2018. 08. 28. kedd: Elhatárolódás általánosságban és kísértés idején

Többször hallottam már papoktól, hogy a lelki életünkben el kell jussunk odáig, hogy elhatárolódunk másoktól, a teremtett dolgoktól és egyedül Istennek hagyjuk, hogy hasson ránk. Ez nagyon nehéz, de kérnünk kell, hogy mutassa meg nekünk, mik azok a területek, amik gátolnak minket abban, hogy eljussunk a Vele való tökéletes lelki egyesülés állapotáig.


Aviai Szent Teréz ír a Belső várkastély című (szerintem zseniális) művében, hogy "sokkal kevésbé ragaszkodik a teremtményekhez, mert látja, hogy csakis a Teremtő képes megvígasztalni és kielégíteni".



Jézusról nevezett Avilai Nagy Szent Teréz szűz és egyháztanító



"Úgy érzi, mintha Istennel szemben teljesen ébren volna, ellenben mélységesen aludnék minden olyan dolgot illetőleg, amely teremtményekhez való ragaszkodást foglal magába."

"Istennel állandóan belsőleg egyesülve van (amely nagy erőt ad neki), ezért nagy örömmel tölti el, ha Isten kedvéért megy elébe minden szenvedésnek..."

"Világosan látja, hogy ami jó benne, az semmiképpen sem ered tőle, hanem Istentől..."

"Ha pedig hibát látunk valamelyikben, tekintsünk azt sajátunknak és takargassuk."

"Az elképzelt erényekben mindig meglátszik, hogy mi földben teremnek, ugyanis sosem hiányzik belőlük a hiúság, míg ellenben azok, amelyeket Istentől kapunk, mindig mentesek ettől és a kevélységtől."

"Ha felfognátok, mily fontos ránk nézve az erény, nem is törekednétek más után."

Nekem nagy kedvencem Aviai Szent Teréz és  kis Szent Teréz is, meg persze Keresztes Szent János. Valahogy velük tudok a legjobban azonosulni. Nem egyszer előfordult, hogy a saját gondolataimat olvastam a műveikben, ami egyáltalán nem az én érdemem, kegyelem lehet a dologban. Mindent Istentől kapunk, azt is, ha valamilyen hitigazságot megértünk. 


Ezért lehetetlen kegyelem nélkül megtérni.
A Szentek nagyon gyakran beszéltek olyanféle magányról, ami azt okozta, hogy visszavágytak Istenhez, a Vele való szorosabb kapcsolatra-, csendre vágytak, mert rájöttek, hogy nem tölti be őket a teremtményekkel való kapcsolat. Van az az eset, hogy emberek segítenek minket megérteni vagy elfogadni bizonyos hitigazságokat, dolgokat. Ez rendben is van, de ha fontosabbá válik egy barát (vagy a gyerekeink, a férjünk, vagy akármilyen földi teremtmény), mint Isten, akkor rendezetlen kötődés alakul ki köztünk. Akkor sokkal fontosabb lesz majd a ő véleményük, mint Istené. Idáig is eljuthatunk. Vagy akármilyen kritikán kiborulunk. Ez egy egyértelmű jele a rendezetlen kötődésnek. 



Isten arra hív minket, hogy Őt tegyünk életünkben az első és legfontosabb helyre. Ez azt jelenti, hogy nem engedjük, hogy mások jobbam hassanak ránk, mint a Teremtőnk. A mennyben a lelkeknek nincs fontosabb Istennél. Már keresztülmentek a tisztuláson a földi életük során és/ vagy a tisztítótűzben. Van lehetőségünk a földi életünkben is arra, hogy tisztuljunk, például annak gyakorlásával, hogy elhatárolódunk a teremtett dolgoktól és Istenre fókuszálunk. Gondolati imádságnak hívják azt az ima módot, amikor Istenre gondolunk a nap folyamán. Nyílván nincs időnk hosszú litániákat mondani napközben (egyébként minél magasabb szintű egy imádság, annál inkább nem ajakima és szószaporítás), de ha csak tudatosítjuk, hogy Ő jelen van bennünk, már imádkozunk is. 


Megmondom őszintén, nekem jó ideje nem megy a saját szavas imádság. Mindig úgy vagyok vele, hogy Isten nem egy gép, amibe ha bedobjuk a kívánságainkat vagy elmondjuk a panaszainkat, a gép másik oldalán kijön, amit kértünk. Isten írja a történelmet. Az amit megenged, joggal történik, egy még nagyobb JÓ elérése érdekében. Van, hogy nehézségeket enged meg és ez jól van így, mert feladatok (alig merem leírni...: szenvedés) nélkül, nem tudunk Hozzá közel kerülni és fejlődni. Ha valakinek "könnyű" élete van, az számomra két dolgot takar. 1. Teljesen átadta magát az ösztönös életnek és nem keresi Istent. 2. Isten ezt tiszteletben tartja és nem zúdít rá feladatokat, hogy fejlődjön, tökéletesedjen.


Szóval nekem nem megy az ajakima (csak röviden, velősen és inkább csak a dícsőítés megy) kivéve a kötött, de az alatt is elterelődik a figyelmem sokszor, ami a tökéletlenség jele. Ezért elkezdtem meditálni, elmélkedni plusszban. Szentírási részeken, Isten irgalmán vagy éppen a 'Hiszekegy' szövegén sorról- sorra. Ez már működik! Napi 15- 30 perc elmélkedéssel spirituális védelemre tehetünk szert. A démonok ki nem állják az alázatos lelkeket. Egyből eliszkolnak és véget ér a kísértés. A böjtölő hívőket is nagyívben elkerülik, mert gyűlölik a mértéktartóakat. Azt szeretik, ha valakinek van szenvedélye, függősége, egy olyan tevékenység, vagy dolog ,vagy személy, amelyre több időt szánnak, mint Istenre, imádságra. Egyre több időt kell szánjunk imádságra, ha tökéletesni szeretnénk. Ne elégedjünk meg napi 30 perccel! A közösségi hálón mennyi időt töltünk naponta? ...


Vannak olyan démonok, akiknek teljesen mindegy, hogy milyen tevékenységgel, csak az a céljuk, hogy elrabolják az időnket és így már ne tudjunk Istenre figyelni. Ezért fontos az elhatárolódás, hogy mindig vegyük észre, ha van bálványunk.
Nagyon tetszett, amit Barsi Balázs atya egyszer mondott, hogy ő "mesterséges információ hiányban él". Tehát nem enged be minden információt, nem olvas el akármit, nem néz meg akármit. Szelektál. 

Rájöttem, hogy anélkül, hogy tudatosítottam volna, én is ezt teszem. Nem nézek tévét és főleg nem hallgatok híreket (mert szánt szándékkal tele van pesszimizmust növelő katasztófákkal, tragédiákkal), töröltem a közösségi hálóról magamat (iszonyatos nagy szabadság érzetet adott és ad ma is), nem hagyom, hogy akárkinek a kommentje, videója felzaklasson (nem nézek meg akárkit), nem nézek vámpír sorozatokat vagy olyan sorozatokat, ahol sátánista praktikákat folytatnak (pl.: embereket áldoznak fel), a túl érzelgős sorozatokat is kerülöm (mert Fr Ripperger szerint nagy bajba keveredik az, aki hagyja, hogy az érzelmei eluralják...tapasztalat...). Olyasmiket olvasok, amik spirituális olvasmányok vagy keresztény író alkotta őket, nem tornázok olyan videókra, amik jóga pózokat tartalmaznak (ezt érdemes megnézni, mert ma az is jógázik, aki nem is tud róla, annyi jóga póz van egy egyszerű gyakorlatsorban is!), mindig, mindent megvizsgálok, mielőtt hagynám, hogy hasson rám. Megvizsgálom a Szentírás tükrében is és megnézem, hogy kik azok, akik hódolnak az efféle tevékenységeknek. Miről tanuskodik az életük például. Hogy kifelé élnek-e. Próbálják-e elhitetni másokkal, hogy nekik tökéletesen boldog az életük, ami hazugság, de ez most nagyon divatos.


Hogy mi az, amit csinálok?
Például próbálok hús- vér emberekkel beszélni, barátkozni, akik hozzám hasonló értékrend szerint élnek. Nem hagyom, hogy akár a gyerekeim, akár a férjem fontosabb legyen, mint Isten. Megvan az ideje a napi imádságomnak, olvasásomnak és ez az idő szent és sérthetetlen. 

Nem hagyom, hogy a többség véleménye elfordítsa a figyelmemet a keresztény értékrendemtől. Azért nem barátkozok, hogy legyen még egy valakim, inkább kevesebb, de szorosabb barátságokra törekszem. Nekem is volt 400 ismerősöm a facebook-on, de akkor is meg tudtam számolni egy kezemen, hogy kik azok, akikre számíthatok és ez viszont is így van.


Nem hagyom, hogy hasson rám egy vadidegen megjegyzése vagy olyasvalakié, akit nem régóta ismerek és, akinek valószínűleg fogalma sincs róla, hogy ki vagyok. Nincs olyan ember, aki jobban ismerne Jézusnál, így neki hiszek, Őrá hallgatok. A kísértéseim sokszor hasonlóak. A gonosz nem adja fel könnyen, de én sem. 


Hogyan határolódom el kísértések idején? Avagy hogyan próbálom leküzdeni őket?
(amik nekem működnek)

1. Kérem Jézust és a Szűz Anyát, hogy segítsen, mert egyedül nem birom leküzdeni ezt a problémát.

2. Visszaemlékezem arra az időre, amikor már sikerült leküzdeni ezt a fajta kísértést.

3. Gyónni megyek.

4. Szentségimádásra vagy/és misére megyek.

5. Próbálok hallgatni, nem kibeszélni a helyzetemet, mert azzal is erősítem, mélyítem a romboló hatását. Az én tapasztalatom az, hogy működik a csend megtapasztalása ebben a helyzetben.

6. Nem cselekszem, amíg tart a kísértés. (pl.: ha arra ösztönöz a kísértés, hogy vesszek össze valakivel, ez idő alatt kerülök mindenféle társalgást az illetővel és a másik dolog, hogy kérem az Urat, hogy mutassa meg, mik a motivációi a másik félnek, miért viselkedik velem úgy, ami kihoz a sodromból.)

7. Az alázatosságot gyakorlom. Tisztázom magamban, hogy szükségem van Jézusra, kegyelemre, erényekben való növekedésre ahhoz, hogy leküzdjem a kísértést.

8. Elterelem a figyelmem másra.

9. Próbálom több nézőpontból megvizsgálni a helyzetet a későbbiekben, amikor már nyugodtabb vagyok.

10. Kérem a Szűz Anyát, hogy tisztítsa meg az elmémet.

11. Nem engedem, hogy az érzelmeim eluraljanak (a démonok képesek érzelmekkel manipulálni minket...pl.: elkeseredetté tudnak tenni, reményvesztetté). Próbálok racionális maradni.

12. Böjtölök.

13. Próbálok nem panaszkodni és nem kiteregetni mások bűneit. (Isten sem emlegeti fel régi bűneinket, mert megbocsátott.)

14. Ha valaki megbántott, próbálok neki megbocsátani. (" és bocsásd meg vétkeinket, MIKÉPPEN mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek").





Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok