Előljáróban a házasságról

  

Egy katolikus feleség vagyok, 4 gyermek édesanyja, közel egy év tizede egy angol anyanyelvű országban élünk, eredetileg élelmiszeripari mérnök vagyok (öt év szakmai tapasztalatom van), nyolc éve viszont ember palántákat nevelek. Szeretném veled megosztani a házassággal kapcsolatos gondolataimat, életvezetési tippjeimet, a megtérésem történetét, néhány hitigazságot, amelyet nálam sokkal bölcsebb magyar- illetve külföldi teológusoktol, filozófusoktól tanultam meg. 

Tudtad, hogy a házastársad jellemhibái lehetőségek arra, hogy erényekben gazdagodj és a nehézségek által szent lehess?
Mennyire máshogy nézne ki a világ, ha ezt megértenénk. ❤

Mit ír a Szentírás a házasságról?

"A Teremtő kezdetben férfinek és nőnek teremtette őket, és azt mondta: ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik és egy test lesz a kettő. Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött azt ember ne válassza szét." 

(Máté 19,4)

" Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról."

 (Máté19,11)

"Azok persze megérdemelték, hogy a vilagosságtól megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által a törvény el nem múló vilagosságát kellett kapnia a világnak." 

(Bölcsességek könyve 18, 4)

Ráadás az asszonyokról:

"Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart  hitben, a szegénységben és a szeretetben."

 (1Tim2,15)

"Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg, az Úr útját." 

(1Mózes 18, 19)

 Bevezetőül a megtérésemről:

 Már kislány koromban is vonzott valamiért az esküvők légköre. Akkor még nem tudtam biztosan, hogy Isten szentségi házasságra hív, de éreztem valamiféle vonzódást, vágyat, hogy egy napon én is menyasszony lehessek. Nem az a fajta vonzódás volt ez, mint sokaknak. Nem a vígadó sokadalom és nem is a hófehér ruha vonzott. 

Egyészen más.

 Ma már tudom, hogy ez egy kegyelem volt (és ma is az, ami megtart), hogy tudhattam, Isten szeretete es megbocsájtó kegyelme által, hogy ez az én utam, ezt szánta nekem, erre teremtett. Nem leszek jó vezető a munkahelyemen, nem vagyok keresztény nővérnek való és az egyedülállóságot sem nekem találták ki. 

9 éves korom körül már hittanra szerettem volna járni, de nem kaptam szülői támogatást. Egyáltalán nem kaptam keresztény neveltetést! De Istennek minden lehetséges! Ő a vágyaimon keresztül hívott engem. Nagyon jól ismer minket, hiszen Ő alkotott. Mindig is a biztonságra vágytam, érzelmi biztonságra. Kerestem a leendő férjemet, de egy évtized is eltelt, mire rátaláltam. Csak a megtérésem előtt néhány hónappal találkozhattunk, ennek így kellett lennie. Igaz, hogy előbb keressük Isten országát és azután minden megadatik nekünk. Isten gazdagságot ad nekünk, ha Őt választjuk, sokkal különbet, mint amit a világ kínál, már itt is, a földi életünk során. A férjem (akkor még barátom) örömmel fogadta a megtérésemet. Megismerkedésünktől számítva fél évre átadtam az életemet Krisztusnak és megkeresztelkedtem. Hihetetlenül boldog voltam, ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az ember hazatér egy hosszú és szenvedéssel teli útról. Isten úgy fogadott el engem, ahogy vagyok. Nem sűrgetett, nem mutatta meg egyből a hibáimat, utána is rendkívül tapintatosan és megértően. Láttam, hogy ahogy élünk a barátommal az nem helyes. Zavart, hogy nem tudtam meddig tart a kapcsolatunk, nem éreztem magam biztonságban. Éreztem, hogy tisztaságra hív Isten a házasság előtt. A férjem nagyon megértő volt, ő az a fajta ember, aki a helyén tudja kezelni a dolgokat és a legjobbat hozta és hozza ki belőlem. Volt küzdelmünk, de  a könnyű élet szánalmas tud lenni. Mi nem azt választottuk és ez rengeteg gyümölcsöt hozott. Például azt, hogy még a házasságunk előtt megértettük, hogy egymást szeretnénk boldoggá tenni, nem a saját boldogságunk a prioritás. Az jött, következett ebből. Sokkal egyértelműbbé vált egymás számára, hogy milyen valójában a másik, a tisztaságot megélve, mint  a rózsaszín, mámoros, vakon szerelmes időszakunkban. Sokan ott rontják el, hogy a rózsaszín, ködös, szerelmes időszakukban házasodnak (ez körülbelül a kapcsolat első 2- 3 éve), ami elmúlik és különben is, úgy nem lehet valakit megismerni, tisztán látni, hogy a hormonok irányítanak minket és nem a józan eszünk!

Mi még a házasság előtt megértettük egymás motivációit, viselkedését, erényeit és hibáit és úgy kezdtük el ezt az élethosszig tartó, csodálatos (kihívásokkal is teli) utazást. Azóta nyílván változtunk, de az alap stílusa sok esetben változatlan az embernek, az idők előrehaladtával. Például meglehetősen ritka, hogy egy introvertált típusú ember hirtelen extrovertált lesz. 

Tudtuk, hogy Isten tart minket együtt, nem a mi erőnkből vagyunk kitartóak. A házasság egy kivételes Szentség, nincs hozzá hasonló, mert a felek egymásnak szolgáltatják azt ki, Isten színe előtt. A Szentségekkel Isten segít minket eljutni a tökéletességre, a szentségre, az üdvösségre, hogy az örök életünket a menyben tölthessük Vele, ahol nincs fájdalom és szenvedés. A kapcsolatunk egyre szorosabb, mélyebb a Szentség által. Isten a házasság keretein belülre szánta a szexualitás megélését, hiszen itt fogadjuk el a gyermekáldást helyesen (ha Istent követjük). 

A szexuális  forradalom nem hozott egyebet, mint a fogamzásgátlók használatából eredő meddőséget, az abortuszokat, a homoszexualitást, a nemi betegségeket és a 60%- os válási arányt. Gondoljuk végig hogyan éltek a nagyszüleink, amikor még voltak igazi, összetartó, nagy családok. Szeretnénk visszatérni a helyes útra?
Jézus az Élet, az Út és az Igazság.
Rajta kivül nincs más Isten.