Összehasonlítás
A könyvben egyébként a barokk francia nyelvű irodalom egyik klasszikusát látják. A bejegyzés végén le tudjátok tölteni.
Mindkét könyv segített, de megmondom őszintén, hogy továbbra sem tudok Pál Ferivel igazán megbarátkozni. Nekem az, hogy valaki pap és mentálhigiéniás szakember egyszerre, az nem fér össze, de tudjuk, hogy ma nagy korát éljük annak, hogy szociális munkások vagy akár informatikusok lesznek a papok, miközben a laikusoknak egyre nagyobb szerep jut közösségi feladatok során vagy akár a liturgiában is...Nem jól van ez így.
Azért ez egy jó lecke volt arra, hogy nyitottságomat megőrizve, ne lássam fekete- fehérben az életet, az embereket és a dolgokat továbbra sem. Attól, hogy Szorongástól az önbecsülésig c. könyvében alapjában véve nem éreztem azt, hogy megoldásokat kínál, azért sok dologra rávilágított. Csak nekem túl depresszív. A Filótea pedig annyira kis kedves, olyan szívhez szóló, akkor sem bántó, amikor pedig konkrét dolgokat megnevez, hogy mit tegyünk. Tulajdonképpen dorgál. De Isten is tud ilyet! De még mennyire! Szeretettel. Jámboran.
Amíg Filótea lelkesítőbb volt sokszor és minden szava arany, azt éreztem, addig Pál Ferinél ezt nem tapasztaltam, voltak iszonyatosan unalmas fejezetek, amiknél majdnem félbe is hagytam, de kellett a 400 oldal a molyon, ahol számolom, hogy mennyit olvasok egy évben. 🙂
Hogy miért olvasok mégis néha ilyesmit is?
Azért, mert ebben a világban élek, ahol szinte mindenki csak őt ismeri meg a többi népszerű pszichológust (akiknek, félreértés ne essék tisztelem a munkásságát és tényleg jó dolgokat is tudnak írnak), de mégis a mai emberhez szerintem így lehet közelíteni, hogy tudjuk, hogy ők mit ismernek, mit olvasnak, kit követnek és akkor ehhez képest el tudjuk nekik mondani, hogy figyelj, van jobb is!
Kereshetünk olyan pontokat, amiket tekintve a régi lelki olvasmány sokkal áldásosabb, kifejtőbb, gyakorlatiasabb, keresztényebb.
Ne értsetek félre, ez már a legelején kiderült számomra, hogy a Filótea mérföldekkel győztes, hamarabb is kezdtem el olvasni. Jó pár hónapja.
Nem is megversenyeztetni akartam őket, hanem azt szerettem volna elérni, hogy tudjam ajánlani másoknak a modern pszichológia ellen.
Sok mindennel nem értek egyet, amit a pszichológia ma alkalmaz, de vannak közös pontok. Például amikor a panaszkodás ellen olvashatunk a Filóteában, akkor írja azt is, hogy elmondhatjuk valakinek a sérelmeinket (egyszer), de ne olyannak tegyük ezt aki indulatos, hirtelen vagy pletykás.
Szerintem nincs baj a korunkkal, régen sem lehettek jobbak az emberek, csak a nagy információ halmazból sokan mégsem találják meg az igazi értékeket.
Nekem a kényszeres gondolataimtól való szabadulásban az ima segített. A Rózsafüzér olyan ima, ami segít a gondolatainkat úgymond egy irányba terelni és igazából a kényszeres gondolatok leküzdésekor is ez a kulcs, hogy képesek legyünk uralni, hogy mik azok a gondolati sémák, amiket beengedünk és mik azok, amiket nem, illetve mik azok amikkel kiválthatjuk őket (provokálas, önsorsrontás, tagadás, stb.) és amik ellen nem árt küzdenünk, illetve időben felismernünk őket és korrigálnunk.
Az angyalok nem a saját kiválóságaik körül forognak, hanem fő feladatuk a szolgálat és ezt olyan alázattal teszik. Nincs bennük semmi nagyképűség, elismerik a többi angyal jó képességeit. Tulajdonképpen azt kell tudatosítanunk, amikor más katolikusokban zavar valami, hogy mi egy csapatban vagyunk. Ami a másikban zavar, az magamban is zavar.
Tehát Filóteánál ezt találtam az imáról:
"Mivel az imádság mennyei világosságot áraszt elménkben, és az isteni szeretet melengető hatásának nyitja meg akaratunkat, ezért nincs alkalmasabb eszköz, amely elménk sötétségét jobban eloszlatná, és szívünket a megromlott hajlamoktól megtisztítaná, mint éppen az imádság. Mintegy kegyelemnek vize ez, amely arra szolgál, hogy lelkünket bűneitől megtisztítsa, a szenvedélyek perzselő heve által elgyötört szívünket felüdítse, s azokat a gyenge gyökérszálakat, amelyeket az erény azokra bocsátott, a jó vágyakat táplálja."
A könyv eleje elmélkedéseket is tartalmaz. Érdemes alkalmazni őket.
Például olyanokat ír, hogy egész lényünk Isten adománya és minden lehető módon neki kell engedelmeskednünk.
"A látható világ legtökéletesebb lénye vagy, s arra hivatott, hogy örökké élj, s az isteni Fölséggel egyesülj."
De ilyet is ír:
"Lemondok arról a hiú önszeretetről, amely szívemet annyi idő óta csak önmagammal, az én semmisségemmel foglalkoztatta."
A mai pszichológiában én azt látom, hogy folyamatos az egyén önmaga körüli forgása és sokszor pedig pont az visz előre, hogy kilépünk az önszeretetből és másokat szolgálunk.
Jó megismerni, hogy miért viselkedhetünk bizonyos esetekben így vagy úgy, de állandóan e körül forogni az maga a földi pokol.
Például ezt írja Pál Feri:
"A hiánymotivált ember sosem éri el azt, amit szeretne, maximalista, elégedetlen, hiányait csak a környezet tudja kielégíteni, ezért attól nagymértékben függ, érzékeny, és túlérzékeny, személytelen, általános szükségletei vannak, állandóan irányul, viszonyul, minősít, sosem éri el, amit szeretne, folyton kombinál, kiszolgáltatott, igyekszik mindent leegyszerűsíteni. Az embereket jókra és rosszakra osztja fel, pusztán az aktuális érdekei és szükségletei alapján."
"Önbecsülés hiányában figyelmünk arra irányul, aki elutasít, a jeleket felnagyítjuk, esetleg ott is felismerjük, ahol erről szó sincs...vagy kiprovokáljuk...realitás vesztés séma."
"Nincs önbecsülésem ezért másokat kritizálok és elutasítok. Félek a kudarctól, ezért túlhajszolom magam."
"Függőségeiben élő ember alig képes sebzettségeitől, sebzett részeitől távolságot tartani."
" Ha nem éli meg a vágyait, önmagát rossznak tartja, a szüleit idealizálja, felnőttként ezért összekeveri mások életét, felelősségét, érzéseit, problémáit a sajátjával és függőségi kapcsolatot alakít ki. Azt követeli, hogy mindent tudjon a másikról és, hogy ne legyen magánélete. Megtanulja, hogy saját életet akkor tudja kézben tartani, ha ellenőrzése alatt tartja a másik embert."
"Hiánymotivált élet tünetei: maximalizmus - nem szabad hibázni, félelem a másik kritikájától, mert az megsemmisüléssel fenyeget, félelem a kudarctól.
A kritika az idealizált képet kikezdheti, föltárhatja önmagunkról. Irreális elvárások magunkkal szemben."
Ellenben a növekedésmotivált ember ilyen.:
"Sokkal függetlenebb a környezetétől, szereti az egyedüllétet, a szenvedésben is értelmet tud találni, ezért az élete személyes, egyedi és belülről meghatározott. Számára a természetes szükségleteinek a kielégítése nem nyomasztó teher többé."
"A növekedésmotiválté a bőség öröme: ahogy megy az úton, könnyed tud maradni, és közben eléri a céljait, maradandóság élménye van."
"A szeretetre való képesség egyik leghatékonyabb bizonyítéka, hogy képes vagyok a saját szükségleteimet késleltetni."
" Minél inkább szeretlek, annál inkább kevésbé élem azt meg áldozatnak, amit érted teszek."
"Sebzettségvezérelt ember számára az egyenrangú kapcsolatok veszélyt jelentenek, ezért állandóan azt keresi, hogyan lehetne a másik fölébe kerülni. Az ilyen ember attól szorong, hogy megalázottá válik, kiderül az értéktelensége, így aztan van benne egy határozott hajlam, hogy leértékeljen, megvessen másokat.
Van, akit a birtoklás, mások kifosztása hajt belső késztetése van. Az ilyen ember élete folyamatos irigykedés. Valakinek rossz hírét kelti, és ekkor máris jobban érzi magát."
"Az alacsony önértékelés nem mások megbecsüléséhez vezet, hanem függőséghez, tehetetlenséghez, és realitásvesztéshez."
"A gyöngédség hiánya sérültté tesz."
Mikről beszél a Filótea. Igazából sokkal inkább megoldás centrikus és egyáltalan nem arról van szó, mint mondjuk Pál Ferinél, hogy ez a folyamatos önmagunk hibáiról való ömlengés, megoldási stratégia pedig körülbelül annyi, hogy öleljük magunkhoz a bennünk élő sebzett gyermeket. Puff. Ennyi. Meg növeljük a belső önbecsülésünket.
"Megutálom egész életemet. Lemondok rólatok, s elfordulok tőletek, hamis alapelvek, hiú gondolatok, haszontalan álmodozások és rút visszaemlékezések. Elutasítom magamtól a hűtlen s bűnös barátságot, a világtól való hiú ragaszkodást, a kárbaveszett emberi szolgálatot, a nyomorult hízelgést, a hamis nagylelkűséget, amelyek hálátlanná tettek Isten iránt , amidőn nem neki, hanem másoknak akartam szolgálni."
"Urunk első szava a keresztfán benned azt a vágyódást kelti fel, hogy te is megbocsáss ellenségeidnek, és szeresd őket. Ez azonban nem elegendő; elhatározásodat, jóföltételeidet a következő alakba kell öntened: Íme! a jövőben nem bosszankodom némely embernek ilyen vagy olyan beszéde miatt, sem ezen vagy azon a megszóláson, amellyel valakit illet; inkább úgy viselkedem, hogy az egyiket megengeszteljem, a másiknak pedig megnyerjem a szívét. Ez az igazi gyógyszer, Filótea, hogy hibáidból gyorsan kigyógyulj; általános szándékokkal soha, vagy igen későn érsz célhoz."
(Pont ezekről beszél Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga nővér is
http://katolikushazassag.blogspot.com/2022/09/hogyan-viselkedjunk-masokkal.html )
"Ha föltettem magamban, hogy azokat a személyeket, akik engem megsértettek, szelídséggel megengesztelem, akkor keresnem kell a velük való találkozást, hogy tisztelettel és barátsággal üdvözölhessem őket; s ha nem sikerül velük találkoznom, akkor legalább kedvezően nyilatkozom róluk, s értük imádkozom."
" Ha kevélység és harag támad föl bennem, akkor szívemet minden erővel az alázatosságra és szelídségre kell hajtanom, s minden lelki gyakorlatomat, a szentségek vételét s a többi erényt, az okosságot, az állhatatosságot, a mérsékletet is e a célra irányítom."
"Lehetőleg keveset panaszold föl méltatlanságodat, amely ért; az ilyen panaszkodás ritkán van bűn nélkül, mert önszeretetünk a szenvedett sérelmet mindig nagyobbítja. Ha szükségesnek látod, hogy kedélyed megnyugtatása vagy jó tanács végett másnak panaszkodjál: sohase fordulj könnyen meginduló egyénekhez, vagy olyanokhoz, akik szívesen gondolnak s beszélnek másokról rosszat. Panaszaiddal csak nyugodt lelkületű és Isten szeretetében megerősödött személyekhez fordulj; mert ha másként cselekszel, nemcsak nem nyugtatod meg lelkedet, hanem még jobban megzavarod azt."
"Vannak dolgok, amelyeket erényeknek tartunk, pedig nem azok. Ezekről is kell szólnom. Ilyenek: a rendkívüli elragadtatások, az érzékek fölé való emelkedés, az Istenben való teljes elmerülés, a lebegés a föld színe felett, a megdicsőülés és más ilyen magasabb rendű állapotok, amelyek a lelket Istennel egyesítik, s mintegy felsőbbrendű életre emelik. Ezek az állapotok, Filótea, nem mondhatók erényeknek, hanem csupán ezeknek jutalma; helyesebben szólva előíze az örök boldogságnak, amelyet Isten azért juttat némelyeknek, hogy bennük az örök élet vágyódását fölkeltse. Az ilyen kiváltságokra azonban sohasem szabad számot tartanunk; mert sem Isten szolgálatára, sem Isten szetetetére nem föltétlenül szükségesek. Annál is inkább, mert az ilyen kegyelmek rendszerint nem az emberi törekvésnek gyümölcsei, hanem inkább Istennek kegyes adományai."
"Az igazi alázatos lélek nem alakoskodik, s magáról lehetőleg keveset beszél. Mert az alázatosság nem csak a többi erényt, hanem főleg magamagát törekszik elrejteni. S szabad volna a tettetés, hazugság és rossz példaadás, kevélynek és büszkének mutatná magát, s a kevélység színét venné magára, hogy annál biztosabban rejtőzhessek az emberek színe előtt."
"A Szentírás szerint a Szentlélek nem lakik tettető és kétszínű szívben. Nincs jobb és kívánatosabb lelki tulajdonság, mint az egyenesség. A kétszínű, a világi okosság számtalan mesterfogása e világ fiainak ismertetőjele; de Istennek fiai nem járnak görbe utakon, és szívükhöz nem fér kétértelműség. Aki egyenes úton halad – mondja a bölcs-, az biztosan halad. A hazugság, a kétnyelvűség, az alakoskodás mindig az alacsony és gyenge léleknek a jele."
"Ugyan van- e bennünk valami jó, amit ne úgy kaptunk volna?"
"Filótea, szeress mindenkit belsőséges keresztényi szeretettel; de barátságot csak azokkal köss, akiknek társasága reád lelki haszonnal jár. S minél több s nagyobb erény gyakorlására nyújt alkalmat ez a viszony, annál tökéletesebb a barátság."
"Kint a világban a barátság szent köteléke által kell egyesülniük azoknak, akik erényes életet folytatnak, hogy egymást buzdítsák és támogassák."
"Miként a tenger apálya a dagálya, úgy folyik a jámborság balzsama szívből szívbe; és igazán elmondhatjuk, hogy Isten erre a barátságra áldását kiárasztotta mindörökre.
A többi barátság csak árnyéka ennek, s kötelékük oly törékeny, mint az üveg; holott a jámborság szelleméből fakadó barátságot színarany lánc tartja össze. Mindenkor csak ilyen barátságot köss, Filótea, amennyire rajtad áll."
" Szentek életét is olvasd. Abban mintegy tükörben megláthatod a keresztény életnek igazi képét; törekedjél kötelességeidet a szentek példaadása szerint teljesíteni. Mert bár a szentek némely cselekedetét a világi életben egészen nem követjük, azonban többé- kevésbé mégis utánozhatjuk. Utánozd pl. Remete Szent Pál elvonult életét azáltal, hogy szíved gyakrabban vonuljon a lelki magányba, vagy Szent Ferenc igen nagy szegénységét bizonyos nélkülözések által."
" Vésd jól szívedbe, hogy főleg a lelki magányban és a fohászokban van az igazi áhítat. Ezeknek oly nagy a haszna, hogy az imának minden egyébmódját helyettesítik; ellenben, ha elhanyagoljuk őket, alig van mód pótlásukra."
"Mihelyt látják az emberek, hogy jámbor életmódra adod magad, hízelgő szóval vagy megszóló beszéddel rögtön megnehezítik e szándékodat. A gonoszok új életmódodat képmutatásnak bélyegzik majd, s azt mondják, hogy az emberektől szenvedett valamely bosszúság bírt rá a szenteskedésre. Barátaid meg látszólagos okosságból és szeretetből arra figyelmeztetnek, hogy milyen örömtelen a jámbor életmód; hogy általa kárba vész tekintélyed, szenved egészséged; hogy megnehezíti a veled való érintkezést; hogy anyagi érdekeid is károsodnak; hogy ebben a világban egyformán kell élnie mindenkinek; s hogy üdvösségünk biztosítása végett nem kell ilyen rendkívüli eszközökhöz nyúlnunk.
Filótea, mindez csak üres, haszontalan beszéd; mert valójában az emberek sem egészségeddel, sem üdvösségeddel nem törődnek. - "Ha a világból volnátok, a világ azt, ami övé, szeretné; de mivel a világból nem vagytok, azért gyűlöl titeket a világ." (Jn 15, 19)
A Filóteát itt tudjátok letölteni. De meg is lehet vásárolni, én ezt tettem.:
http://www.ppek.hu/k2.htm
