Szentségi Házasság

Ismét Ripperger atyától hozok egy szívmelengető prédikációt: https://youtu.be/H4y6oxgfizY Éva egyik bűne az volt, hogy manipulálta Ádámot, nem volt engedelmes, nem rendelődött alá. Ezt tudjuk. A nők üdvössége nem a karrieren keresztül történik, hanem a gyerekek világra hozatala által. Egy anya meg tud törni vagy meg tud változtatni egy egész generációt (nemzetet) azáltal, ahogy nevel egyetlen egy gyermeket. Kétféle nő van. Az egyik otthon van, ellátja a családját, gondoskodik róluk (van olyan, aki nem is gondoskodik), de boldogtalan, elégedetlen,hiányérzete van. Itt valamiféle rendetlen ragaszkodás, kötődés van teremtett dolgok felé. A másik típusú nő szereti a hivatását, örömmel gondoskodik a családjáról és egy mélyből feltörő béke itatja át őt. Azokon is ezt látjuk, akik döntöttek a hivatásuk mellett, a természettörvény szerint élnek és megelégedettek, békések és tele vannak örömmel. Az anyaság és a házasság sok szenvedéssel is jár, de ha jól szenv

A bejegyzést Ripperger atya két alábbi videója alapján készítettem: https://youtu.be/-rPDOFGBgbs https://youtu.be/oC-ptGbiRO4 Komforzónás katolikusok ne olvassanak tovább és azok sem, akik azt hiszik, hogy a mennybe lehet jutni úgy, hogy mindig a könnyebb, elsősorban a nekünk tetsző utat választjuk, mert Isten úgyis irgalmas...                                *   *  * Ha a kis dolgokban (is) engedelmesek vagyunk, szokássá válik és így könnyebben hajlandóvá tesz minket a nagyobb dolgokban való engedelmességre. Nem az érzelmeket kell kövessük, hanem az ész érveket. Ha felkelünk reggel 6- kor, akkor 6:15- től tudunk imádkozni. (Az atya egyébként erősen ajánlja, hogy reggel és este 6- kor, valamint délben imádkozzuk az Úrangyalát.) Ne attól függjön, hogy megtesszük- e a kötelességeinket, hogy hogyan érezzük magunkat!  Amikor a házastársak kis dolgokat is megtesznek egymásért, ez a hivatásbeli kötelezettségeinkhez hozzátartozik. Napi szinten kis dolgokban meg kell hal

A bejegyzést Chad Ripperger atya (Aquino- i Szent Tamás egyházdoktort sokszor idézve) az alábbi videója alapján készítettem: https://youtu.be/QqKV28eSaWo Az önfeláldozás hasonlóvá tesz minket Istenhez. A Szűzanyának nem alakultak ki lelki, spirituális sérülései a kereszt lábánál. Ellenálló volt. Soha nem nézte azt, hogy személyesen Neki milyen előnye származhat a szenvedés elfogadásából. Misztikus tapasztalatai voltak a kezdetektől. Ő Istenhez képest semminek látta önmagát, alázatos volt, tudta hogy soha nem érhet fel Isten nagyságához. Minden szenvedés, amit önként magára vállalt, növelte a dicsőségét a mennyben. Az összes létező erénynek birtokában volt, amikor a mennybe jutott. Amikor a Szűzanya a kereszt lábánál állt, az volt a legdicsőségesebb, legragyogóbb idő az egész emberiség történelme során.  Senki sem olyan, mint Ő. Azért sérülünk, mert nem tudunk jól szenvedni. Nem akarunk szenvedni. Próbáljuk minimalizálni a fájdalmat, ami ér minket. Mindenki

Részlet a könyvből: Amikor Jézus önmegtagadásról, saját életünk elvesztéséről stb. beszél,  önmagunk helyes elfogadásának (az önszeretetnek) az útját jelöli ki, ami mindig önfeltárást, önmagunk meghaladását kívánja. De az önmagunkból és önmagunktól való szükségszerű  eltávolodás nem zárja ki a valódi önelfogadást, épp ellenkezőleg: így találunk magunkra és  szeretjük meg magunkat. Amikor negyven évvel ezelőtt először olvastam Bernanos könyvét, „A falusi plébános naplóját”, kitörölhetetlenül belém vésődtek e szenvedő lélek utolsó szavai: „Gyűlölni magunkat nem nehéz; a kegyelem csúcsa az lenne, ha úgy szeretnénk önmagunkat, mint Krisztus testének egyik tagját.” A kijelentés realitásához nem fér kétség. Sok ember áll önmagával hadilábon. Ez az önmaguk iránti ellenszenv, maguk vállalásának, belső békéjének a képtelensége meglehetősen távol esik attól az „önmegtagadástól”, amit az Úr követel. Aki nem szereti önmagát, az felebarátját sem szeretheti. Nem tudja úgy elfogadni

    Adolph Tidemand: Et Sognebud (1863) Manapság azt lehet látni, hogy boldog boldogtalannak osztják a betegek kenetét, akkor is ha az illető nincsen súlyos életveszélyben vagy komoly betegségben nem szenved.  Ez teljesen jó, ha megkennek valakit szentelt olajjal, de nem arról van itt szó, hogy szépen, csöndben az utolsó kenet szentségét megszüntették ? Mit mond Marcell Lefebvre érsek erről a Nyílt levél tanácstalan katolikusoknak c. könyvében?: "Betegek szentsége vagy utolsó kenet: Az utolsó kenet valójában már nem a gyengélkedők, betegek szentsége; jelenleg az öregek szentsége, amelyet bizonyos papok 65 évnél idősebb személyeknek akkor is feladnak, ha semmilyen jelét sem mutatják a közeli halálnak. Ez már nem az a szentség, amely  az utolsó percre készít fel, amely eltörli a halál előtti bűnöket és előkészít az Istennel való végleges egyesülésre.  Előttem van egy jegyzék, amelyet Párizs egyik templomában osztottak ki az összes híveknek, hogy figyelmeztessék ő