A láthatatlanra fordítsuk figyelmünket

Tudjuk, hogy mi történt, amikor Péter levette a tekintetét az Úrról egy pillanatra.
Elkezdett süllyedni!
Velünk is ugyanez történik, ha a figyelmünket hagyjuk elterelődni és folyamatosan a teremtményekre (pl.: felebarátaink hibáira, önmagunk sérelmeire, az Egyház jelenlegi helyzetére) fókuszálunk. Ilyenkor nem ritka, hogy eluralkodik rajtunk a kétség, a félelem, a kilátástalanság érzése a jövőt illetően, sőt olykor még az indulat is és még annyi más dolog, érzelem, ami eltávolít minket a helyes útról. A harag, az indulat teljesen normális emberi érzelmek. Nem baj, ha haragszunk. De ha megmaradunk benne, akkor a gondolataink fixálva lesznek ezáltal, nem leszünk szabadok tőlük, uralni fogják az egész lényünket és ez már önkárosító. A negatív gondolkodás sajnos a lelki életünkre sincs jó hatással.
A félelem pedig lemondás az Istenbe vetett bizalomról, a szeretet hiánya...
A Szentírás is buzdít minket, hogy a láthatatlan, örök dolgokra koncentráljunk.
Hogy hogyan tudjuk ezt megvalósítani? Például úgy, hogy nem mérgelődünk folyton folyvást azon, hogy a liberalizmus milyen téves tanokat terjeszt (ami igaz!), hanem imádkozunk, hogy Isten akarata legyen meg ebben a helyzetben és úgy tudjunk beszélni másoknak, hogy általunk vissza tudjanak találni az igazsághoz. A relativizmus elhiteti, hogy vélemények vannak, nincsennek tények, alap igazságok, mindenkinek a maga igaza az igaz. Kérdem én, majd el fogunk jutni oda is, hogy lesznek akik szerint a 2*2= 5? Mert most nagyon úgy fest a helyzet, hogy amíg mindenki egy pohár, tiszta vizet néz, addig van, aki egy pohár málnaszörpöt lát, van aki egy pohár sört, van aki semmit sem lát, van aki zavaros vizet lát és van, aki a valóságot, a tiszta vizet látja.

Tényleg szubjektív a valóság?
Ez az abnormalitás ideje. A feje tetejére próbálja a gonosz állítani a világot és vannak, akiknek ez tetszik
vannak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy miben vannak benne, mert eltávolodtak az abszolút igazságtól, és
vannak, akik kegyelemből élnek és látják a szörnyűségeket és várják, hogy az emberek az életet, az értékeket válasszák újra. Olyanok is akadnak, akik beletörődtek, hogy most ez van, vagy mérgesek, mert mindazt, ami érték, azt igyekszenek most megsemmisíteni és sokan asszisztálnak ám ehhez a keresztények közül is.
Szóval ebben a helyzetben kell nekünk megmaradni és a Mesterre fókuszálni. Megértem mindazokat, akiknek ez kihívás, sokszor nekem is az. Lehet, hogy az Úr azt akarja, hogy lehetőségként tekintsünk a nehézségekre. Ne engedjük, hogy a mélybe taszítsanak minket!

"Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök."
(2Korintusiaknak 4, 18)

Talán nem intézzük a dolgainkat elég szeretettel. Ha folyamatosan mások bűneire mutatunk rá, attól ők nem fognak megtérni és mi is csak egyre feszültebbekké válunk. Sajnos sokan már teljesen természetesnek veszik, ha ingerültek, idegesek, depressziósak. Ennek nem kellene olyan természetesnek lennie. A depresszió a legtöbbször egy jelzésként működik a testünkben. Rámutat arra, hogy valami nincs rendjén. Ennek oka lehet, hogy elfordultunk a természet törvényétől, hogy úgymond nem a "rendeltetésünknek megfelelően" élünk. Az állatoknál nincs ilyen, mert nekik nincs öntudatuk, nekik nem döntések sorozata az életük, hanem a természet adta életüket élik ösztönösen. Olyan világot élünk, hogy a nők közül sokan férfiak akarnak lenni, a férfiak pedig nők. Mi lesz abból az emberből, aki megtagadja önmagát? Meghasonul önmagával. Teremtővé teszi magát és dönt, még önmaga üdvözüléséről is ő dönt, az életről és a halálról is ő dönt, a kezdetről és a végről is ő dönt. Szabad akaratunk van. Dönthetünk amellett, amire teremtve lettünk (ez az egy út ad tartós békét) és amellett is, amit mi tartunk jónak, függetlenül az abszolút jótól.

Ma nem lehet úgy véleményt mondani, hogy ne gondolnák azt rólunk, hogy ítélkezünk. A hiba a félreértelmezett toleralizmusban  keresendő. A mindenkit és mindent toleráló világ elfogadó, de a keresztény értékrendet nem tolerálja, sőt újjal mutogat rá, hogy ők azok akik gyűlölködők? Akkor nem is tolerál, hanem kirekeszt! Ez totalitarizmushoz fog vezetni. A gonosznak rengeteg ilyen feje tetejére állított tézise van. A bűnös embert nem elfogadni, bűnében hagyni kellene, hanem segíteni tisztán látni, gyógyulni. Erőszakosnak, térítőnek érződik amit mondok? Azért gondolhatjátok ezt, mert már benne van a közhangulatban, hogy a másságot el kell fogadni. Tévedéseket terjesztenek. Mintha gyűlölnénk a másik embert. Ez egy elég gyermeteg felfogás, mikor azt gondoljuk, ha valamiben nem értünk egyet, már nem is fogadjuk el a másikat, mint embert és máris utáljuk. Azok az emberek vékekednek így, akik nem kaptak kellő szülői szeretetet és támadásnak élik meg, ha valaki nem ért velük egyet egy bizonyos témában.

Jézus a betegekhez jött el, nem az egészségesekhez! De Ő sem fogadta el a bűnt, ellenben a bűnös ember iránt irgalmat mutatott, a bűn megvallását- és őszinte bűnbánatát követve.
Ma azt tartják toleránsnak, aki a bűnt elfogadja és az irgalmat, Isten megbocsátását, bűnbánat nélkül feltételezi. Nincs bűnbocsánat bűnbánat nélkül.

"Amikor valaki azt mondja:
'Én katolikus vagyok, DE...'
...ez azt jelenti, hogy ők igazából nem is katolikusok."
(Fulton Sheen)

Próbálják a kiválasztottakat is megtéveszteni azzal, hogy elmossák a jó és a rossz közti különbségeket, így lassan elérve azt, hogy már nem is a Teremtőnek hoznak áldozatot, hanem a gonosznak.

Jézus ezt mondta:
"Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!"
(János evangéliuma 8, 11)

"Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére." (2 Korintusiakhoz 4, 15)

"Vigasztalás tölt el, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm."
(2 Kor 7, 4)

"Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben , gyalázatban, nélkülözésben, üldözésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős."
(2 Kor 12, 10)

"Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében. Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene."
(2Kor 13, 11)

"Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos."
(Fillipieknek 4, 8)

Nem gondolom, hogy a ha folyamatosan a modernizmusról értekezünk, attól közelebb leszünk Istenhez. Már a pogányok is tudják, hogy egyes tagok meg akarják változtatni a több, mint 2000 éves Hagyományt.  Jézus nem a pogányokról beszélt folyamatosan, hanem meghírdette az Ő országát. Véleményem szerint azt lehet eltéríteni a helyes útról, aki sosem volt igazán Krisztus- követő. Más lelkület él bennük... El kell fogadjuk, hogy az igazak közül is vannak, akik letértek a helyes útról, akik nem ismerik Krisztust és ezáltal nem hallgatnak rá. Aki szereti Őt, az a parancsolatai szerint él.

Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik.  Ez az időszak sok nehézséget is jelent azoknak, akik szeretik az Egyházat és meg akarják védeni az újírásoktól, de hiszek abban, hogy minden Isten kezében van, nélküle semmi sem történik. Biztos vagyok abban, hogy egy még nagyobb JÓT fog kihozni ebből az őrületből. Tekintsünk Jézus kínszenvedésére, kereszthalálára és vegyük észre, hogy egy még nagyobb jó, a feltámadás lesz osztályrészünk általa. Ugyanezt gondolom a mai helyzet végkifejletéről is, mert az Úr megígérte és benne még sosem csalódtam.
Nincs feltámadás kereszt nélkül.

Még katolikus körökben is, sokan a könnyű és kényelmes életet keresik. Pedig Jézus nagyon világosan elmondta, hogy aki nem evilágból való és követni akarja őt, az számítson üldöztetésre, rabságra, kiközösítésre, keresztekre, arra, hogy a világ gyűlölni fogja őt, miatta.
Erre mit látunk? Komfort kereszténység van. "Feeling good christianity".
Azt fogadják el a Tanításból, amit könnyen meg tudnak tenni, ami egyezik az akaratukkal, ami nem jár lemondással.

Ma az Egyház krízis helyzetben van, nem egységes. (Gondolják ők...akik minezt előidézték...) Én inkább úgy gondolom, hogy vannak az Egyháznak élő- és halott tagjai is. Vannak, akik követik a Hagyományt és vannak, akik próbálják megreformálni azt. Ha valamin változtatunk, az már nem lesz ugyanaz soha! Az utóbbiak nem katolikusok.  Másban hisznek, mást követnek. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy kegyelem nélkül mi is a modernizmus követői lennénk. De a kegyelemre válaszolni kell.

Azon csodálkozom, hogy nagyon kevés egyházi személy védi meg a hitet...

"Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és utcanők megelőznek benneteket a Isten országában."
(Máté 21, 31)

De aztán az is eszembejut, hogy valyon erényesebbek leszünk attól, hogy állandóan azokra figyelünk, akik eltávolodtak az Úrtól? Ez a javunkra válik?

Az elpártolás ideje van. Ennek be kell következnie. Isten megengedi ennek a végbemenetelét, mert csak ilyen úton válik egyértelművé, hogy ki az igazi Krisztus- követő. Nyilván, próbáljuk megmenteni, akiket még lehet, figyelmeztetni, buzdítani, de közben ne veszítsük szem elől az Úrat! Szánjunk rá elég időt, hozzunk áldozatokat, engeszteljünk...azokért is, akik előidézték ezt a jelenlegi állapotot. Semmiben sem különbözünk a pogányoktól, ha csak a jókkal teszünk jót.

Önmaguk ítéletét veszik magukra, amikor áldoznak. Szánt szándékkal taszítják őket a pokolba...:
"Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak."
(1 Kor 11, 27)

"Azok a katolikus kereszteltek, akik felülbírálják az Egyház tanítását, Krisztus testének halott tagjai -így kivül helyezik magukat az Egyházon- ,és ezért nem élvezik azt a jogot, hogy az Egyház legitim hangjaiként mutassák be őket, mintha a hithez hűségesekkel egy szinten állnának."
(John Allen, katolikus újságíró)

"Nincsennek konzervatív katolikusok és liberális katolikusok, csak katolikusok vannak és eretnekek."
(John Allen, katolikus újságíró)

Imádkozzunk 'Krisztus testének halott tagjaiért' és a papokért, püspökökért valamint a Pápáért! Szükségük van rá...

Ajánlom:

https://www.churchmilitant.com

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/08/04/katolikus_szekertaborok

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok