Nagy és üdvösséges tisztulása van a szenvedő embernek, ha úgy állja a rajta esett jogtalanságokat, hogy inkább a másik bűnén bánkódik, mint a maga sérelmén; ha örömmel imádkozik azokért, akik ellene fordulnak, és vétküket szívből megbocsátja; ha maga nem késik bocsánatot kérni másoktól; ha könnyebben könyörül mint haragszik, ha önmagán gyakran erőt vesz, és azon van, hogy testét teljesen lelkének vesse alá.Jobb most bűneinket letisztogatni, hibáinkat lenyesni, mint a tisztítóhelyre hagyni a tőlük való szabadulást. Magunkat csapjuk be, ha testünket rendetlen szeretettel szeretjük.
Minél engedelmesebb vagy most önmagaddal szemben, tested kívánságait követve, annál keményebben lakolsz majd, annál több égetnivalót gyűjtesz.
