Szentségi Házasság

Albert István: A házasság Szentbeszéd sorozat        A házasság a maga természeti mibenlétében is szent és telítve van isteni akarattal és magasztossággal, attól tehát egészen semmiképpen sem tudunk megszabadulni.        A másik pedig az, hogy a házasság mibenlétét meghatározni nem nekünk adatott. Az független az emberi tetszéstől, vagy nem tetszéstől, és nincs hatalmunkban válogatni saját elképzelésünk szerint. A házasságot az emberi szabadakarat létesíti ugyan, de ennek az akaratnak csak abban van szerepe, hogy köt-e házasságot, és ha igen, kivel. A továbbiakban már teljesen kötve van a házasság törvényével.  Az ember tehát kénytelen szembenézni a valósággal, a valóság pedig az, hogy nemcsak maga a természet, hanem külön az Úr Krisztus a házasságot szentté tette. Az Úr Krisztus a házasságot szentségnek rendelte úgy, hogy senki az övéi közül, aki keresztény, másképp házasságot nem köthet, csak úgy, hogy egyúttal szentséget is fölvesz. Aki nem akarja a házasságot mint szent

Forrás: https://www.crisismagazine.com/opinion/the-philosophy-behind-true-active-participation Írta: Alexander Schimpf Ph. D fokozatot szerzett 2015-ben filozófiából az Amerikai  Katolikus Egyetemen.  Oklahoma Cityben él feleségével, Sarah-val  és négy gyermekükkel.  Írásai megjelentek a Crisisben,az  Aleteiában, a National Catholic  Registerben és az Imaginative  Conservative-ban. Ha az Egyház aktív részvételre vágyik,akkor helyénvaló az önvizsgálat. Amíg a hívek szentmisén való „aktív részvételének” szükségességéről nincs hiány hozzászólásból, filozófiailag ritkán közelítik meg a kérdést. Mégis, ha igaz az a tomista mondás, hogy Isten kegyelme a természetre épít és tökéletesíti, akkor számítanunk kell arra, hogy a filozófia sokat tud majd hozzájárulni a vitához. Itt két rövid filozófiai megjegyzést teszek az aktív részvételhez: először is,nem szabad figyelmen kívül hagyni az ilyen részvétel érzelmi alapját; másodszor pedig a részvételhez hasonlóságra van szü

Időközben a fölszabadítás eszméje -amennyiben a szabadságot jelölhetjük meg az újkori gondolkodás és századunk közös nevezőjeként - nagyon erősen összeolvadt a feminista ideológiával is. Most a nő számít az igazán elnyomott lénynek; ezért a nő fölszabadítása minden fölszabadítási törekvés középpontjában áll. Ezzel a politikai fölszabadítás-teológiát egy antropológiai változat tetézi, és nem csupán kényszerszerepektől való megszabadításra gondolnak, hanem a végső cél az ember biológiai meghatározottságtól való megszabadítása . Különbséget tesznek a szexualitás biológiai jelensége és ennek történeti megjelenési formái - "gender" - között, de a követelt forradalom a szexualitás egész történeti formációja ellen irányul, sőt a biológiai adottságok elleni forradalommá válik: egyáltalán nem szabad "természetről" beszélni , az embernek lehetővé kell tenni, hogy tetszése szerint modellezze magát, szabadnak kell lennie léte minden meghatározó adottságától, azz

              Jan Van Eyck Genti oltárképe   Dér Katalin: Jézus Krisztus misztériuma, részlet         A zsidó főpap feladata volt a közvetítés Isten és ember közt, de ő, mivel a földön volt, ezt csak lelki értelemben tehette. Ellenben Jézus, aki felment a mennybe, képes rá, hogy egyszerre álljon Isten előtt a mennyben, és legyen egyházával a földön.         A zsidó főpap közbenjárt Isten és az emberek között, Krisztus főpap viszont úgy teszi ezt, hogy senki sem mehet az Atyához, csak általa (Jn 14, 6), az ő közvetítésével, közbeiktatásával. Persze az ember fordulhat közvetlenül is az Atyához, de amit neki felajánl, amivel dicsőíti, amit kér tőle, azt mind Krisztus tisztítja meg, teszi tökéletessé, Isten számára elfogadhatóvá. Mert arra, hogy mindezeket elfogadja és meghallgassa, Istennek semmi más alapja nincs, egyedül Jézus életáldozata. Ez az áldozat törlesztette le, amivel az ember tartozott Istennek bűneiért, ő pedig csak emiatt tud úgy irgalmazni neki, hogy közben megm

Régebben gyakrabban tettem, hogy egy mai és egy régi könyvet egyszerre olvastam és összehasonlítottam. Most újra ezt tettem. A két könyv nem teljesen azonos témájú, de az volt a lényeg, hogy megnézzem és írjak arról, hogy mennyire lehet épülnie a mai modern embernek, régi lelki olvasmányokból is. Sőt! Abból lehet igazán! Ez nem akármilyen régi könyv, hanem Szalézi Szent Ferenc püspök a Trenói Zsinat utáni katolikus megújulás egyik legnagyobb hatású alakja. 1608- ban írt Filótea négyszáz év múltán is a legolvasottabb egyházi művek egyike. IX. Piusz pápa ezt mondta róla: " keresztény tökéletesség biztos és mindenkinek járható útját keresi". A könyvben egyébként a barokk francia nyelvű irodalom egyik klasszikusát látják. A bejegyzés végén le tudjátok tölteni.  Mindkét könyv segített, de megmondom őszintén, hogy továbbra sem tudok Pál Ferivel igazán megbarátkozni. Nekem az, hogy valaki pap és mentálhigiéniás szakember egyszerre, az nem fér össze, de tudjuk, hogy ma na

Hallgattam nemrég egy jó kis videó sorozatot, akit érdekel itt megnézheti.  Lusta vagyok a számítógéphez ülni, emiatt csak így ideteszem a linket: https://youtube.com/playlist?list=PLonegYXBrLbStENq_HPyOb4Qy9_qE3_2w https://youtu.be/xl7xlb1vKEo                            Franks atya Ez az utóbbi videó például pont azt tárgyalja, hogy az új misével új teológiát is teremtettek a II. Vatikáni Zsinat során. Nem csupán külsőségekben tér el a Novus ordo a Hagyományhű latin misétől, hanem a tartalma is egészen más. Amint már írtam korábban, szabadkőművesek találták ki az új misét, VI. Pál pápa nem igazán foglalkozott a liturgiával. Erről itt olvashattok bővebben.: http://katolikushazassag.blogspot.com/2022/12/az-uj-mise-tortenete-ii-vatikani.html Franks atya itt azt mondja a videóban, hogy két nagy probléma van az új misével. Az egyik az, hogy egy ökumenikussá, protestánssá tett misét hoztak létre. Az első szembetűnő dolog, hogy ma úgy néznek ki a modern templomok,

A mai zsolozsmából egy részlet: Diadochus fótikei püspöknek „A lelki tökéletesség fejezetei” című művéből (Cap. 12. 13. 14: PG 65, 1171-1172) Egyedül Istent kell szeretnünk Aki önmagát szereti, az képtelen Istent szeretni; aki viszont az Isten iránti szeretet túláradó gazdagsága miatt lemond az önszeretetről, az szereti valóban Istent. Innen van, hogy az ilyen lélek sose keresi a maga dicsőségét, hanem inkább Istenét. Az önszerető ember mindig csak a saját dicsőségét hajszolja, de aki Istent szereti, az szereti Alkotója dicsőségét is. A mélyen hívő és Istent szerető lélek tulajdonsága ugyanis az, hogy minden parancsolat teljesítésében mindig csak Isten dicsőségét keresi, és örül a saját alárendeltségének. Hiszen Istenhez a dicsőség illik az ő fensége miatt, az emberekhez pedig az alárendeltség, hogy ezáltal Isten háza népévé váljunk. Mivel pedig mi is örvendezünk Isten dicsőségén, Keresztelő Szent János példájára kezdjük el hangoztatni szüntelen: Neki növekednie kell, nekün