Régi mise= régi tanítás, új mise= új tanítás
Hallgattam nemrég egy jó kis videó sorozatot, akit érdekel itt megnézheti.
Lusta vagyok a számítógéphez ülni, emiatt csak így ideteszem a linket:
https://youtube.com/playlist?list=PLonegYXBrLbStENq_HPyOb4Qy9_qE3_2w
https://youtu.be/xl7xlb1vKEo
Ez az utóbbi videó például pont azt tárgyalja, hogy az új misével új teológiát is teremtettek a II. Vatikáni Zsinat során. Nem csupán külsőségekben tér el a Novus ordo a Hagyományhű latin misétől, hanem a tartalma is egészen más. Amint már írtam korábban, szabadkőművesek találták ki az új misét, VI. Pál pápa nem igazán foglalkozott a liturgiával.
Erről itt olvashattok bővebben.:
http://katolikushazassag.blogspot.com/2022/12/az-uj-mise-tortenete-ii-vatikani.html
Franks atya itt azt mondja a videóban, hogy két nagy probléma van az új misével. Az egyik az, hogy egy ökumenikussá, protestánssá tett misét hoztak létre. Az első szembetűnő dolog, hogy ma úgy néznek ki a modern templomok, mintha protestánsok lennének, ezt csak a vak nem látja. És most hagyjuk ezt, hogy nem számítanak a külsőségek. Dehogynem! Főleg a gyerekek tanulnak abból, amit látnak. (A 10 éves fiam például mindig azt kérdezte régebben, hogy miért nem térdelnek le az emberek áldozáskor.) Nem lehet csak úgy kitalálni sem a misét, sem azt hogy hogyan nézzenek ki a templomaink, illetve az aktuális kor szelleméhez igazítani. Az apostolok korától folyamatosan alakult ki a szentmise, hogy Istent minél inkább dicsőítse, magasztalja.
A szentmise elsődleges célja Isten imádata, nem az evangelizáció. Maga a méltóképpen bemutatott szentmise vonzó lesz a hívők számára és így önmagában is alkalmas arra, hogy Istennel mélyebb áhitatban legyünk, nagyobb egységben.
Nem szükségesek az evangelizációs trükkökre, világi mulatsághoz hasonló hangulatra, közösségi népünnepélyre ledegradáljuk a szentmisét, mert sokkal több annál. Nem az ember kellene a középpontban legyen, hanem Istennek.
Tehát Isten háza...
Elsősorban az érdekelne, hogy hol van a Szűzanya szobra meg a szenteké, mert ügye a katolikusok abban is különböznek a protestánsoktól, hogy mi tiszteljük a Szűzanyát és a szenteket.
Hol van az Oltáriszentség jelenlétét jelző Örökmécses, illetve miért nem emelik ki méltóképpen azt, hogy valóságosan jelen van az Oltáriszentségben a megdicsőült Krisztus teste és vére?
Miért ez a puritánsák, ez a lecsupaszított stílus?
Isten talán nem érdemli meg, hogy egy gyönyörű, magasztos, díszes templomban imádjuk Őt?
Az áhitatot is sokkal inkább segíti a hagyományos templom.
Mi lesz, ha a templomaink külsőleg a nappalinkhoz fognak hasonlítani? Úgy fognak az emberek viselkedni benne, mintha ott lennének....és az embert fogják imádni, nem Istent.
A másik súlyos probléma, hogy az új misével más teológiát is alkottak. Más a küldetése, mást üzen, mást hirdet, mást tanít.
Veszélyes a hitünkre nézve. A végén ott fogunk kilyukadni, hogy nem fogunk tudni különbséget tenni az igazi katolikus hittől, illetve a protestáns tanítástól.
Két pap ismerősöm is van, akik kiléptek az Egyházból. Nagy karizmatikusok voltak. Az egyik megnősült, a másik protestáns lett. Másik két pap ismerősöm kiégéssel küzd, ez is bizonyítja, hogy nincsen olyan megtartó ereje az új liturgiának, világias, ember központú, nem kedves Istennek, nem árad úgy általa a kegyelem. Sajnos.
Ettől függetlenül nyílván ott is vannak szeretetteljes, jószándékú hívek, ismerek is ilyeneket, de úgy gondolom, hogyha ráébredünk, hogy ez nekünk kevés, amit ez a liturgia adni tud, akkor nem kell beleragadjunk. Ha sokkal mélyebb Isten kapcsolatra vágyunk, méltóképpen szeretnénk Isten imádni, ha fáj, hogy mondjuk egy ünnep során a tömjén füstölővel oda sem mennek az Eucharisztiához, akkor keressünk fel egy hagyományhű misét a közelünkben, illetve azt is próbáljuk meg, hogy hetente töltsünk időt az Oltáriszentség előtt.
Az atya beszél a videóban arról, hogy azzal tették protestánssá a misét, hogy azt hangsúlyozzák, amit a protestánsok, hogy a szentmise eucharisztikus lakoma csupán (Reformátusoknál Úrvacsora). Ez azért lényeges, mert a protestánsok szerint Jézus a kereszten elszenvedte, odaáldozta magát értünk, nincs szükség további áldozatra. Krisztus megváltott minket, már megszerezte az üdvösséget, nekünk csak hinnünk kell...ez nem katolikus teológia! A mi hitünk nem ez!
Katolikus hitünk szerint rajtunk is áll vagy bukik (a cselekedeteinken, a döntéseinken), hogy üdvözülünk- e vagy sem.
Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, hogy "Isten a cselekedeteim alapján ítél meg?", mondtam, hogy igen. Erre ő : "Dehát így is szeret, nem?" (Halálos bűnben...)
Ekkora a baj. Nem ismerjük a hitünket.
Persze, hogy szeret, de attól még el tudjuk szakítani magunkat Tőle a bűnnel.
A protestánsok azt vallják, hogyha hozzáadsz valamit Jézus keresztáldozatához, akkor az már nem lesz ugyanaz, olyan mintha elvennél belőle. Ezert ők tagadják a szentmise áldozati szerepét. Annyi szentnél lehet olvasni, hogy Jézus keresztáldozatát mi is ki tudjuk egészíteni, ha felajánjuk mondjuk a szenvedéseinket, betegségeket Neki, engesztelésül a bűneinkért vagy hitetlenek megtéréséért, bármiért.
Ez a katolikus tanítás!
Ez a rész a zsolozsmából van:
Kegyelmedből Margit szívesen vállalkozott arra, hogy testében kiegészítse mindazt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, engedd, hogy mi is Krisztus munkatársai lehessünk a megváltás művében!
"Az igazság munkatársai..."- ezt pedig XVI. Benedek emeritus pápa jelmondata volt.
11:40 másodpercnél azt mondja az atya, hogy a modernisták azt vallják és azt akarják elérni az új mise által, hogy habár Jézus keresztáldozatát megjelenítheti a pap a misén, de valódi engesztelés nem történik. Ez nem a mi hitünk!
A mai, modern ember nem akarja azt hallani, hogy bűnös, gyarló, ezért azt akarják elérni, hogy a pozitív teológia uralkodjon. A régi, negatív teológiát elvetik, ami kimondja, hogy bűnösök vagyunk, hogy bűnbocsánatra szorulunk, hogy engesztelnünk kell, hogy éppen van olyan, hogy el kell fogadjuk a szenvedést, mert Isten az által szentel meg, stb.
A pozitív filozófiával az a baj, hogy gátat szab az Isten és az ember közé.
"Isten szeret téged."
"Isten irgalmas."
"Isten megáld téged."
"Jézus már megtett mindent a kereszten."
Igen...de mikor irgalmas?
Ha bűnbánatot tartunk.
Bűnbánat nélkül nincsen bűnbocsánat, irgalom! Ez az igazi kiengesztelődés!
Azért tartalmaz az igazi katolikus tanítás úgymond negatív elemeket is, mert valós, a valóságtól nem elrugaszkodott.
Jézus megváltott minket a kereszten, nem kell ehhez semmit sem hozzátenni. Hamis! Ezért nem gyónnak a modernisták! Tisztelet a kivételnek! Mert ezt sugallja az új mise. Protestánsok tanítanak így!
Egyszer azt mondta nekem egy pap, hogy Isten úgyis üdvözíti azt, akit akar. Ez jó, de lehet úgy is érteni, mint ahogy a protestánsok vallják, hogy Jézus már mindent megtett a keresztáldozat által a bűneinkért cserébe, nincs szükség több áldozatra, bűnmegvallásra, jó cselekedetre, mindenki úgyis a mennybe jut. Ez hamis tanítás!
Sokan nem ismerik az új mise üzenetét, mert nem tanulnak a hitükről vagy mert elkerüli a figyelmüket, elviszi őket a flow, a hangulat, az érzelmek.
Pedig Ripperger atya is nagyon mondja, hogy ha nem tanulunk a hitünkről, akkor el fognak minket téríteni. Most az ördög a kiválasztottakat támadja a leginkább, félrevezeti, megtéveszti őket. Nincs kizárva, hogy magam sem látok mindent tisztán, ezért is mondom mindig, hogy a hithű papokat, püspököket, bíborosokat kövessétek, akikre magam is rá szoktam mutatni.
Az, hogy Jézus megváltott minket a bűneinkből elég sekélyes, gyenge teológia egy katolikusnak, azok után, hogy tudnunk kellene mennyit böjtöltek, engeszteltek, virrasztottak, engeszteltek a szentjeink! Sőt, ostorozták is magukat.
Nem azért vezekeltek, mert Krisztus keresztáldozata elég vagy nem, hanem azért, mert mi is kiegészíthetjük azt a felajánlásainkkal, imáinkkal, böjtjeinkkel, lemondásainkkal.
Ez a világiasaknak nehéz, de higgyétek el, van egy pont, ami után öröm mindez. Ezt Ripperger atya is tanítja.
A szeretet és a szenvedés kéz a kézben járnak. A kisgyerekesek tudják ezt.
Amikor gyónunk, utána kapunk egy elégtételt. Azt azért kapjuk, hogy engeszteljünk a bűneink következményei miatt, amivel Istent megbántottuk. Kiengesztelődés, ma így is mondják. A kiengesztelődés kétoldali. Akkor történik meg, ha mi is megvalljuk bűneinket, mert Isten ilyenkor tud irgalmazni.
Mondjuk én az idejét sem tudom annak, hogy mikor hallottam utoljára azt a kifejezést az új misén, hogy engesztelni.
Tisztelet a kivételnek! Biztos van olyan pap, aki szentmiseáldozat szándék mellett misézik, az a mise érvényes is. De nagyon kevesen vannak.
Amikor Krisztus kereszthalálán szemlélődünk, az is negatív teológiának számít a modernisták számára, pedig nagyon áldásos, együttérzést vált ki és segít jobban megélni, hogy mi is hasonlóvá tudjunk válni Krisztushoz, hiszen nincsen nagyobb szeretet annál, mintha életünket adjuk felebarátainkért.
Egyetlen ember áldozata nem mentheti meg a bűnös világot, mondják a modernisták, hanem Isten irgalmas szeretetéből nyerhetünk üdvösséget.
Ez tulajdonképpen azt mondja, hogy az áldozat nem szükséges, hiszen Isten úgyis irgalmaz, ez a dolga.
Mi ez, ha nem a protestáns tanítás?
Nem kell áldozatot bemutatni, Isten úgyis mindenkinek megbocsát. Hamis!
A katolikus tanítás ellenben az, hogy a szentmisén Krisztus kereszthalála megelevenül a pap által (nem véres áldozat már), Ő kiesdi nekünk a kegyelmeket az Atyától, amelyeket a szentmisén megkaphatunk, ha úgy veszünk részt, illetve ha magunkhoz vesszük Krisztus megdicsőült testét és vérét, áldozunk. Tehát szükséges az áldozat, szentmiseáldozat.
A bűnt is máshogy magyarázzák a modernisták.
A katolikus tanítás az, hogy a bűnnel "Isten ellenségeivé" válunk. Ugyanúgy szeret minket, de mivel nem Őt választottuk, az üdvösségünk, a Vele való kapcsolatunk forog kockán.
Istennek nincsennek érzelmei, nincsen teste, nem tud mérgesnek lenni, olyan értelemben, mint az ember. A Biblia sokszor említi Isten haragját. A bűnt bünteti, torolja meg, (nem az embert) mert az összeférhetetlen a szeretettel! Úgy fog cselekedni, hogy helyrehozza a bűn által megrontott állapotot. Az igazság jó, Isten jó, ezért hozza helyre büntetéssel a bűn által megrontott állapotot. A bűnnek van következménye. Azért szükséges az elégtétel, hogy ezt lerójuk és így újra helyre tudjon állni Isten és ember között a kapcsolat. Ez a Biblia nyelvezete, ez Aquinói Szent Tamás, egyháztanítónk tanítása, ez a katolikus tanítás a bűnről!
Ellenben a modernisták azt üzenik a hatvanas évektől kezdődően, hogy ez túl negatív megfogalmazás, ezt a modern ember nem fogja elfogadni. Azt mondják itt az ideje a reménynek, a pozitivitásnak, nincs többé szükség a negatívkodásra. A bűn igazából nem bántja meg Istent, csak az ember természete.
Igen, nem bántja meg Istent, mert Ő tökéletes szeretetben él a Szentháromság, de nekünk, embereknek, ha vétkezünk helyre kell állítsuk a kapcsolatunkat Istennel, hogy méltóképpen tudjuk őt dicsőíteni, imádni és hozzá tartozhassunk újra. Ha bűnt követünk el, elválasztjuk magunkat tőle.
Amikor megtértem akkor még lehetett hallani olyan prédikációkat, ahol kimondták, hogy a bűn elválaszt Istentől. Ma ezt szinte egyáltalán nem lehet hallani.
Vegyük észre, hogy ez nem véletlen, hanem a Sátán füstje- ahogy VI. Pál pápa mondta-, ami bent van sajnos az Egyházban.
Az új teológia szerint az emberiségnek fáj a bűn, Istennek nem, ezért nincs is szükség jóvátételre vagy bármire.
A katolikus tanítás az, hogy a bűn következménye miatt "tartozásunk" van Isten felé. Ő nem szorul rá, teljesen boldog, egységben van a Szentháromsággal, mint már írtam. Nekünk van arra szükségünk, hogy visszaszerezzük az Istenben való gyermekséget.
Mi, katolikusok nem hiszünk az eleve elrendelésben, miszerint van, aki a kárhozatra lett teremtve, van aki pedig az üdvösségre. A megtérést mindenkinek felkínálja Isten.
A mai gyászmiséken is fehér ruhában van a pap, az élet ünneplése inkább. Nagyon keveset beszélnek a tisztítótűzben szenvedő lelkekért folytatott ima fontosságáról.
A végső cél, amiért tették ezeket a fent említett újításokat, az a humanizáció, emberközpontú szemlélet elfogadtatása.
Ez a videó is nagyon jó, Robinson atyától:
https://youtu.be/sZpbnoyd1zg
Sokan úgy áldoznak az új misén, hogy nem gyónnak. Ha halálos bűnük van, akkor nem vehetnék magukhoz az Eucharisztiát, mert nincsennek a megszentelő kegyelem állapotában. Az új liturgia veszélyes lehet a hitünkre emiatt is, meg azért is, mert el van rejtve benne az áldozat fontossága, inkább eucharisztikus lakomáról beszélnek, közösségi alkalomról, ami a protestánsoktól ered. Ökumenizmussal túlfűtött az új mise tanítása.
Ha valamilyen családi eseményen meg kell jelenjünk, tegyünk eleget a kötelességünknek, de úgy vegyünk rajta részt, mint egy protestáns gyülekezeti alkalmon.
A pap szándékán múlik, hogy érvényes- e a szentmise. Ha nem úgy mutatja be, mint szentmiseáldozat, hanem mint eucharisztikus lakoma, akkor nem érvényes.
Az új mise nem méltó dicsőítése Istennek, így nem is tud általa annyi kegyelem kiáradni, mint akkor, ha a szentmise szándéka a pap részéről a szentmiseáldozat.
Zavaros idők ezek. Kellene lássuk a különbségeket a katolikus és a protestáns tanítás között.
