni. Szabad, mert nem hagyja eltéríteni a figyelmét a teremtményekre, a bosszúra szomjas emberre, a rossz mentalitásúra.
Nem forognak a fejében kevélységre ösztönző, képzeletbeli párbeszédek, amelyeket démonok sugallnak.
Szabad, mert nem a gonoszra figyel, hanem Isten szavára! Ura a gondolatainak.
Nem a bérért szolgál, hanem szeretetből, és ez ad neki földöntúli erőt, kötelezettségei teljesítéséhez.
"Csak bizonyságaidban gyönyörködöm, és igaz igéd lesz tanácsadóm."
Ma legelőször emberekhez szaladunk, együttérzésért, tanácsért, barátságért, elismerésért. Aztán valamikor Istenhez is, ha nem okozott más kielégülést, felszabadulást...
A szolga egy házban lakik urával. Kiváltságos. Közel van az Úrhoz. Hallja a lépteit, sugallatait. Ismeri, sőt! Megismeri a hangját, a stílusát, amely határozott, egyenes, gyöngéd, de sosem hivalkodó. Kérésre jön, nem ront be ajtóstul a házba. Hallkan kopogtat a szívek ajtaján.
Beengedsz- e?
Te miken gondolkodol?
Másokon, a bosszún, a cselszövésen vagy Isten igéjén?
Csak ez a két út van......
Akkor ismerheted meg, ha időt töltesz vele.
Ő a legjobb tanácsadó.
