Áldozatvállalás- Chad Ripperger atya konferencia beszéde

A bejegyzést Ripperger atya két alábbi videója alapján készítettem:

https://youtu.be/-rPDOFGBgbs

https://youtu.be/oC-ptGbiRO4

Komforzónás katolikusok ne olvassanak tovább és azok sem, akik azt hiszik, hogy a mennybe lehet jutni úgy, hogy mindig a könnyebb, elsősorban a nekünk tetsző utat választjuk, mert Isten úgyis irgalmas...

                               *   *  *

Ha a kis dolgokban (is) engedelmesek vagyunk, szokássá válik és így könnyebben hajlandóvá tesz minket a nagyobb dolgokban való engedelmességre. Nem az érzelmeket kell kövessük, hanem az ész érveket. Ha felkelünk reggel 6- kor, akkor 6:15- től tudunk imádkozni. (Az atya egyébként erősen ajánlja, hogy reggel és este 6- kor, valamint délben imádkozzuk az Úrangyalát.) Ne attól függjön, hogy megtesszük- e a kötelességeinket, hogy hogyan érezzük magunkat! 

Amikor a házastársak kis dolgokat is megtesznek egymásért, ez a hivatásbeli kötelezettségeinkhez hozzátartozik. Napi szinten kis dolgokban meg kell haljunk önmagunknak, a kényelem szeretetünknek. Nem azért erősödik a démonok ereje, mert sokan foglalkoznak kuruzslással, new age- es praktikákkal, hanem azért, mert nincsenek olyanok, akik napi szinten önfeláldozva élnek. Az ima életünknek állandónak, folyamatosnak, egy szokásnak kell lennie.

Az atya egyik barátja mindig azt teszi, hogyha anap folyamán van 3- 4 perce, akkor felüti a Bibliát és emlékezteti magát Istenre. 

Ha kis dolgokat is képesek vagyunk kiiktatni, amik eltérítenének Istentől, akkor ez az Istennel való egyesülés jele. Az összeszedettség az, amikor ezt kis dolgokkal kezdjük. 

Szokjunk le arról, hogy a mi nézőpontunk a fontos, hogy nem Isten szemszögéből tekintünk az eseményekre, a dolgokra. 

Ezek a kis dolgok egyébként úgy kezdődnek, hogy azt mondjuk például, hogy ma nem visszük ki a szemetet, majd csak holnap. Itt kezdődik az, hogy meghalunk önmagunknak Isten kedvéért, vagy nem. 

Az imát azért hagyják el sokan, mert mire odáig jutnak, hogy imádkozzanak, nem összeszedettek. 

A cél az, hogy folyamatosan imádkozzunk, ne csak reggel és este. Kis dolgokban hűségesnek lenni, ez a lényeg. 

Mértékletességet kell kifejlesszünk. 

Ha fáradt vagy, de még el kell végezz valami feladatot, akkor tedd meg, ez is azt eredményezi, hogy meghalsz önmagadnak. 

Miért nem vesszük figyelembe a kis dolgokat? 

Azért, mert mindenhez úgy állunk hozzá, hogy azt nézzük mennyi élvezettel jár az elvégzésük, vagy azt hogy hogyan kerülhetjük el a szenvedést, amit okoznak vagy azt, hogy mennyi jót hoznak nekünk.

Szóval itt arról van szó, hogy megeszem azt, ami ízletes vagy azt, ami egészséges. 

Nem tudsz elnyerni egy erényt, ha a hozzá kapcsolódó kis dolgokban nem vagy hűséges. Például nem össze- vissza eszel mindent, ami nem segíti sem a mértékletességet, sem az egészségedre nincs jó hatással. 

Ha például valaki kinevet, kigúnyol azért, hogy megpróbáljon fölénk kerekedni, az az erényes viselkedés ilyenkor, hogy nem reagálunk hasonlóan hozzá. Van olyan, hogy valaki megpróbál erényesen élni és kigúnyolják. 

Vannak olyanok is, akik nem akarják igazán megismerni önmagukat, mert tudják, hogy csúnya lenne, amit meglátnak. Inkább a népszerűség, a karrier, a hatalom érdekli őket, mert ezek élvezetet nyújtanak. 

Mások helyett önmagunk tökéletlenségeit vizsgáljuk! 

A spirituális élet is függővé tehet. Az emberek egyszerűen jól érzik magukat attól, ha lelki dolgokkal foglalkoznak, ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, ami Isten akarata.

A kiközösítés mindig bűn. 

Az emberek azt gondolják, hogy ha nincs halálos bűnük, akkor jók. Valóban? 

Két út van: vagy fejlődik a lelki életünk vagy visszafejlődik. Nincs harmadik lehetőség.

Ha valaki nem tesz kihívásokat a lelki élete során, akkor vissza fog jutni oda, ahonnan indult...

Soha nem fog fejlődni az ima élete,ha nem tesz kihívásokat.

Hogyan fejleszthetsz ki erényeket?

Nem szabad a kis dolgokban hűtlennek lenni. 

Az az ember, aki folyamatosan önmagán gondolkodik -ahogy Aquinoi Szent Tamás mondja- egy bizonyos szintű élvezetet kap ezáltal. 

Az az ember viszont, aki valamelyik hiányosságára gondol, az Istenre irányul, mert ezáltal jobbá válhat, mivel tudatosítja a bűneit és küzd ellenük. 

Ha van egy rendszeres ima életed, de azt veszed észre, hogy csökken az imával töltött időd, akkor meg kell vizsgálnod az életed, mert van valami, amivel túl sok időt töltesz el. Azokat a dolgokat kell meghagyd, amik ténylegesen szükségesek a hivatásodhoz, mert ha nem így teszel, csúfos lesz a lelki életedre nézve. 

Aquinoi Szent Tamást idézve, Isten egy dolgot vár el az emberektől és az angyaloktól, azt hogy az akaratukat áldozzák fel Neki. 

Az áldozat vállalás azt jelenti, hogy feladunk valami értékeset, visszaadjuk Istennek, nem magunknak tartjuk vissza. 

Minden egyes alkalommal, amikor Isten lehetőséget ad az áldozat vállalásra, az önfeláldozásra, ez egy lehetőség arra vonatkozóan, hogy erényekben gazdagodhassunk. 

Önfeláldozaskor valamiről le kell mondjunk, ami fontos nekünk és amit nem fogunk visszakapni.

Mit árul el ez nekünk?

1. Nem Te vagy a legfontosabb a bolygón! Isten az!

2. Amit feladunk, attól el kell szeparálódnunk.

3. Meg kell halnunk önmagunknak, mert az önzés a problémánk.

4. Áldozat hozatalnál a spirituális jót helyezem a teremtett jó fölé. 

(Tehát az erény fontosabb, mint a kényelem!)

Pl.: ha valaki megkér, hogy imádkozd érte a Rózsafüzért, akkor abban a pillanatban, amikor imádkozol, meg kell halj önmagadnak.

Amint ilyen lehetőseg van, azonnal tedd meg, imádkozz és így tudsz növekedni az erényekben. 

Ha folyamatosan áldozatot hozol, nem azt fogod látni magadként, aki vagy, hanem akiért felajánlod, akiért teszed ezt, Istent.

A probléma ma a legtöbb pappal, hogy nem Istenért, hanem az emberekért tesznek. 

Ki akarsz lenni? 

Aki áldozatot hoz vagy aki komfortos?

Hajlandóságot kell mutass arra, hogy elfogadd a szenvedést, a fájdalmakat. Például több időt tölteni tanulással, konyhai feladatokkal. 

A bántalmazás a teremtett jó választása, a nem teremtett jó ellenében. 

A kisebb jót választani, nem a nagyobbat.

A megszólás azért történik, mert valami fundamentális, alapvető, sarkalatos probléma van. 

Elfogadni a fájdalmat, amit Isten ránk mér a szenvedés által, ez lényeges! Felajánlani másokért (azokért, akik bántottak vagy másokért).

Az első lépés a gyógyuláshoz, hogy elfogadjuk a fájdalmat. Amíg kerülöd a fájdalmat, "addig nem fogod tudni kihúzni a kést", ami okozta azt. 

El kell tudj szakadni a jótól, áldozat hozatal!