Szentségi Házasság

Tiszta szívvel az szolgál, aki Istent szolgálja tevékenységének minden területén, és nem csak itt-ott, hanem itt is, ott is, és mindenütt. Ha nem is tökéletesen az engedelmesség minőségét illetően, de teljesen annak terjedelmét illetően, ha nem is maradéktalanul, de következetesen. Úgy, hogy a zsoltárossal együtt fordulhat Istenhez, mondván: „Tégy próbára Uram, és vizsgálj meg engem, és kutasd át  szívem mélyét”. Azzal az alázatos bizalommal fordulhat Hozzá, hogy nincs olyan területe tevékenységének, amelyre a Mindenható Isten rámutathatna, mondván: „Itt nem vagy velem”. Nincs annak olyan része, amelyben nem helyezte volna Istent maga elé, amikor ne vágyott volna arra, hogy abban Neki kedve teljék, és hogy azt Ő kormányozza. Alighanem valami ilyesmire gondolhat Szent Jakab is, mikor azt mondja, hogy „aki ugyanis megtartja az egész törvényt, de egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett”, mert az ilyen nem tiszta szívű,  vagyis kétszínű. Továbbá, alighanem ilyesmire g...

Nem csupán az apátlanság korát éljük napjainkban, hanem az anyátlanságét is. Az anyák ma minél hamarabb visszamennek dolgozni, mert anyagi függetlenségre, karrierre, szabadságra vágynak. Ügye tudjuk, hogy a főállású anyaság nem igazán a szabadságról szól? De nem is erről szeretnék írni, mert ez már lerágott csont. Tudjuk mindannyian, hogy így vagy úgy sérül az a gyerek, aki a korai éveiben bölcsődébe kerül. Viszont mi a helyzet a otthonmaradt édesanyákkal? Ők milyen példát láttak maguk előtt? Az én generációm és a nálam fiatalabbak szülei is mindketten dolgoztak már. Legtöbbünket elvált nők, egyedül neveltek. Milyen stílussal? Gondoskodó, tyúkanyó típusúak voltak? Vagy inkább teljesítmény orientáltak, követelőzőek? Az utóbbi sajnos. Mi is férfias tulajdonságokkal nevelünk, hiába vagyunk itthon. Az egész világon látszik, hogy alig van megértő, kedves modorú, vígasztaló, empatikus ember, anya.  A minap láttam egy kis balesetet. Egy 7 év körüli kisfiú végigcsúszott a beton...