Felebarátaink megítélése
Lorenzo Scupoli: Lelki harc c. művéből Rossz hajlamaink és az ördög sugallatai könnyen felebarátaink vakmerő megítélésére vezethetnek. Miképpen kell ennek ellene szegülnünk? Az önmagunk nagyrabecsüléséből eredő gőg egy másik, nagyon káros bűnt hoz létre, tudniillik a vakmerőséget, mellyel megítéljük, lebecsüljük, megvetjük és megalázzuk felebarátainkat. Büszkeségünk, mely ezt a bűnt létrehozza, még tovább is szítja és táplálja. Minél nagyobb mértékben uralkodik bennünk és téveszt meg bennünket észrevétlenül a gőg, annál jobban fokozódik a vakmerőség is. A vakmerőség növekedésével pedig újból erősbödik a gőg. Mert öntudatlanul is önmagunkat véljük emelni, amikor véleményünkkel másokat kisebbítünk, abban a hitben, hogy önmagunk távol állunk attól a hibától, amellyel mást vádolunk. Amint az alattomos gonosz lélek észreveszi bennünk ezt a hajlandóságot, ugyancsak rajta van, hogy figyelmünket mások hibáira irányítsa és azokat lehetőleg nagyobbnak mutassa, mint a...