Szentségi Házasság

                        Limai Szent Róza  " Megváltó Urunk felemelte szavát, és felülmúlhatatlan fölséggel mondta: "Tudja meg mindenki, hogy csak a gyötrelem után következik a kegyelem; értse meg mindenki, hogy a csapások terhe nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára; tudja meg mindenki, hogy a karizmák mértéke csak az elviselt szenvedések arányában gyarapszik. Vigyázzanak az emberek, nehogy tévedésbe essenek! Ez az egyedül igazi paradicsomi lépcső, és kereszt nélkül nincs út, amelyen a mennybe feljuthatnánk."

" Magának más fogalmai vannak mindenről, mint nekem, magát megtanították ezer mindenre, mégse veszi észre, amire figyelnie kellene. Nem látja, hogy rám hiába villog, nekem senki se kell, aki nem tökéletesen az enyém? Maga mindenkit berakna egy dobozba, aztán mikor ki kell, azt veszi elő, ez itt a barátnőm, ez az unokatestvérem, ez az öreg keresztanyám, ez a szerelmem, ez az orvosom, ez a préselt virág Rhodosz szigetéről, na, hagyjon engem békén. Ha egyszer nem leszek, majd nézzen ki olykor a temetőbe, az elég, ha nem vállaltam azt az embert barátnak, mert férjnek óhajtottam, maga se játssza itt nekem azt, hogy maga az én meg nem született gyermekem. Én ajánlottam valamit, maga elfogadta, ahhoz, hogy megkapja azt a pár holmit, joga van, mert elvoltunk egymással, ha néha ránk is jött a veszekedés. Majd kap valamit, nem is akármit, ha nem leszek, ez legyen elég, és azt se feledje, hogy beengedtem oda, ahova senkit. Ennél többet nem tudok felajánlani, mert bennem több ninc...

Egymást szolgáljuk: világiak és szerzetesek. "Minél tovább élt Marja hercegnő, minél jobban megfigyelte és kitapasztalta az életet, annál jobban csodálkozott azon, mily rövidlátók az emberek: itt a földön hajhásszák a gyönyört meg a boldogságot, dolgoznak, szenvednek, harcolnak, és rosszat cselekszenek egymásnak, csakhogy elérjék azt a nem is létező lidérces, bűnös boldogságot. Andrej herceg szerette a feleségét , az meghalt, de ő csak nem nyugszik, most másik nőhöz akarja kötni boldogságát. Apám meg nem akarja, de csak mert előkelőbb és gazdagabb hitvest szán neki. És a többiek is mind viaskodnak, szenvednek, kínozzák, kárhozatba döntik lelküket, az örökkévaló lelküket, hogy olyan javakra tegyenek szert, amelyek csak pillanatokig tartanak. Magunktól is tudhatnánk ezt, de Krisztus, az Isten fia földre szállt, és megmondotta nekünk, hogy ez az élet pillanatnyi élet, csupán próbatétel- és mi mégis kapaszkodunk belé, és azt hisszük, hogy benne találjuk meg a boldogságunka...