2018. 06. 23. szombat: Gyermekvállalás


Amikor a Teremtő egy gyermekkel ajándékoz meg minket, az a bizalom jele. Ő sokkal jobban bízik bennünk, mint mi saját magunkban (jobb esetben). Ma elég sokan túlértékelik saját képességeiket. Legtöbbször feladatot érzek velük kapcsolatban, kihívást, de mindig figyelmeztetem magam, higy keresztényként illő lenne már ezektől a földies, világi gondolkodástól elvonatkoztassak. Igen, hangos a világ és kevesen szólnak, a hívők közül. Sosem gondoltam, higy a többségnél van a megoldás, az igazság. Nekünk a föld sóivá kell váljunk és abból nem kell sok, hogy ízesíteni tudjon.
Amit látok még a gyermekeim szemében, az az, hogy ők tiszták. Nem tudnak a világ romlottságáról, nem tudnak a kilátástalanságról. Csak játszanak, nevetnek, futkároznak és én boldog vagyok, hogy velük lehetek egy darabig, hogy ölelhetem őket, hogy mesélhetek nekik, hogy beszélgethetünk. Mennyivel értelmesebb élet ez annál, mint amikor ültem egy irodában és "hála" a kollegáknak, harcolnom kellett a rosszindulatuk, saját pozíciójuk elvesztésétől való félelmük ellen.
Látom a jövő polgárait a gyermekeim szemében. Azt látom, hogy nekik sokkal negetebb lesz. A világ nem lesz jobb. Minden erőmmel azon kell dolgozzak, hogy jó példát adjak nekik, hogy megmutassam a keresztény értékrendet, hogy elmondjam a fiaimnak, hogy a nő nem egy eszköz a boldogsághoz, hanem egy segítőtárs. Hogy a gyermek nem egy árucikk, amit megvásárolhatunk, hanem egy ajándék Istentől, az anyaméh gyümölcse. Nem a petricsésze az élet kialakulásának a valóságos helyszíne, hanem egy szeretetteljes egyesülés, férfi és nő között...
Hogy nem mindenki jószándékú és hogy legyenek óvatosak!
A megkereszteltettek házasságáról mondta Szent Pál. : "Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom." (Ef 5, 32)
Isten maga alapította az első ember megteremtésével a házasságot. Évát Ádámhoz vezette, megáldotta mindkettőjüket és ezt a parancsot adta nekik.: "Szaporodjatok, sokasodjatok s töltsétek be a földet s hajtsátok uralmatok alá." ( 1 Mózes 1, 28)
Isten szent akarata, hogy a házasságban maguk az emberek segítsenek az Ő teremtő művét az idők végezetéig tovább folytatni. A házasság Isten akaratából egy férfi és egy nő köteléke a legbensőségesebb és felbonthatatlan életközösségre.
A házasság "a saját én nemes átadása a másiknak az egész élet tartamára". (XI. Pius Casti connubii enciklikája, 1930. 12. 31.)
A házasság elsődleges célja az emberi nem fajfenntartásának, és az Egyház és állam fennmaradásának biztosítása. Azzal, hogy Krisztus a házasság egységét újra isteni törvényként hírdette ki, a női nemnek visszaadta Isten adta méltóságát. Az Egyház ősidők óta rendíthetetlenül ragaszkodott a házasság felbonthatatlanságához. Hiszen, "amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza". (Mt 19, 6)
A házasság elsődleges célja a teljes testi-, lelki önátadás majd a megfogant életek elfogadása, és Isten felé vezetése. A házastársakat a Teremtőnk a teremtés folyamatának az aktív részesévé teszi, a gyermekek megfoganásakor. Az angyalok nem tudnak részt venni a teremtésben, hiszen ők szellemi lények, nem alkalmasak reprodukcióra. Csak az ember képes erre. Isten teremt általunk. Az ember, aki ha a láthatatlan teremtményeket is figyelembe vesszük, az egyik legalacsonyabb a hierarchiában. Ez is arról árulkodik, hogy Isten mennyire szeret minket! Bűnös létünk ellenére is lelkeket bíz ránk. Mi lehet, hogy nem bízunk magunkban, nem hisszük el, hogy képesek vagyunk arra, hogy gyermekeket neveljünk, de Ő erőt, bölcsességet és önbizalmat ad ehhez. Az egyik kedvenc szentírási részt idézem: " Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak." (Bölcsességek 18, 4)
Hány gyermeket szeretne adni Isten nekünk? Megmondom őszintén én bízom benne, hogy mivel Ő Mindenható, -tudja a jővőt, látja a jelen körülményeit, tisztában van vele, hogy kinek, milyen talentumokat adott (milyen céllal)- ezért sokkal, de sokkal bölcsebb nálam és mindenkinél a Földön és így Ő tudja a legjobban, hogy hova hány gyermeket szán és milyeneket valamint azt is, hogy mikor. Általában olyanokat, akik erényei és jellemhibái segítik a szüleiket a szentté válás útján.  Minden gyermek, minden születés más és más. Én mind a négy gyermekemnél újabb dolgokat tanultam meg Istenről, az életről, a férjemről és magamról is. Egy életfogytiglan tartó tanulás az élet, ha az ember családos. Egyáltalán nem unalmas! A gonosz próbálja elhitetni velünk, hogy alantas munkát végzünk (elég sok takarítással jár egy kis gyermek ténykedése), de ő a hazugság atyja a kezdetektől.
Az igazság az, hogy hatalmas és nehéz feladattal bízott meg minket a mi szerető Atyánk! De pont a nehézség miatt olyan csodálatos is ez a feladat.
Nem akarom megbántani Őt, aki ennyire bízik bennem. Saját magamban sem bízok úgy, ahogy Ő hisz bennem.
"Hiszen az én gondolataim, nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim
- a ti gondolataitoknál." (Izajás 55, 8)
"Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek." (Jeremiás 29, 11)
Vannak olyan erők, akik azt szeretnék elérni, hogy ne legyen új élet a Földön. Hogy melyik oldalt választjuk, az a mi szabad döntésünk. Meggátoljuk a teremtés folytonosságát vagy elősegítjük?
"Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának." (Sirák 15, 17)
Néha csak mi magunk vagyunk az akadálya annak, hogy a teremtésbe bekapcsolódjunk. Isten szeretne adni, de mi vagyunk, akik meggátoljuk a kegyelem kiáradását.
"De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam a pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk, Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelnét hirdető evangéliumról." (Apostolok cselekedetei 20, 24)
"Mit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők. Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük. Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, higy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mintha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni.
Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzettség elpusztul." ( Sirák 16, 1- 5)
"Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges. És a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak." (Izajás 4, 2)
"Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak. Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből. Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét; nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál."
(127. Zsoltár 2- 5)
"Mert, ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele van halhatatlansággal."
(Bölcsességek 3, 4)
"Jobb dolog a gyermektelenség, mint az istentelen utódok."
(Bölcsességek 3, 12)
"A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul."
(Bölcsességek 3, 16)
Ajánlom átböngészésre:
https://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=123
https://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=120
http://www.katolikus-honlap.hu/0610/hazassag.htm

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok