2022. június 29., szerda: Ha tudnád...
Ma kaptam egy barátnőmtől ezt a könyvet és nagyon megörültem, amikor előljáróban beleolvastam, mert nagyon megerősített abban, hogy jó úton járok. Itt nyílt ki a könyv. 😊:
Gerely Jolán: Ha tudnád...(részlet a 109.oldaltól)
Juci messze- messze nézett, valahová a látóhatáron is túl és csöndesen, mintegy önmagának is mondta:
- És ha nem találok soha olyan szívre, amely együtt jönne velem? Elbirom akkor az utat egyedül?
- Ettől ne félj. Akit a jó Isten társul szánt neked, azt előbb- utóbb bizonyosan megtalálod. De az Isten felé vezető úton különben sem kell senkinek sem egyedül járnia, hacsak maga nem zárkózik el a segítség elől. Vannak lelkek, Isten közelségében élő papi lelkek, akiknek az a hivatása, hogy irányítsanak, segítsenek másokat. Aki őszintén keresi, meg is találja a neki való segítséget.
- Meg aztán élnek ám köztünk észrevétlenül, köznapi ruhában szentek is! Sokkal többen, mint gondoljuk. S ezekből árad a fény: az istenközelség fénye. Érzékeny lelkek ezt megérzik és magukba szívják, mint a rádióaktív anyagok a napfényt s ők maguk is tovább sugározzák. Sohasem tudhatjuk, hol és mikor sugárzik reánk ebből a fényből: társaságban, magánbeszélgetésben, vagy egy- egy levélből, könyvből...Csak rá kell nevelnünk, érzékennyé kell tennünk a lelkünket a befogadására.
- Igaz, én is találkoztam már ilyen emberekkel,- jegyezte meg Juci és a tekintete csodálattal vegyes szeretettel tapadt Klárára. Ebben a pillanatban határozottan érezte, amit eddig csak homályosan, félig öntudatlanul sejtett, hogy az a vonzó, sőt szinte magával ragadó erő, ami belőle olyan ellenállhatatlanul árad és hat reá, voltaképpen,...a lelkében élő Krisztus kiáradása. Pedig- gondolta- külsőleg olyan ő is, mint akárki más, csupa eleven élet, érdeklődés, vidámság, és mégis...közelében elfogja az embert a vágyódás, hogy jobbá legyen...
Klára nem vette észre a fiatal leány tekintetéből reá sugárzó nagy felismerést. Gondolataiba mélyedten hallgatott.
Juci mintegy hangosan folytatva gondolatait, megkérdezte:
- De hogy van az, hogy világiaknál inkább a nők között találunk ilyeneket? Különben- tette aztán hozzá- az Oltáriszentség előtt is mindig több a nő, mint a férfi. Miért? Talán ők jobban ráérnek?
- Akik leginkább ráérnek, azokat legkevésbbé találod ott, - felelte Klára-. - Azok későn kelnek, azután kozmetikusnál, fodrásznál, üzletekben járnak, korzóznak meg szórakoznak inkább. Hogy több nőt látunk a Tabernákulum előtt, annak okát én másban látom. Abban, hogy az ő szívük jobban áhítozik a szeretet után. De olyan szeretetet, mint amilyenre vágynak, ami egészen az övék volna, amelynek az elvesztésétől ne kellene félniök s amelyben igazi megnyugvást éreznének, nem találnak sehol másutt csak...a Tabernákulumban. És ha a nő az Oltáriszentségben egyszer igazán megtalálta az isteni Üdvözítőt, akkor voltaképpen az életét találta meg, mert hiszen a szeretet az ő élete. Azért mondom, hogy "igazán", mert lehet másképpen is. Lehet órákat tölteni a Szentség előtt , kérni, panaszkodni, síránkozni és...üres szívvel menni el. Mert az Úr Jézus szívet csak szívért cserébe ad. Ami természetes is; csak nem elégedhetik meg kevesebbel, mint bármely földi ember?...De, aki igazán megtalálta Őt, az oda is adja magát neki és ha kell, le tud mondani érte bármiről a földön.
- Én egyébként az hiszem -folytatta Klára-, hogy az Úr Jézus, mikor az Eucharisztiában köztünk maradt, maga is egészen kiváltságos szeretettel gondolt reánk, nőkre. Az élő vizek kiapadhatatlan forrásáról asszonynak beszélt. Tőle kért vizet, hogy cserébe olyan vizet igérjen neki, amelyből ha iszik, nem szomjazik mindörökké.
- A szamariai asszonynak, ügye? - suttogta az áhítatosan figyelő Juci.
- Igen. De ennél és mindennél több és nagyobb, hogy az Eucharisztiát magán a női eszményen, Szűz Márián át kapta a világ. És később, az evangéliumi időkön túl is többnyire nők útján közölte az Úr Jézus a világgal az Eucharisztiára vonatkozó kinyilatkoztatásait. Az Úrnapja lüttichi Szent Júlia misztikus átélései nyomán, az ő kezdeményezésére került be az Egyház ünnepeinek a sorába. Alacoque Szent Mária Margit az Oltáriszentségben megjelent Jézustól vette a Szent Szív kinyilatkoztatásait, melyek elválaszthatatlanok az Oltáriszentségtől, mert histen hol dobog köztünk ez a Szent Szív, ha nem a Tabernákulumban?
A nemzetközi eucharisztikus kongresszusok terve is egy fiatal leánytól, Tamisier Máriától indult ki...
- Talán most már kezded érteni, hogy egyrészt milyen életszükséglete a női szívnek az Eucharisztia és másrészt milyen sokat adhatnak a világnak az eucharisztiás női szívek!
- Hogyan lehet mégis, hogy vannak nők, akik ezt nem érzik? - kérdezte Juci. -Vajon...Istenem! ...Vajon Lenke...
- A hitet el is lehet veszíteni,- felelte Klára mély sóhajjal. Aztán hirtelen Jucihoz fordult: - Te most áldozatot hozol az Úr Jézusért. Nem ajánlanád fel ezt az áldozatot Lenkéért? Hátha cserébe azért, akiről te lemondasz, Isten kegyelme visszahozza őt!
A fiatal lány szeme felragyogott:
- Oh, milyen szép gondolat! És tudod, hogy így sokkal könnyebb lesz a lemondásom is? Már nem is félek töle egyáltalán. De, - tette aztán hozzá- meg kell engedned, hogy ezentúl ismét naponkint mehessek szentmisére és szentáldozáshoz, úgy mint azelőtt. Hiszen már nem vagyok beteg; hét órakkor könnyen felkelhetek. Nekem annyi lelkierőt ad a szentáldozás...
