2022. június 28....Hithű katolicizmus vagy langyos modernizmus?
Megmondom őszintén, sokkal jobban tetszik az első kép. Nézzük csak meg! A gyönyörű oltár előtt hódol a pap és az asszisztencia. Mindenki szembefordul az Oltáriszentséggel, Krisztus testével és vérével, amely valóságosan jelen van. Hatalmas, díszes oltár, olyan amilyet az ég és föld Teremtője megérdemel. Szemet gyönyörködtető! Az is, ahogy az oltárral szembefordul mindenki, beszédes. Aki nem hisz, az is érzékeli hogy itt most valami nagy dolog történik. Sajnos én nem tudok hagyományhű, katolikus szentmisén részt venni.
A második képen a pap tekint le az Oltáriszentségre, amit a kezében tart. Hiába hatalmas a Szentostya, mégis nem jön át az, hogy tiszteletet érdemelne az Oltáriszentségben valóságosan jelen levő megdicsőült Jézus teste és vére. Csoda- e, hogy nem hisznek ma ebben a dogmában még a katolikusok sem?
A mai liturgia nem adja meg úgy az imádatot, a tiszteletet Isten felé. Ebben biztos vagyok.
Ugyanúgy érvényes a mise, de nagyon zavaró, hogy látszik, hogy sokan azt sem tudják sajnos, hogy mi történik a szentmisében. Imádkozom, hogy ez ne így legyen!
Mit lehet tenni?
Sokat tanulni, olvasni a hitünkről, felszítani magunkban a vágyat, hogy megpróbáljuk kerülni a bűnre vezető alkalmakat, többet engesztelni, imádkozni. Ez a világ már annyira távol van Istentől.
Ne hasonuljatok a világhoz! Az Egyházon belüli modernizmus ellen is szól a következő szentírási rész!
Világosan ír, nekünk nem szabad a világhoz hasonlóaknak lennünk, különben nem Krisztust követjük, hanem valaki mást...a sátánt. Csak két út van: az egyik a pokolba vezet, a másik a mennybe.
A modernizmusban még azt látom, hogy nem tüzes lelkületűek a követőik, hanem csak úgy ímmel- ámmal engedelmesek a jézusi tanításnak. Csak azokban a pontokban, ami könnyű nekik. Ha már kicsit küzdeni kell kísértésekkel, akkor inkább legyőzetnek, nem küzdenek annyira a bennük lévő tökéletlenségek ellen.
Sajnos pásztor nélkül vagyunk, sokszor ezt érzem. Nem adnak szilárd táplálékot, hanem inkább kifelé kacsingatnak, hogy minél nagyobb legyen a létszám a misén. Nem kellene egy kicsit a minőségre koncentrálni inkább? Ki törödik azokkal, akik mélyebb lelki életet szeretnének megélni?
"Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.
Ez legyen szellemi hódolatotok.
Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.
A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.
Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe,
sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak,
s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint,
aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson,
aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.
Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.
A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok.
A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.
Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.
Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok."
(Róm 12,1-15)
"Martin atya szerint a mai egyházi emberek a Júdás komplexust élik meg, amikor kitárják karjukat a világ felé, ahelyett, hogy a gonoszságai ellen harcolnának. Úgy gondolják, hogy az ő útjaik eredményesebbek, mint az Egyház megszentelt hagyományai. A legtöbb katolikus mégsem tartja árulóknak ezeket a liberális egyházi embereket, mert nagyon finoman, körmönfontan cselekszenek. A liberális püspökök nem hirdetik hangosan, mint Luther Márton, hogy „a mise bűzlik az áldozat miatt”. Ehelyett tetteikkel aláássák az Egyház tanításait, például úgy, hogy csak színleg támogatják az életpártiak mozgalmát, ahelyett hogy teljes szívvel segítenék. Jellemző a mai egyházi emberekre, hogy nem hajlandók határozott állásfoglalásra a katolikus hit és erkölcs kérdéseiben. Fontosabb nekik a világ véleménye, mint a katolikus tanítás megtartása."
/Malachi Martin: Az elhagyott szőlőskert Interjú Malachi Martinnal - részlet/
