Szentségi Házasság

Juhász Gyula: Epilógus   A vágyak bágyadt hegedűjén Gyászindulót húzok neked. Fáradt ujjakkal, tört vonóval Belesírom mély lelkemet.   Elhantolt álmaim zokognak A horpadt öblű hegedűn És könnyeim, az eltitkoltak Hullnak a húrra keserűn.   Fejem a hegedűre hajtom És szívem belétemetem, Most olvad, mint a gyöngy a borban, Egy dallamba az életem.   A vágyak bágyadt hegedűjén Elhal a legszebb nóta ma, Örvénylő mély tenger-szemedbe Szédül utolsó dallama!

“ Soha nem mi döntjük el, hogy mi vagyunk s mit jelentünk a másik számára. Sok ember utál minket.  Sok ember szeret minket.  Hogy mit jelentünk és hogyan látszódunk a másik számára, nem csak attól függ, mi kik vagyunk, hanem attól, ő kicsoda. Itt nem kizárólag az számít, milyenek vagyunk legbelül, hanem az, ő milyen legbelül — ennek megfelelően fog látni minket.  Mi csupán vagyunk, akik vagyunk. S a többi ember majd aszerint, ők kicsodák, véleményük bélyegét akasztják ránk.  Ha mi fény vagyunk, akkor néhányan majd melegedni jönnek hozzánk, néhányan megpróbálják kioltani e fényt, mások csak az árnyékainkat keresik majd, s megint mások egyszerűen kiegészítenek, megerősítenek minket a saját fényükkel...  Ez mind attól függően, ők mit hordoznak legbelül... Tán olykor feltesszük a kérdést: Mi az bennem, ami miatt ilyen véleményt alkotsz rólam?  Pedig a helyes kérdés így hangzik:  Mi az benned, ami miatt ilyen véleményt alkotsz rólam?" szerző: is...

Avilai Szent Teréz:  A tökéletesség útja  című, a Sarutlan Kármelita Nővérek gondozásában 2014-ben megjelent kötet "Nem azt kérem, hogy gondolkodjatok Rajta (az Úron), sem hogy sok gondolatotok legyen, vagy nagy és fennkölt megfontolásokra késztessétek értelmeteket. Nem kérek többet, csak hogy tekintsetek Rá. Hiszen Ő soha nem fordítja el szemét rólatok, és (sok bűneitek) sem volt elég Neki ahhoz, hogy ne nézzen rátok többé. És nektek soknak tűnik, hogy lelki szemeiteket a külső dolgokról elfordítva néha Rá pillantsatok? Nézzétek, nem vár semmi másra, csak hogy rátekintsetek (...) Annyira nagyra becsüli, hogy újra meg újra  Reá néztek, hogy minden erőfeszítést megtesz érte."

   Isten, a belső végtelen, szabadság szeretet: az ember olyan mértékben lesz szabad, amilyen mértékben szeretetté válik, amilyen mértékben kibontakozik benne Isten és az ember szeretetének képessége.     A szabadságnak szeretetre kell szolgálnia, az igazi szeretet pedig Isten és a testvérek nagylelkű és önzetlen szolgálatában nyilvánul meg. "A belső imának összes fokain nem képzelhető üdvösebb dolog annál, hogy Krisztus Urunkat állandóan magunkkal hordozzuk bensőnkben." (Szent Teréz) Arra tanít Jézus, hogy magányban imádkozzunk a mennyei Atyához, hogy szívünkben imádjuk Őt "Lélekben és igazságban" (Jn 4, 24). Aki az imában Krisztust fogadja el vezetőjének, biztos úton jár és elismételheti a zsoltárossal: "Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken tanyázhatok. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet."