Szentségi Házasság

Ma kaptam egy barátnőmtől ezt a könyvet és nagyon megörültem, amikor előljáróban beleolvastam, mert nagyon megerősített abban, hogy jó úton járok. Itt nyílt ki a könyv. 😊: Gerely Jolán: Ha tudnád...(részlet a 109.oldaltól) Juci messze- messze nézett, valahová a látóhatáron is túl és csöndesen, mintegy önmagának is mondta: - És ha nem találok soha olyan szívre, amely együtt jönne velem? Elbirom akkor az utat egyedül? - Ettől ne félj. Akit a jó Isten társul szánt neked, azt előbb- utóbb bizonyosan megtalálod. De az Isten felé vezető úton különben sem kell senkinek sem egyedül járnia, hacsak maga nem zárkózik el a segítség elől. Vannak lelkek, Isten közelségében élő papi lelkek, akiknek az a hivatása, hogy irányítsanak, segítsenek másokat. Aki őszintén keresi, meg is találja a neki való segítséget. - Meg aztán élnek ám köztünk észrevétlenül, köznapi ruhában szentek is! Sokkal többen, mint gondoljuk. S ezekből árad a fény: az istenközelség fénye. Érzékeny lelkek ez

Megmondom őszintén, sokkal jobban tetszik az első kép. Nézzük csak meg! A gyönyörű oltár előtt hódol a pap és az asszisztencia. Mindenki szembefordul az Oltáriszentséggel, Krisztus testével és vérével, amely valóságosan jelen van. Hatalmas, díszes oltár, olyan amilyet az ég és föld Teremtője megérdemel. Szemet gyönyörködtető! Az is, ahogy az oltárral szembefordul mindenki, beszédes. Aki nem hisz, az is érzékeli hogy itt most valami nagy dolog történik. Sajnos én nem tudok hagyományhű, katolikus szentmisén részt venni. A második képen a pap tekint le az Oltáriszentségre, amit a kezében tart. Hiába hatalmas a Szentostya, mégis nem jön át az, hogy tiszteletet érdemelne az Oltáriszentségben valóságosan jelen levő megdicsőült Jézus teste és vére. Csoda- e, hogy nem hisznek ma ebben a dogmában még a katolikusok sem?  A mai liturgia nem adja meg úgy az imádatot, a tiszteletet Isten felé. Ebben biztos vagyok. Ugyanúgy érvényes a mise, de nagyon zavaró, hogy látszik, hogy sokan azt

"Szeretnék meghívni minden asszonyt, minden anyát egy különleges imára, amelynek lényege anyaméhük teljes felajánlása Máriának. Mindenekelőtt azonban azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy az imádság téren és időn kívüli valóság, mivel Isten maga téren és időn kívül létezik. Ő örök, itt és most. Nagyon jól tudjátok, hogy az életünkben nem mindig úgy van minden, ahogyan azt szeretnénk. Az általunk világra hozott gyerekek sem voltak mindig várva várt gyerekek, nem akkor és nem úgy érkeztek, ahogyan azt megálmodtuk. Bizonyára gyakran megesett, hogy - emberileg szólva - nem tervezett és véletlenül fogant gyerekek voltak. Azok a gyerekek, akik ilyen körülmények között jönnek világra, nagyon gyakran hordozzák háromféle sérülés terhét, amelyeket a prenatális pszichológia - az üresség, a semmi és a halál sérülése neveken ismer. Röviden szólva - a véletlenül fogant gyerek feleslegesnek érzi magát. Az a benyomásom, hogy nem találom a helyemet ezen a világon, hogy mindig mellőzn

Aki szeretné,  tekintse meg ezt a videót Taylor Marshall- tól, a téma két homoszexuális férfi (upsz, ilyet lehet mondani? :-) )beszéde szentmise alatt: https://youtu.be/SrqN4kfHE1M Nem ítélem el a bűnös embert, magas is az vagyok, hogyan is tehetném, nem vagyok Isten! Szeretem a bűnös embert, magam is komoly bűnökkel éltem, habár tudatlanul és most is küzdök a rossz hajlamaim ellen. Legnagyobb vágyam, hogy a családomat, illetve minél több embert az "üdvösségre imádkozzam". Mióta megtértem nagyon erős vágyat érzek arra, hogy lelkeket mentsek meg. Azért érzem ezt, mert tudom, hogy komoly harc folyik a lelkekért a Teremtő és a gonosz között, az angyalok seregei és a démonok között. Mivel a hivatásom nem mindig engedi meg, hogy sok emberrel komolyabban, mélyebben, sokat beszélgessek, ezért a család, a barátaim, az ismerőseim mellett általánosságban is szoktam imádkozni, vezekelni a bűnös lelkekért, hogy megismerhessék Jézust és az életük teljes lehessen, megízlelhessé

Liguori Szent Alfonz így ír: Ha üdvözülni és Istenre való tökéletes egyesülésre jutni akarunk, akkor arra kell törekednünk, hogy mindig ezt imádkozzuk a zsoltárossal. : "Taníts meg engem akaratodat teljesíteni." (XLII. Zsolt 10.) Egyszersmind el kell szakasztanunk magunkat saját akaratunktól és minden tartalék nélkül átadnunk magunkat az Istennek. Ha felajánljuk Istennek vagyonunkat alamizsna, eledelünket böjt, vérünket ostorcsapások által, akkor azt adjuk neki, ami a mienk, ha pedig a mi akaratunkat ajándékozzuk neki, úgy egészen átadjuk magunkat neki, úgy, hogy aki saját akaratát ajándékozza Istennek, az így kiállthat fel: "Oh, Istenem miután neked ajándékoztam akaratomat, most már semmi sem maradt nekem. Az önakarat áldozata a legkellemesebb áldozat, amit csak adhatunk az Istennek és az Isten elhalmozza kegyelmével azt, aki ily áldozatot hoz neki. Azonban, hogy ezen áldozat tökéletes legyen, két tulajdonsággal kell bírnia, úgymint tartalék nélkülinek é

A keresztény hivatás Szent Josemaría szentbeszéde az advent liturgikus időszakáról, amelyet most adunk közre először magyarul. Josemaría Escrivá: A keresztény hivatás (1951. december 2-án, advent első vasárnapján elhangzott szentbeszéd) 1.  Gondolom, amikor végiggondoljátok, milyen körülmények kísértek benneteket azon döntésetekben, hogy a hit teljes megélésére akartok törekedni, hozzám hasonlóan ti is hálát adtok az Úrnak, és bennetek is feléled az az őszinte – hamis alázattól mentes – meggyőződés, hogy semmi érdemünk az egészben. Általában már gyermekkorunkban, keresztény szüleink ajkáról megtanultuk, hogyan fohászkodjunk Istenhez. Később pedig tanáraink, társaink, ismerőseink ezerféleképpen segítettek bennünket, hogy ne veszítsük szem elől Jézus Krisztust. Egyszer aztán (nem szeretnék általánosítani, nyisd meg szívedet az Úrnak, és meséld el neki történetedet) talán egy barátod, egy hozzád hasonló átlagos keresztény megnyitott előtted egy mélyebb perspektívát, amely új, de egyben ré

Manapsag is előszeretettel ismételgeti a pap, hogy kövessük Jézust, de vajon hányan értik ezt, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy beülünk vasárnaponként egy érzelgős, gitáros misére és meghallgatjuk a homíliát, ami javában arról szól, hogy a pogányok hogyan élnek, bezzeg mi keresztények, így elaltatva az anúgy is halk lelkiismeretet . Miért? Mi hogyan élünk? A legtöbb keresztényről sajnos ma elmondható, hogy az élete olyan, mint az istenteleneké. Csak abban mások, hogy vasárnap egy órát a misén töltenek, de mondjuk gyónni vagy szentségimádásra már nem járnak, nem imádkoznak, nem olvasnak lelki olvasmányokat, a gyerekeiket jó, ha első áldozásig kísérik, aztán már nem is bérmálkoznak és fogalmuk sincs arról sem, hogy mi a paráznaság, a házasság előtti tisztaság, mert nem tanulnak a hitükről és erről senki sem prédikál nekik a liberális, modern szellemiségű plébániákon.  Ilyen világban szerintem még nehezebb is Jézust követni, mert szilárd táplálékra vágyik az ember, útmutatásra,

Filmajánló: https://youtu.be/9WhiF5BdL0o

 " Legyél biztos abban, hogy az Őrangyalod valóságosan létezik, jelen van, melletted áll. Szent Ferenc mindig látta őt, előtte állt, mellkasán összekulcsolt kezekkel, tekintetét a menny felé szegezve, de a legkisebb hibára, eltakarta az arcát, mintha nagy szégyent élne át, és ilyenkor hátat fordított neki." (Bosco Szent János, olasz, katolikus pap, a Szalézi Társaság férfi szerzetesrend megalapítója) Talán hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a lanyha, langyos keresztények azok, akik figyelmen kívül hagyják az Egyház tanítását, parancsolatait, hagyományát, akik a maguk feje után mennek, nem engedik, hogy Isten akarata (ami a legjobb nekünk egyébként) megvalósuljon az életükben, pedig nem! Ligouri Szent Alfonz, Az üdvösség útja c. művében azokat hívja langyos keresztényeknek, akik bocsánatos bűnöket követnek el. Akik halálos bűnöket (tehát tudva és akarva) követnek el, azok ezek szerint is, egyértelműen elveszítik Isten tetszését, a kegyelmeket, az üdvösséget.

Egyedül a Szentlélek sugallatai iránti érzékenység vezet el az életszentséghez és az üdvösségre. A következő mondatokat Svéd Szent Brigittának, Európa védőszentjének mondta Miasszonyunk, hogy segítsen megkülönböztetni a Szentlélek indíttatásait, aki mindig békét, tisztaságot és engedelmességet hagy maga után a lélekben. “Lányom, 7-7 jelben tudod felismerni mind a Szentlélek, mind tisztátalan lélek működését. A Szentlélek 7 jele: Először is, az az ember, akiben a Szentlélek működik, értéktelennek látja a világot, és minden evilági megbecsültséget. Másodszor, megszeretteti Istent a lélekkel, és minden testi gyönyört érdektelenné tesz számára. Harmadszor, türelemre és csakis Isten megdicsőítésére indít. Negyedszer, rávezeti az illetőt, hogy szeresse és együtt érezzen a felebarátaival, sőt, még az ellenségeivel is. Ötödször, önmegtartóztatásra sarkall, még a megengedett dolgokban is. Hatodszor, bizalomra indít Isten iránt a nehézségek közepette, sőt arra, hogy a lélek dicsőítse

A bejegyzést ennek a videónak alapján írtam.: https://youtu.be/XC_hJywMUQ8 A negyedik- ötödik generáción át is tud hatni a generációs démon. Azokat kevésbé tudják kísérteni és terjeszteni a bűnre való hajlamot, akik elmélkednek, élnek a Széntségekkel, használnak Szentelt vizet, csodás érmet vagy scapulárét viselnek, imádkoznak. Előfordul, hogy egy személyt kihagy a generációs démon, nem hat rá vagy blokkolva lesz a démoni hatás, illetve el lesz távolítva a családfáról. Ez elég feltűnő, mert mindenkit egyforma bűnök jellemeznek mondjuk a családban, csak egyetlen egy családtagot nem, akit kihagyott a démon. Minden démonnak van egy természete és ezt a természetét fogja tovább terjeszteni a családban. Például van egy családtag, akinek az alkohollal vannak gondjai, de nem ez a fő természete a démonnak, hogy kísért az alkoholizmus felé, hanem a gőg. Vagy van olyan eset, hogy a paráznaság bűnével kísértenek a generációs démonok, de a démon fő természete a félelem. Ezt fogja ter

Isten irgalmas, de csak miután töredelmesen bűnbánatot tartottunk. Aki nem bánja meg a bűneit szívből, annak Isten nem fog irgalmazni, mert ő azt üzeni az életmódjával, hogy a bűnben szeretne élni tovább, nem Isten kegyelmében. Nem élhetünk egyszerre a gonosznak és Istennek is!  Ha ugyanolyan életvitellel élünk, mint a pogányok, akkor mégis miben nyilvánul meg, hogy Krisztust követjük, hogy keresztények vagyunk? Abban, hogy vasárnap misére járunk? Ez a vasárnapi kereszténység. Ha a hétköznapokban nem Isten és a törvényei az elsők az életünkben, akkor olyanok vagyunk, mint a világ fiai. Ne legyünk langyos keresztények, mert Isten ki fog vetni a szájából, ha azt tesszük.  Isten a természettörvény által olyanná teremtett minket, hogy ha a bűnt kerüljük, azt akarjuk tenni, ami jó Isten előtt. Nem nehezek a törvényei! Nem nehéz az erkölcsöst, a jót megcselekedni, mert ez ad boldogságot és alapból minden ember erre vágyakozik. Kegyelmekkel halmoz el, segít, ha azt tesszük, amire

A Katolikus Egyház súlyos indok mellett (fizikai betegség, súlyos elszegényedés, komoly pszichés betegség) engedi a természetes család tervezést. Más, abortív és nem abortív fogamzásgátlók bűnnek számítanak.  Idézet az alábbi cikkből.: https://katolikusvalasz.blog.hu/2017/03/28/erkolcsos-e_a_tcst_avagy_mit_is_mond_errol_az_egyhaz_tanitohivatala " Az Egyház bűnösnek nevezi egyrészt az egyes aktusok fogamzásgátlását, ám a terméketlen ciklusokkal való tudatos számítást is súlyos ok híján.  A templomba járó és minden egyéb szempontból igyekvő katolikusok nagy része mindkettőt vitatja (a haladó közép), a másik része meg azzal van elfoglalva, hogy a TCST-t alapvető életmódként és a fogamzásgátlószerek alternatívájaként hirdeti (a konzervatív közép), elhallgatva, vagy nem is ismerve az Egyház figyelmeztetését a TCST-vel való visszaélés ellen. A katolikus vitában, hogy “csak a TCST, vagy esetleg más nem abortív módszerek is engedélyezettek-e” természetesen a TCST-s oldalnak va