Avilai Szent Teréz: A belső várkastély
Amit a lélekről való beszélgetésről mondtam, minden említett fajtája lehet Istentől, a gonosz szellemtől, vagy az illető tulajdon képzeletétől is. Elmondom, ha Isten segítségével sikerül, hogy milyen jelek utalnak ezekre a különbségekre, s mikor válik veszélyessé az ilyen beszélgetés. Mert sok lélek van az imádságos emberek között, akik értik ezt. És szeretném, nővérek, ha nem gondolnátok, hogy rosszat tesztek, ha nem adtok hitelt ezeknek, sem ha hitelt adtok, amikor csupán megörvendeztetésetekre vagy hibáitokra való figyelmeztetésre szolgálnak, bárki is mondja, vagy legyen akár képzelődés, mert ez keveset számít.
De egy dologra figyelmeztetlek benneteket. Ne gondoljátok, még ha Istentől lenne is, hogy ettől jobbak lesztek, hiszen Ő sokszor szólt a farizeusokhoz is. Minden jó azon múlik, hogyan használják ezeket a szavakat. És semminek, ami nincs teljes összhangban a Szentírással, ne adjatok nagyobb hitelt, mintha magától a gonosz szellemtől hallanátok. Mert még ha rendetlen képzeletetekből fakadna is, úgy kell venni, mintha hitbéli kísértés lenne, és ezért mindig ellenállni, hogy elmúljanak. És igenis el fognak múlni, mert csekély az erejük.
A lehető legbiztosabb jelek véleményem szerint, hogy Istentől valók, a következők. A legelső és legvalóságosabb az erő és hatalom, amely együtt jár velük a beszédben és a cselekvésben.
Jobban magyarázom. Egy lélek a már mondott teljes belső felzaklatottságban és zűrzavarban, az értelem sötétségében és szárazságban van. Erre az egyetlen szóra, mely csak annyit mond: "Ne gyötrődj!", minden további nélkül megnyugszik és nagy világossága lesz, s megszabadul mindattól a fájdalomtól, amelytől úgy tűnt, hogy az egész világ és az ősszes tudós- akik egyesült erővel meg akarták indokolni, miért ne tegye-, bármennyit fáradoztak, nem tudták őt megszabadítani a gyötrődéstől. Ez a gyötrelem- amelynek oka az, hogy gyóntatója és mások azt mondták, a gonosz szellem van benne- és az összes vele járó félelem egyetlen szóra, amely csak annyit mond: "Én vagyok, ne félj!", megszűnik, nagyon megvigasztalódik, és úgy érzi, senki nem képes mást elhitetni vele. Miközben nagy fájdalmat érez egyes súlyos ügyek miatt, amelyek kimenetelében bizonytalan, megérti, hogy meg kell nyugodnia, mert minden jól fog sikerülni. Bizonyosság vesz rajta erőt, elmúlik a fájdalom, és ugyanez történik sok más dologgal is.
A második jel az, hogy ezek a szavak igen hosszú időn át nem múlnak el az emlékezetből, némelyek pedig soha. Nem úgy, mint azok, amelyeket itt a földön hallunk, úgy értem, az emberektől.
Mert még ha nagyon súlyosak és tanultak is, nem vésődnek úgy az emlékezetünkbe, sem nem hiszünk nekik úgy, ha az eljövendő dolgokról szólnak, mint ezeknek.
