Önközpontúságot feladó alázat a szeretet alapja (Pál apostol levele a korintusiakhoz)

  1. A szeretet himnusza.
    Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
  2. Legyen bár prófétáló tehetségem,
    Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
    Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem érek.
  3. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
    S vessem oda testem, hogy elégessenek,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem használ nekem.
  4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
    A szeretet nem féltékeny,
    Nem kérkedik, nem gőgösködik
  5. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
    Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
  6. Nem örül a gonoszságnak,
    De együtt örül az igazsággal.
  7. Mindent eltűr, mindent elhisz,
    Mindent remél, mindent elvisel.
  8. A szeretet soha el nem múlik.
    A prófétálás megszűnik,
    A nyelvek elhallgatnak,
    A tudomány elenyészik.
  9. Tudásunk csak töredékes,
    Töredékes a prófétálásunk is.
  10. Mikor azonban eljön a beteljesedés,
    Ami töredékes, véget ér.
  11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
    Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
    De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
  12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
    Akkor majd színről-színre.
    Most csak töredékes a tudásom,
    Akkor majd úgy ismerek,
    Ahogy én is ismert vagyok.
  13. Most megmarad a hit, remény, szeretet,
    Ez a három,
    De köztük a legnagyobb a szeretet.

A szeretet nem keresi a magáét. Ezen sokat gondolkodtam már. Tehát, aki szeret, az nem magyarázkodik, nem hajtogatja folyton, hogy mennyit tett értünk, ha mi semmibe vesszük. Ahogy Jézus sem mondta soha, egy szóval sem, hogy mennyi áldozatot hozott értünk, nem kereste a maga igazát, nem reklamált a leendô kivegzôi elôtt, hogy Ô márpedig nem ezt érdemelné. Az Atyáé az ítélet, nem a miénk. Ha valaki megkárosit minket, az Atya majd elíteli, ha ez valóban jogos. Nekünk önmegtagadást kell gyakorolnunk, ami sokszor nagyon nehéz. Ez nem meghunyászkodást jelent és nem is azt, hogy letagadjuk a bûnt vagy szemet hunyunk felette, hanem azt, hogy megfeledkezem önmagamról, felajánlom a helyzetet, a másik javára is, aki megkárosított.
Jézus is ezt tette. Az egész életét értünk odaadta, hogy nekünk gyógyulást hozzon vele. Egy ember sosem fog minket úgy szeretni, mint Isten. Ez lehetetlen! Most csalódást kell okozzak az idealistáknak, de nincsen nagy Ô. Mindannyian tökéletlen emberek vagyunk es egyedül Isten a tökéletes. Igazából mindannyian Ôt keressük, csak sokszor rossz helyen. Ô az, aki be tudja tölteni a szívünk vágyait egyedül. Egy szentségi házasságban meg lehet élni ezt, hiszen a házastársak közt ott él Jézus is az Eucharisztia által.
Minden ember szívében van egy Krisztus alakú ûr, a legtöbben egész életükön át azt keresik, hogyan tudnák betölteni azt, de sokuk sajnos nem találja meg, mert rossz helyen keres és képtelen lemondani az evilág csalóka, hazug és lelküket betölteni képtelen dolgokról, szenvedélyekrôl, szokásokról, beidegzôdésekrôl. Próbálják betölteni más emberek szeretetével, pénzzel, hatalommal, tárgyakkal, élmények kényszerszerû gyûjtögetésével, utazásokkal, a tökéletes alak elérésével, fiatalságuk megôrzésének sikertelen kisérletével, tudássall. A végtelenségig lehetne sorolni, hogy kinek mi a bálványa.  Mégsem nyugszanak megsem tölti be ôket semmi sem. Nyughatatlanok.

„Uram, Te olyan létet adtál nekünk, amelynek Te magad vagy a célja, és nyugtalan a szívünk, amíg benned meg nem nyugszik.”
(Szent Ágoston imaja)

A szeretet nem kérkedik, nem is gôgôs. A szeretet tudja, hogy minden tehetséget Istentôl kapott es azért jött a Földre, hogy Neki dicsôséget szerezzen vele. Aki kérkedik az másokat lenéz es saját magát felmagasztalja, mások fölé helyezi. Minden bûnök bûne a büszkeség. Ezzel kezdôdik minden, ami rosszra hajt minket. A másik embert is Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette. "Szeresd felebarátodat, úgy mint önmagadat."- szól a parancs. A menyben majd mindenki örülni fog a másik lélek sikereinek. Mennyire nem igy van ez ma a mi világunkban. Aki gôgôs, az megfeledkezik róla, hogy egyedül Isten akarata volt, hogy mi kegyelmet kaphattunk, azt nem lehet kiérdemelni, vagy megdolgozni erte. Tehát, ha valaki jobbá vált, azt egyedül Istennek köszönheti es nem önmaga felmagasztalása az üdvözítô viselkedés ilyenkor, hanem Isten dicsérete.A szeretet nem keresi a maga javát, önmegtagadást gyakorol, elfeledkezik önmagarol, a sérelmeirôl. Gondoljunk csak bele, ha Jézus azt mondta volna az utolsó vacsorán, hogy 'ne haragudjatok fiúk, de képtelen vagyok megmosni a lábaitokat, mert öntelt vagyok' (ami képtelenség, hiszen Ô Isten!) illetve 'képtelen vagyok megalapitani az Oltáriszentséget, mert az azt jelentené, hogy meg kell haljak ezen (es ennek) a vilagon(nak)'. Ha Jézus a saját javát kereste volna, akkor nem tanított volna éjt nappallá téve es nem imádkozott volna vért izzadva ertünk földi zarándokútja során. Tudjátok van egy pont az ember életében, amikor mar öröm másokat szolgálni, másokat segíteni, már nem fáradtság, mar nem lemondás, hanem a szenteknek kijáró, igazi Öröm, nagybetûs Öröm, belsô béke. Ezért nap mint nap meg kell küzdeni, de megéri. Erre hív minket Isten a házasságban is. A magnak is el kell sorvadnia, meg kell halnia ahhoz, hogy új élet tudjon belôle fakadni. Amikor odaadjuk az életünket másoknak, Istennek, akkor kezdünk el élni, spirituálisan. Amig ezt nem tesszük meg, addig csak zombik vagyunk, akiknek a teste ugyan él, de a lelke halott.

"De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által."
(Rómaiakhoz irt levél 8,11)

A szeretet mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet elbirja a keresztet, másokért. Áldozatot képes hozni másokért. Mondjuk, amikor egy édesanya 9 hónapra odaadja a testét a leendô gyermekének. Mennyivel másabb lenne, sokkal megszenteltebb, gyönyörûbb, ha nem azon gondolkodnánk ez idôtájt, hogy hány plussz kilogrammot szedünk fel. Mondom ezt önmagamnak is. :-) Aki mindent elhisz az jóságos. Lehet naiv is, de most itt arról lehet szó szerintem, hogy ha 'rossz az, aki rosszra gondol', akkor jó az, aki hisz, bizik, nem tételezi fel a rosszat.
Így kellene szeressünk! Krisztusian! Mindenkinek önmagán elkezdve, apró lépésekkel, haladni a cél felé.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019. 07. 03., szerda: Most fény derül a modernizmus szerzőire!: Annaliese Michel ördögűzése során elmondott dolgok egyenesen a démonoktól

Lelkiségi mozgalmak, amelyek rombolják az Egyházat

Ripperger atya: Hogyan áll most a gonosz helyzete?