2018. 07. 20. péntek: Erényes feleség és anya
Nekünk, keresztényeknek a legfontosabb feladatunk az életben a megszentelődés és célunk az üdvösség, az örök élet. De hogyan tudnánk a mai-, élvezeteket hajkurászó kultúránkban ilyen irányban fejlődni? Elengedhetetlenek a fejlődéshez, a hithez, a kitartáshoz a kegyelmek. Nélkülük semmit sem tehetünk. Amíg a világ ott tart, hogy a gonosz legnagyobb hazugságát elhiszi, miszerint ő nem is létezik...addig nekünk erényekben kell növekednünk, belső-, lelki életet élnünk, engesztelnünk, másokért élnünk, irgalmasnak lennünk.
Mi is az erény?
Pozitív erkölcsi tulajdonság, amelyek a személyiség különféle megnyilvánulásaiban, tetteiben az erkölcsi jó állandó gyakorlásaként jelennek meg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az erényes ember hibátlan, csupán az erény személyiségének olyan meghatározójává válik, amelyek pozitív szándékok megvalósítását, erkölcsös cselekvést motivál.
A nők ma leginkább arra fókuszálnak ("hála" a kommunizmusnak), hogy nehéz otthon, hogy nem értékeli a világ azt, hogy ők csak gyermekeket nevelnek és háztartást vezetnek, úgy érzik lemaradnak valamiről, ha nem a munkaerő piacon dolgoznak. Ami alapvető volt régen (családalapítás, mint a természet rendje, normális velejárója, nem egy szabadon választható döntés, mint ma...), azt ma újra kell tanulni, mert kevés a jó példa és a körülöttünk lévő világ is pont az ezzel ellenkező irányba húz. Egyre több házasság nem tölti be a Teremtő által elrendelt célját. Képzeljünk el egy autót, amit szánkónak használnak. Nyilván ez egy bugyuta példa, de ha nem a rendeltetésének megfelelően használunk valamit, az tönkre fog menni. Isten meg akar minket óvni attól, hogy önmagunkban és másokban kárt tegyünk. Ha a házasságunk nem Isten tervét követi (pl.: az élvezetekről szól, kihagyva a gyermeknemzést), akkor a felek boldogtalanok, depressziósak, betegek lesznek. Nem lesznek a helyükön. Elveszítik az identitásukat.
A természet rendje a gyermekek megfoganása. Ez a velejárója a szexualitásnak, az örömszerzéssel együtt. Ha megakadályozzuk a gyermeknemzést, akkor az élvezet marad és ez ahhoz vezet, hogy sérül a párkapcsolat és külön- külön a felek is, hiszen a természet-ellenes cselekedetekkel saját magunknak okozunk károkat. Ma minden az egészséges életvitelről, - táplálkozásról szól. Csak felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan lehet egy nő meggyőződve arról, hogy egészséges életvitelt követ, miközben szintetikus hormonkészítmények szedésével (lásd.: fogamzásgátló tabletták), meddőségbe taszítja önmagát?
Aki úgy dönt vagy egyáltalán DÖNT, hogy nem szeretne utódokat (vagy ő szabja meg, hányat és mikor) az szembemegy a természet rendjével, Isten tervével, nem akar a szabad akarat és választás lehetősége által a teremtésben részt venni és szolgálni (még a saját gyermekét sem). Élet és halál felett dönteni a Teremtő feladata. Ha istenné tesszük magunkat és megváltoztatjuk Isten tervét az életünkben, akkor hasonlóvá válunk a gonoszhoz. Ő sem akar szogálni és a Teremtő tervét így meghiúsította az életében. Visszavonhatatlanul.
Ugyanígy visszavonhatatlan egy abortusz is.
Életünk értelme nem az keresztényként, hogy kivívjuk mások elismerését vagy az, hogy szórakozzunk, a test kívánságainak kiszolgáltassuk magunkat, hanem az, hogy Istennek hozzunk dicsőséget és megtegyük az ő akaratát. Máshogy nem is lehetünk boldogok, életünk célja a szentté válás kell, hogy legyen, miközben maga az út tesz minket boldoggá. Itt a Földön senki sem lehet soha 100%- an boldog, mert Isten az, aki egyedül képes minket boldoggá tenni. Itt mindig lesznek kielégítésre váró fizikai-, lelki-, szellemi-, érzelmi szükségleteink, ellenben a mennyben a lelkek boldogok.
A szentek normálisak voltak.
Ma abnormális, ami megy, hogy emberek ártatlanok millióinak élete felett döntenek.
A gyermekek segítenek minket szentté válni, hiszen önmagunkról kell lemondjunk sok tekintetben, amikor napi 24 órában, heti 7 nap róluk gondoskodunk.
Isten szemében érték, amit teszünk, nagyon is! Nekünk nem a világnak kell megfeleljünk, hanem a Teremtőnknek.
"Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája."
(Galatáknak írt levél 1, 10)
Ismét az amerikai exorcista, Ripperger atya néhány gondolatát osztanám meg.:
(Bocsánat, hogy folyton őt idézem, de egyelőre nem találtam nála jobb papot, aki segít fejlődni a lelki életben. Külön szimpatikus benne, hogy bár tisztában van az Egyház mai problémáival, nem az Egyház halott tagjaihoz szól, hanem azon kevesekhez, akik ebben az őrületben az Úrra akarnak figyelni. Legyünk óvatosak, mert maga az Egyház is egy teremtmény!)
Tehát, milyen is az erényes nő?
Az erényekben gazdag nő erős, jó feleség, ha kis gyermekei vannak az utolsó dolog, ami érdekli az a külső, a szépség, nincs túlzottan szüksége arra, hogy más foglalatossága legyen, azon kívül, hogy gondoskodik a családjáról. Ma minden a külsőről szól, a legtöbb nő ma nem keresi az útat, hogy hogyan válhatna erényesebbé.
"Ne törődj vele, ha csúnya a feleséged, ha erényekben gazdag, egy életen át boldog leszel mellette. Fordítva is igaz. Lehet bármennyire gyönyörű feleséged, ha nem erényes, boldogtalan leszel vele."- egy amerikai exorcista, Ripperger atya.
Ahol a nő van, ott van az otthon. Ha a nő boldogtalan, az egész család boldogtalanná válik. A férj időről- időre elhagyja az otthont, munkába megy, de a nő otthon van, ő egy bázis, ellátja a háztartást, gondoskodik mindenről és mindenkiről. Ha a nő nem erényes, nem fog küzdeni a férjéért.
Az erényes nő nem érez késztetést arra, hogy az otthonától távol legyen. Nem vágyik arra, hogy máshol dolgozzon, mert boldog, kiegyensúlyozott az otthonában.
Ha nem erényes, nehéz lesz neki otthon maradnia és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megkerülje azt.
Nem fogja kontrollálni a férjét az, aki erényes, mert a férj- feleség kapcsolat nem anya- fiú kapcsolat, ahol a nő irányítja a férjét, mint egy kis gyereket.
Ezek a nők szelídek, nem akarnak másokat megbántani, nem hajlamosak a mérgelődésre, szeretnek másokról gondoskodni, boldogok a napi teendőik során. Ez kielégíti az igényeiket.
Az erényes nő képes áldozatokat hozni a férje- és a gyermekei javára. Például imádkozni és vezekelni, böjtölni értük.
Nem költekezik túl, képes felmérni a valódi szükségleteket, amely szintén egy erény.
A nők érzelmesebbek, ez szükséges is, hiszen így tudnak empatikusak lenni a gyermekeikhez és a rászorulókhoz, a szegényekhez.
Ha egy férfinek erényes felesége van, más férfiak ezt észre fogják venni és irígyelni fogják őt.
Vonzó és figyelemfelkelő az embereknek, ha egy nő erényes. (Nem úgy, ahogy a világ gondolja, miszerint ha valaki otthon van, elrejtve a "valódi élettől", akkor szinte észrevehetetlen. Pont ellenkezőleg az emberek észreveszik és tudják, ha erényes egy nő. Ez a természetünkből adódik, hogy felfigyelünk rájuk.)
Az erény a belső világunk szépsége.
Sugárzó.
Vonzó.
Az erényes nő nem bosszankodik, ha meghiúsul valami, amit szeretne, képes kontrollálni magát. Mások javát keresi, nem a sajátját. Le tud mondani dolgokról.
Amikor a gyermekek látják, hogy erényes az anyjuk, hálásak neki, felnéznek rá és nem akarnak neki fájdalmat okozni. Ők ilyenkor megértik, hogy az anyjuk Isten által áldott.
Ha egy feleség erényes a férje öröme, boldogsága állandósul. Ők azért várják például a nyugdíjba vonulásuk idejét, mert akkor mindig a feleségeikkel lehetnek.
A nőkön áll vagy bukik az egész, az otthon, a család boldogsága.
Az erényes nők istenfélők, ami azt jelenti, hogy a teremtett dolgoktól képesek elfordulni és Istent helyezni az életük középpontjába.
"Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen."
(Máté 16, 24)
Bizom benne, hogy sokaknak a kegyelem által világos, hogy Jézus nem a békéről beszélt, amikor eljött. Vannak, akik nem értenek velünk egyet ma, nem kevesen. Főleg abban nem, hogy mik a női szerepek, miért fontos megélni az anyaságot. Egy férfi nem tud szülni. Lehet, hogy ennyire belekutyulnak a természetbe hamarosan és ezt is lehetővé teszik operációkkal, de az már egy totálisan őrült világ lesz, amit nem szeretnék megélni.
Az anyaság nem jár lemondással, csak azoknak, akik nem szeretnének a természet rendje, a normalitás, Isten terve szerint élni. Keresztény embereknek az utódok elfogadása és nevelése egy természetes következménye kellene, hogy legyen a házasságnak, a házastársak teljes testi- és lelki egyesülésének. Sokat hallott dolog, hogy komoly ellenérv esetén alkalmazhatunk a várandósság elkerülését célzó metódusokat. Itt is Isten kizárását érzem. Tudom, túl radikális vagyok, de én jobban bízom Istenben, mint akár egy orvosban vagy a GDP-ben.
Szóval ezt el kell fogadjuk,hogy ha nem követi mindenki Krisztust és nem érti az ambícióinkat, még a választottak közül sem.
Az elpártolás ideje van. Most derül fény arra, hogy ki választotta Krisztust, és kik az antikrisztust. Most a legnehezebb kitartani (magánvélemény: lesz ez még nehezebb is!), hiszen a társadalom többsége egészen más irányba tart, mint például egy erényes, sok gyermekes család.
"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék. Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten leszne egy házban megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
(Lukács 12, 49-53)
Ha van egy visszatérő bűnünk (pl.: a falánkság), ami ellen szeretnénk küzdeni, akkor kérnünk kell Istent, hogy segítsen minket, adjon kegyelmet ahhoz, hogy a jellemhibánkat át tudjuk formálni erénnyé, meg tudjunk tanulni böjtölni, vezekelni. Egyértelmű igaz? Minden bűnnek, erkölcstelenségnek megvan a hozzá kapcsolódó 'erény- párja'. Ha például a bűnünk az ezoterikus, okkult dolgok (boszorkányság, mágia, Harry Potter, vámpír sorozatok) iránti kíváncsiság, akkor az óvatosság erényén kell dolgozzunk. Ha gőgösek vagyunk, tudatosítanunk kell -mondjuk a szemlélődő imáink során, amit Szent Ferenc is tett- , hogy a Teremtőnk mindenhatóságát állítjuk szembe a magunk semmisségével, azzal, hogy minden tehetségünket Tőle kaptuk és, hogy semmit sem tehetünk az Úr nélkül.
Találkoztam egyszer egy anyukával, aki a második gyermeke megszületése után talán egy évvel azt mondta nekem, hogy szerencsés, mert megteheti, hogy visszamenjen dolgozni, "visszakapja az életét". Villámcsapásszerűen ütött belém a felismerés a kegyelem által, hogy ez pont fordítva van...és eszembe is jutatta azonnal a Szentlélek a következő szentírási szakaszt:
"Aki meg akarja menteni életét elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja."
(Máté 16, 25)
Nem gondolom, hogy szerencsés (azóta az a gyanum, hogy el is vált és egyedül maradt két kis gyermekkel...illetve magára vállalta mind a női-, mind a férfi büntetést, amit kaptunk a Paradicsomból való kiűzetéskor...tehát szült (fájdalmasan) és verejtékkel szerzi meg a kenyerét).
Mi a tanúság? Nem kell elhamarkodottan férjhez menni! Illetve, ha házasok vagyunk az nem lesz ugyanaz már soha, mint a tínédzserkor!
Kegyelem nélkül nehéz ma megérteni, hogy az életállapotbeli feladatom az első!
Az, hogy feleség vagyok és anya, nem pedig az, hogy élelmiszeripari mérnök vagyok, aki napi 8-10 órát gürizik, hogy bezsebelhesse a világtól (vagy a szüleitől, barátoktól!) az elismeréseket. Én azért tartom magam szerencsésnek, mert elég lesz majd, hogy részmunkaidőben dolgozzak, csak az alatt az idő alatt, amíg a gyermekeim az iskolában vannak.
Kinek mi a "szerencse"...
Mert attól, hogy a világ letagadja, hogy egy 1-2 éves gyereknek jó az anyja nélkül is, ez hazugság. Az én generációm az, amelyik a kommunizmusban nőtt fel, amikor dolgozott már mindkét szülő. Elmondanám, hogy egy életre okoz lelki sérüléseket a korai elválasztás. Persze Jézus gyógyít és a sebeinken keresztül vagyunk hozzá a legközelebb, de...
Rengeteg gyermek nem beszél a bántalmazásokról, amik érték, érik, mert nem tud. 10-20 év is eltelhet, amíg a poszt traumatikus stressz felszínre kerülése során egyáltalán tudatosulnak a történtek. Nem egy, nem kettő -mára már felnőtt- annó tini filmsztár rukkolt mostanság elő azzal a megrázó ténnyel, hogy pedofilia jellemzi a tini filmszakmát. Mindezt 15-20 évvel a bántalmazásaikat követve tudták megtenni.
Erről ma senki sem beszél. Nincs elég segítség, annyi ma a lelkileg sérült gyermek korai elválasztás- és egyáltalán teljes lelki, érzelmi elhanyagoltság miatt. A fizikai szükségleteikre nagyjából figyelnek, mert az túl látványos lenne, ha nem kapnának enni...De a lelki életük rejtve van, amíg felnőttként tudatosul minden...
Szívem szerint minden gyermeknek megtanítanám az elmélkedő- és szemlélődő imát. Erről sem beszélnek sokan. Exorcisták szerint a pszichés eredetű betegségeket démonok okozzák. Ők gyűlölik, ha valaki alázatos, tehát amikor valaki tisztában van vele, hogy ő csak egy teremtmény, Isten nélkül semmit sem tehet. Ezen meditálva vagy éppen egy- egy szentírási részen, napi 15 percet, meg lehet szabadulni a démoni hatástól, a lelki eredetű betegségektől, a depressziótól. A Szentgyónás is ördögűző hatású.
A Szűz Anya ereje is az alázatosságában volt és van ma is!
Mindenkinek ajánlott ez az ima forma. Érdemes napi szinten gyakorolni, erősen ajánlja Ripperger atya is. Spirituális védelem céljából hatásos és mélyül Istennel való kapcsolatunk is természetesen. Gyarapszunk az erényekben, nő a hitünk, reménységünk és jobban tudunk szeretni majd.
Miért beszélnek ma erről kevesen, és azok is csak halkan...?
"Elmélkedő ima alatt értem ugyanis az értelemnek, gondolkodását és fontolgatását, például a következő módon:Gondoljuk meg először mekkora kegyelmet gyakorolt velünk az Úr, mikor egyszülött Fiát adta nekünk, de ne állapodjunk meg itt, hanem menjünk végig egész dicsőséges életén. (...) Vagy pedig vegyünk egy részletet a kínszenvedésből, (...) és elmélkedjünk e titokról, részletesen vizsgálva és megfontolva mindazt, amit magába foglal, és átérezve azokat az érzelmeket, amelyeket kivált..."
( Avilai Szent Teréz: A belső várkastély)
Annál jobban szeretünk valakit, minél inkább eszünkben tartjuk azokat a jótéteményeket, amelyekben minket részesít.
"... még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység."
(Rómaiaknak 5, 3-4)
"...minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás az önuralmat, az önuralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet." (2 Péter 1, 5)
Isten minden embernek annyi segítséget (kegyelmet) adott a megtéréshez, ami elég lenne az üdvösséghez, csak kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Szabad akaratunk van, éljünk jól vele!
Kérjük az Urat (a Szentségimádás alatt), hogy gazdagítson minket erényekben, az Ő akarata szerint, hogy Neki tetsző anyák, feleségek lehessünk és így beteljesítve azt, amire teremtve lettünk, boldogok lehessünk Vele, valamint mások megtéréséért tudjunk hathatósan közbenjárni, hogy megszabadulhassanak az örök kárhozattól és a bűn rabságából!
