Szentségi Házasság

Barsi Balázs: Az Egyszülött Fiú, részlet Nem véletlen, hogy egy asszony volt, aki Jézus lábát megkente. Húsvét hajnalán is éppen ők  indulnak kenettel a sírjához. Meggyőződésem, hogy Isten gondolata, szándéka az, hogy  elsősorban a nők kezében legyen a nárduszolajjal telt alabástromedény, hiszen ők az élet  hordozói, a szeretet ingyenességének, abszolút voltának megjelenítői.  Az az ősi szokás, hogy az életet jelképező vízzel locsolják meg az asszonyokat, lányokat  Húsvét másnapján, mára egészen elveszítette eredeti jelentését, hiszen szinte mindenütt kölnit  használnak már locsolkodásra. Ez viszont adott egy jó ötletet: mint pap nyilván nem  locsolkodom, ellenben az idén Medjugoréből hozott illatos olajat szenteltem, az asszonyokat,  lányokat és szerzetesnővéreket Húsvéthétfőn kihívtam az oltár elé, és keresztet rajzoltam  homlokukra, e szavak kíséretében: „Tegyen téged az Atyaisten szent Fia feltámadásának  hírnökévé a Szen...

Néha azt érzem, hogy mekkora király vagyok, mert hat gyereket vállaltunk. Az igazság az, hogy közöm sincs ahhoz, hogy mit birok. Amikor fáradt vagyok, mérges és zsörtölődöm, mert nem könnyű a gyerekekkel, akkor mindig kapok egy idő után odafentről egy sugallatot, egy jó tanácsot, egy adag erőt. Na jó, nem mindig, de idővel. Szóval az én erőm arra elég, hogy időről- időre kiboruljak, mert az egóm nem engedi, hogy folyamatos szolgálatban legyek. Az egóm mindig azt súgja, hogy többre vagyok hivatott. Pedig ez a legtöbb, nevelni a következő generációt és Krisztust adni a világnak.  Mitől vagyunk mégis elégedetlenek, mi szülők, főleg főállású anyák?  Attól, hogy levesszük a tekintetünket Krisztusról. Attól, hogy másokkal hasonlítgatjuk össze az életünket.  Nem az számít, hogy hány gyereket nevelünk, hanem az, hogy mekkora szeretettel. Kis dolgokat kell megtegyünk, nagy szeretettel. Aki életét adja felebarátjáért, abban a legnagyobb a szeretet. Oda kell adjuk magunk...