2022. június 26., vasárnap: A saját akaratunkat vagy Isten akaratát tesszük?

Liguori Szent Alfonz így ír:

Ha üdvözülni és Istenre való tökéletes egyesülésre jutni akarunk, akkor arra kell törekednünk, hogy mindig ezt imádkozzuk a zsoltárossal. :
"Taníts meg engem akaratodat teljesíteni."
(XLII. Zsolt 10.)
Egyszersmind el kell szakasztanunk magunkat saját akaratunktól és minden tartalék nélkül átadnunk magunkat az Istennek. Ha felajánljuk Istennek vagyonunkat alamizsna, eledelünket böjt, vérünket ostorcsapások által, akkor azt adjuk neki, ami a mienk, ha pedig a mi akaratunkat ajándékozzuk neki, úgy egészen átadjuk magunkat neki, úgy, hogy aki saját akaratát ajándékozza Istennek, az így kiállthat fel: "Oh, Istenem miután neked ajándékoztam akaratomat, most már semmi sem maradt nekem. Az önakarat áldozata a legkellemesebb áldozat, amit csak adhatunk az Istennek és az Isten elhalmozza kegyelmével azt, aki ily áldozatot hoz neki.

Azonban, hogy ezen áldozat tökéletes legyen, két tulajdonsággal kell bírnia, úgymint tartalék nélkülinek és állandónak kell lennie. Némelyek odaajándékozzák akaratukat az Istennek, de emellett tartózkodók és az ilyen ajándék nem tetszik az Istennek. Mások odaajándékozzák akaratukat az Istennek, de később visszaveszik ezt az ajándékot, ezek nagy veszedelemben forognak, mert az Isten egészen elhagyja őket. Azért minden erőnket, minden vágyunkat, minden imánkat oda kell irányozzunk , hogy az állhatatosságot elnyerjük, azáltal , hogy soha egyebet nem akarunk, mint amit az Isten akar. Ily módon véget fognak érni bennünk a szenvedélyek, a vágyak, a félelem és minden egyéb rendetlen hajlam. 

Amikor megtértem, tudtam hogy nem akarom elveszíteni Isten szeretetét, mert olyan katartikus élmény volt, olyan semmihez sem hasonlítható. Örülök, hogy van egy Atyám, aki engem teljesen jól ismer, nagyon- nagyon szeret, elfogad, védelmez, vezet, aki a legjobbat akarja nekem. Megtéresemkor tudtam, hogy két út van: 1. bűnben élni vagy 2. követni Jézust, megváltozni gondolkodásmódban, életvitelben és megtenni az ő akaratát (ami mellesleg hosszú- és rövidtávon is a legjobb nekem). Többek között ezért van ma egy gyönyörű családom, hat gyermekkel. Isten adja az erőt minden nap. Nélküle nem menne. Övé a dicsőség és én hálás vagyok Neki mindörökké, hogy megmentett és nem langyos kereszténységre hívott! Ez kegyelem. 

Nincs arany közép út, ha a kereszténységről beszélünk. Jó Őt követni, mert így életem van. Egy kétlábon járó, lelki halott voltam a megtérésem előtt. Vak voltam és süket, de Isten megnyitotta a fülemet és kinyitotta a szemeimet. 

Nem akartam elveszíteni őt, ezért lemondtam a bűnös életemről. Egyáltalán nem bántam meg! Nagyon kalandos Istennel az élet, még akkor is, ha vannak lelkileg száraz időszakok. (Az a tapasztalatom, hogy ha kibírjuk ezeket az időszakokat, utána nagyon sok kegyelmet kaphatunk.)

Ma sokan megmaradnak a bűnben, úgy járulnak Jézus elé. Sokan meggyalázzák az Oltáriszentséget, mert olyan bűnös állapotban áldoznak, hogy a cselekedetükkel újra keresztre feszítik Jézust. Sírni tudnék ilyenkor. Hol van a pap? Miért nem beszél mai nyelven a hívekhez? Miért hagyjuk, hogy a fiataljaink a paráznaság bűne alatt sínylődjenek? Hol vannak az életeket elfogadó családok?

Hol vannak a Rózsafüzért imádkozók?

Hol vannak a gyónók?

Hol vannak a Szentségimádók?

Hol vannak a vezeklők?

Költői kérdések. Nincsen rájuk válasz.

Két út van: van a széles, amin sokan mennek és a keskeny, ami a mennybe visz.

Ha szeretnél üdvözülni, ne úgy élj, ahogy a többség, a tömeg!!!

Nem megalkuvás Isten akaratát tenni, mert az a legjobb nekünk is, illetve aki valóban szereti Őt, az nem szeretné megbántani sem bocsánatos, sem halálos bűnnel.