Szentségi Házasság

Most tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe.  Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve. Benne kapcsolódik egybe az egész épület, s emelkedik az Úr szent templomává. Benne épültök egybe ti is a Lélek által Isten hajlékává. ( Efeziusiaknak 2, 19)

Nagy és üdvösséges tisztulása van a szenvedő embernek, ha úgy állja a rajta esett jogtalanságokat, hogy inkább a másik bűnén bánkódik, mint a maga sérelmén; ha örömmel imádkozik azokért, akik ellene fordulnak, és vétküket szívből megbocsátja; ha maga nem késik bocsánatot kérni másoktól; ha könnyebben könyörül mint haragszik, ha önmagán gyakran erőt vesz, és azon van, hogy testét teljesen lelkének vesse alá. Jobb most bűneinket letisztogatni, hibáinkat lenyesni, mint a tisztítóhelyre hagyni a tőlük való szabadulást. Magunkat csapjuk be, ha testünket rendetlen szeretettel szeretjük. Minél engedelmesebb vagy most önmagaddal szemben, tested kívánságait követve, annál keményebben lakolsz majd, annál több égetnivalót gyűjtesz.

"Áldott az a krízis, amelytől növekszünk, az a bukás amitől a mennyország felé tekintünk, az a probléma, ami miatt Istent keressük!" (Szent Pió atya) A cikket ez alapján készítettem: https://youtu.be/l-X58YZn3iM?si=Wjgn6mgilhd80sB1 Szentté válni annyit jelent, hogy Istenhez hasonlóvá válni. A gonosz ellen való küzdelem segít minket a szentté válás útján. A szentség annyit tesz, mint kiválóság a megszentelő kegyelemben.  A megszentelő kegyelem minőségileg változtatja meg a lelkünket. Mi nem vagyunk istenek, de részesülünk az Ő természetfeletti személyiségében , amennyiben a megszentelő kegyelem állapotában vagyunk.  A szentektől tudjuk, hogy a megszentelő kegyelem kedvessé, kedveltté tesz minket Isten előtt. Úgy lát minket Isten, mintha reflektálnánk Őt, minden jóságot, ami hozzá tartozik.  Ne fog minket elutasítani magától így, ez a mi üdvösségünk záloga.  Részesei leszünk az isteni természetnek. Van fokozata annak, hogy mennyi megszentelő kegyelemmel rendelkezünk

A pajzs a szív szüntelen őrizete, ahová visszavonul és faképnél hagyja az ellenséget. Aki visszavonul a szívébe, az könnyen legyőzi az ördögöt és kigúnyolja, bár néha amikor nagy dühe fellángol, mert zárt kaput talált, kemény csapásokkal, rettegéssel és jelenésekkel próbál harcolni azzal, akit más módon nem tud legyőzni. A gőgös Lucifert úgy is legyőzhetjük, ha megvetjük és semmibe vesszük az általa sugallt gondolatokat. Minél inkább lenézzük ezeket a gondolatokat, annál könnyebben tudunk róluk lemondani. Igazából ezek a gondolatok nem tesznek kárt bennünk, hanem segítenek megtisztítani lelkünket , ezért úgy kell tennünk, mint az az ember, aki ment az utcán és a szél egy hatalmas porfelhőt fújt az arcába, úgyhogy semmit se látott. Nem törődött vele, hanem csukott szemmel továbbment.  Azt is tanácsolom, hogy ne bonyolódj hosszú, belső beszélgetésekbe, és ne folytass beható elemzéseket, míg az összeszedettséget gyakorlod, mert azzal ártasz az áhitatnak és megzavarod azt. Tudo

Szent Teréz Keresztes Szent Jánossal együtt állítja, hogy a szellemi- lelki örömöket, melyeket az imában ad az Úr, nem szabad keresnünk, mert az ellenség is tud hasonló érzéseket kelteni bennünk, melynek hatása: növeli a gőgöt, a megbecsülés utáni vágyat és azt a képzetet kelti az emberben, hogy a belső örömteli érzések által, melyeket az imában tapasztal, jobb másoknál.  A hamis szellemi örömökkel az ellenség elaltatja a lelkiismeretünket, és elveszítjük éber figyelmünket a bűnre vezető alkalmakkal szemben. Csökken bennünk a felebaráti szeretet, a megbocsátásra való készség és nárcisztikus lesz belső életünk. Már nem Istenben gyönyörködünk, hanem önmagunkban.  Már nem Istennel szeretnénk együtt lenni, hanem a belső örömet hajhásszuk.  A Kármel egyháztanítói tabítják, hogy az Istennel való igazi egyesülés ismérve nem az, hogy az imában van- e részünk szellemi örömökben  vagy nincs, hanem, hogy- amint Krisztus tette- egyesülünk- e Krisztus akaratával, készséggel elfogadjuk-