2018. 08. 04. szombat: Méhen kívüli terhesség és a Katolikus erkölcs


Egy olyan témára bukkantam rá, ami keveset tárgyalt ma katolikus körökben. Ez pedig a méhen kívüli terhesség és a katolikus erkölcs, avagy "Abortusszal végződik egy méhen kivüli terhesség?". Ali- Marie Ingram, My Catholic Perspective című youtube csatornájának a fent idézett címmel ellátott videoja indított el az ez irányú gondolkodásban és jutottam el arra a döntésre, hogy közzéteszem a leírásában közölt két kutatási anyagot. Ezeket  itt es itt tudjatok megnezni.



Meglepő, hogy az Egyház Tanítóhivatalának nincs közvetlen tanítása arról, hogy hogyan kellene (erkölcsösen, az életet védve, katolikus szemlelettel) a méhen kívüli terhességet kezelni. 


Katolikus hitünk szerint az Élet a fogantatás pillanatától kezdődik (ekkor már rendelkezik az embrió, azaz a megtermékenyített petesejt örök élettel bíró  lélekkel), valamint minden életnek azonos mértékűen joga van ahhoz, hogy létezzen, ha Isten teremtő akarata őt létre hívta. 

Szinte kivétel nélkül a méhen kivüli terhességek esetén az orvosok erősen javasolják a terhesség megszakítását, az anya életének a megőrzése érdekében. Csak felmerül bennem a kérdés, hogy ha lehetséges napjainkban a megtermékenyített petesejt beültetése (iszonyatos mértékű hormonkezelésekkel karöltve, ami szintén nem természetes és veszélyes), akkor ennyi erővel nem lehetne- e lehetséges, hogy a méhen kívüli embriókat műtéti úton segítség a fejlődésükhöz és életben maradásukhoz szükséges helyre áthelyezni? Úgy néz ki, hogy nagyon elhallgatják az igazságot egyesek.

A fent említett videó leírásában található "Ectopic Personhood by Bill Fortenberry", avagy "Méhen kivüli személy, Bill Fortenberry" 2015. március 11-én publikált cikke, amelyben C. Everett Koop, általános sebész válaszolt a dilemmára, mely szerint a terhességmegszakítás szükséges és elengedhetetlen a méhen kivüli terhesség esetén, az anya életének a megtartása érdekében. 

"Az anya életének a védelme egy ürügy az abortuszra. A 36 éves gyermekgyógyászati sebész prakszisom során, soha nem volt egyetlen eset sem, amikor az embriót el kellett abortálni, ezzel megmentve az édesanya életét."
(C. Everett Koop, általános sebész)

Kétségtelen tehát, hogy a leggyakrabban elhangzó-, az anya életét célzottan megmenteni szándékozó orvosi javaslat az abortusz, a méhen kivüli terhesség esetén.
A méhen kívüli terhesség azt jelenti, hogy az embrió az anya testében fejlődik, az anyaméhen kivüli területen. A leggyakoribb esetben az embrió az anya egyik petevezetékében fejlődik. Alkalmanként a hasi üregben helyezkedik el, illetve nagyon ritka esetben elkezd fejlődni az egyik petefészekben. Ezeket a terhességeket általánosságban végzetesnek feltételezik, az abortusz elvégzésének a hiányában. A magyarázat az, hogy jobb megmenteni az anyát azáltal, hogy megölik a meg nem született gyermeket, mintha nem csinálnának semmit és ezzel lehetővé tennék mindkettejük halálát. 

Amikor időt szakítunk tudományos kutatások vizsgálatára, a méhen kivüli terhességek témáján belül, egy teljesen más kép tárul elénk. A Center for Disease Control becsült értéke 108,800 méhen kivüli terhesség, Amerika szerte, 1992-es adatok szerint. A fent említett feltevés szerint, ez a becsült szám egyenlő azoknak a nőknek a számával, akiknek meg kellett volna halniuk az abortusz elvégzésének hiányában. A CDC többek között beszámolt egy átlagosan 26.3 halállal végződő méhen kivüli terhességről évente, 1991 és 1999 között. Az abortusz pártolói bizonyítékként használják ezeket a számokat ahhoz, hogy az abortusz szükségességét, mint életek ezreinek a megmentését propagálják évente. Miközben figyelmen kivül hagynak néhány további kutatási eredményt.

Ténylegesen, ami veszélyt jelenthet a méhen kivüli terhesség során az a petevezeték sérülése vagy másfajta vérzés, amely az anyánál nagymértékű vérzési veszteséggel járhat. Mindeközben, a Cleveland Clinic Foundation közzétette az 1983 és 1996 közötti adatait arról, hogy mindössze 62 (!) méhen kivüli terhes betegüket kezelték petevezeték sérülés miatt.
 A 14 év alatti időtartamot tekintve ez 4.4 méhen kivüli terhes pácienst jelentett, akiket petevezeték sérülés miatt kezeltek, évente, miközben a CDC közzétett adatai szerint 26.3 méhen kivüli terhesség végződött az anya halálával. Ha a petevezeték sérülése egyértelműen halált okozna, akkor ez azt jelentené, hogy ennek az egy kórháznak bizonyítania kellene azt, hogy az összes méhen kivüli terhesség 1/6-a halállal végződik Amerikában. Ez erősen valószínűtlen, biztosan lehetetlen, így haladjunk tovább a következő kutatási eredményt megvizsgálva.


Izrael egész déli területeit tekintve, csak 13 esetben végződött a méhen kivüli terhesség halállal, 23 éves periódust nézve, 1969 és 1991 között. Ez átlagosan 0.57 halált jelentett évente. 1991- ben, a Soroka University Hospital Be'er Sheva- ban jelentett 148 méhen kivüli terhességet. Ha azt feltételezzük, hogy az összes, 0.57 terhesség amely halállal végződött ebben a kórházban, mindnek a méhen kivüli terhesség volt a kiváltó oka, akkor mi még mindig csak 0.4% esélyt látunk arra, hogy az ilyen terhesség halált okoz. (0.57 halálos eset osztva 148- cal az egyenlő 0.4% -os elhalálozási arány) Ez azt jelenti, hogy kevesebb, mint 99,6 % -a a méhen kivüli terességeknek Dél- Izraelben nem okozza az anyák elhalálozását, így az ahhoz való ragaszkodás, hgy a terhességet meg kell szakítani művi úton, az anya életét megmentve, kétségtelenül hamis állítás. 

Egy gyermek túlélési esélyei, méhen kivüli terhesség esetén az, amit gyakran nem hoznak nyilvánosságra. A valóság az, hogy rengeteg eset világít rá arra a tényre, hogy sikeresen kihordott, méhen kivüli terhességek voltak. Két, new york- i szülész, nőgyógyász, Dr. Hellman és Dr. Simon adatokat közöltek 316 méhen kivüli terhességről, amelyek élő, egészséges gyermekek születésével végződtek 1809 és 1935 között. Ezeknek a gyermekeknek csak a fele élte túl az első hetet, de ekkoriban még nem volt fejlett az újszülött intenzív osztály.


Két módja van a méhen kívüli terhesség kezelésének, amelyek nem irányulnak az embrió közvetlen és azonnali elpusztítására. (National Catholic Bioethics Quarterly 11.1 -Spring 2011-) Erről William E. May, Christopher Kaczor, valamint Rev. Martin Rhonheimer elismert, katolikus etikusok nyilatkoztak. Ez a két kezelési mód a következő:
1. Salpingosthomi (akkor alkalmazható, amikor a petevezeték a növekvő embrió által el van záródva és ilyen esetben laparoszkópiás beavatkozás által -az embrió életének a lehető legkissebb szintű kockáztatása mellett- segítik az elzáródás megszünését)
2. Methotrexate (ez egy szintetikus vegyület, gyógyszer, amelyet a leukémia- és a rák kezelésére is használnak, mivel megakadályozza a káros sejtek elburjánzását)

A "Méhen kívüli teresség és Katolikus Erkölcs" című értekezletből fordítottam, ez a másik megnevezett kutatási anyag, amely tájékoztat a két, fent említett kezelési módszerről. A szerzők: Marie A. Anderson, Robert L. Fastiggi, David E. Hargroder, Rev. Joseph C. Howard Jr. és C. Ward Kischer.
1970-ben minden ezredik terhességből 4.5 volt méhen kívüli, 1992-re ez a szám megnövekedett, 19.7 /1000-re. Mindazonáltal a petevezeték sérüléssel járó-, méhen kívüli terhesség az összes gyermekágyi elhalálozás 6%- át tette ki csupán. Nagyon kevés hithű teológus vitatkozott eleinte arról, hogy a Methotrexate használata nem okoz szándékos abortuszt.


Felmerülhet a kérdés, hogy mi vezetett a méhen kívüli terhességek előfordulási gyakoriságának a megnövekedéséhez. 

Számos kutató mutatott rá a következő okozati tényezőkre:

- szexuális úton terjedő betegségek

- mesterséges megtermékenyítés (pl.: in vitro fertilizáció, magyarul lombikbébi program) 

- valamint egyéb kockázati tényezők:
pl.: drog használat, stressz, dohányzás

- 35 év feletti életkor és több szexuális partner 

- a fogamzásgátlás különböző formái (progeszteron fogamzásgátló tabletták, 
méhen belüli-, fogamzást gátló eszközök, sterilizáció, mely során elzárják a petefészket)

A fent leírtakból is jól látszik, hogy a megváltozott szexuális szokások és viselkedés, Istentől-, a természet rendjétől-, az erkölcsös élettől való eltávolodás okozta a méhen kívüli terhességek számának a megnövekedését az utóbbi 50 évben. Azoknak a nőknek, akiknek már volt méhen kívüli terhessége 10% eséllyel lesz másik is, azoknak pedig akiknek kétszer volt, 25% az esélyük arra, hogy újból ilyen terhességgel állnak majd szembe. Egyes kutatások szerint a méhen kívüli terhességek sorsának 70%-a spontán megoldódik, mindenféle beavatkozás nélkül, de más kutatási eredmények is 40-65% közötti értéket mérnek. A legtöbben azonnali beavatkozás helyett folyamatosan figyelemmel követik az ilyen típusú terhességek kimenetelét, gondolva a petevezeték sérülés kockázatára. A nők több, mint ¾- ének nincs szüksége gyógyszeres-, illetve várandósság alatti kezelésekre. Spontán megoldódik a probléma, amint már fent említettem. 
Ha szívműködése van az embriónak (ez már a hatodik héttől kimutatható), akkor a még meg nem született gyermek él, annak ellenére, hogy kívül helyezkedik el az anyaméhen. A legtöbb esetben a petevezetékben indulnak növekedésnek. 

Rendhagyóan, a katolikus erkölcs szerint a következő három kezelési módszer alkalmazható.:
1. Terhes gondozás
2. Sebészeti módszer (Salpingectomy: a petevezeték bizonyos szakaszának az eltávolítása vagy az egész petevezeték eltávolítása, vagy az embrió áthelyezése a petevezetékből)
3. Gyógyszeres kezelés (Methotrexate: elősegíti a nukleinsav szintézist -DNS, RNS-, rohamléptekben megnöveli a sejtosztódást, mérgezést is előidézhet)


Most lássuk, hogy melyek azok a gyógymódok, terápiák, amelyek katolikus szemmel elfogadhatóak, életet megtartóak, az anyára veszélytelenek?
1. Terhes gondozás: Ez teljesen elfogadható katolikus szemmel, mert nem okozzák az embrió szándékos és közvetlen elpusztítását, nincs egyéb erkölcsi probléma ez esetben hacsak nem az, hogy az anya életére nézve ez egy szükségtelen kockázattal jár. Azért, hogy elkerüljék a kockázati tényezők kialakulását, rendszeres vizsgálatok szükségesek, mely a BhCG szint (ez a szint mutatja ki a vizeletből, ha a terhesség pozitív, illetve a vérből is ki lehet mutatni, ekkor egy pontos értéket kapva arról, hogy a terhesség élő-e, fejlődik- e a magzat vagy a lehetséges vetélés kovkázata megnövekedett és nem fejlődik a magzat megfelelően, elhalt stb.) ellenőrzése, illetve az ultrahang vizsgálat. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy a méhen kívüli terhesség nem fog magától, spontán módon rendeződni, akkor másfajta módszerek követendőek. 

2. Salpingecthomy: Ennek a sebészeti eljárásnak a során részlegesen vagy teljesen eltávolítják a petevezetéket, mely az embriót is magában foglalja. Ez erkölcsileg elfogadható a kettős hatás elvét tekintve, amely a következő öt összetevőt tartalmazza: (1) Ennek a cselekménynek magának jónak kell lennie, a legkevésbé sem megengedett az erkölcsileg rossz cselekedet végzése. (2) A kezelés jó eredményének, ártalom és erkölcsi rossz nélkülinek kell lennie. (3) A jó eredménynek nem szabad egy erkölcsileg rossz utóhatásának lennie másként fogalmazva, ahol az erkölcsi rossz cselekedet követezménye a jó eredmény, az nem elfogadható. (4) A kezelés esetleges rossz következménye nem szándékos, csak megengedett. (5) Elegendő ok szól a kezelés elvégzése mellett.

Ha az anya petefészkében fejlődik tovább a magzat a sebészeti eljárás elvégzése ellenére, akkor ez a petevezeték sérülését, az anya és a magzat elhalálozását fogja okozni. Amikor a petevezetéket eltávolítják az embrióval együtt (a célból, hogy életet mentsenek) és az embrió ezt nem éli túl, akkor az a meg nem született gyermek halálának nem szándékos formája, csak egy esetleges második következménye. Mindeközben az eltávolított, embriót is magában foglaló petevezeték az anya temékenységének avégét fogja jelenteni, hacsak nem a másik petevezetéke elzáródott vagy sebészetileg hiányzik. Ez az a kockázati tényező, amit feltétlen el kell kerülni, nehogy az anya petevezeték sérülés miatt halálozzon el. 

3. Salpingostomy: Ez a sebészeti eljárás az embrió eltávolítását jelenti a petevezetékből, miközben a petevezetéket épen hagyják. Habár ennek a technikának köszönhetően az anya nem veszti el a termékenységét,  egy jó végkifejletet szándékozik elérni egy erkölcsileg rossz úton, például szándékosan  kioltva az embrió életét. Ez a kezelés erkölcsileg elfogadott, ha az embrió már elhalt, ez nem jelenti azt, hogy elfogadható abban az esetben is, ha az embrió életképes, hiszen ez akkor egy ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos elpusztítását jelenti. Úgy tűnik, hogy a Salpingostomy nem egy szándékos abortusz, de valójában az. (Catholic Bioethics and the Gift of Human Life (2000), William E. May)

4. Methotrexate: Ez egy gyógyszeres kezelés a méhen kivüli terhesség esetén. Az ép petevezetékű nők magasabb, mint 25%- ánál ez az eljárás alkalmazható és a becslések szerint ez a százalék jóval magasabb is lehet. Azon orvosok szerint, akik véleménye az, hogy az embrió nem egy emberi személy, ennek az eljárásnak a sikeressége több, mint 93%. A Methotrexate- t az ötvenes években kezdték el használni, a rák gyógyítására. Ez a gyógyszer hat a trophoblast- ra, amelyből a méhlepény fejlődik ki és úgy fejti ki hatását, hogy a sejtek folyamatos osztódását gátolja. Mostanáig a legtöbb katolikus, erkölcsileg rossznak ítélte ezt a fajta gyógyszeres eljárást, mivel abortív jellege van. Természetesen a Methotrexate használata erkölcsileg megengedett, ha elhalt már az embrió a kezelés megkezdése előtt, de általánosságban a célból használják, hogy elpusztítsák az életképes-, fejlődő életet.  Néhányan azzal áltak elő, hogy ez a gyógyszer (vagy inkább vegyszer jelen esetben) nem okoz közvetlen halált, csak közvetettet, hiszen "csak" a méhlepény kezdetleges szöveteit nem engedi fejlődni. Ők figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a méhlepény kezdetleges szövetei az embrió létfontosságú szervei közé tartoznak. 
Charles Cavagnaro szerint a Methotrexate használata méhen kívüli terhesség kezelése esetén "egy közvetlen és halálos támadás a meg nem született gyermék testére nézve".

Ebben a témában a második bejegyzésemet egy későbbi időpontban tenném közzé  (a teljes anyag feléig jutottam, de saját gondolataimat is közzétenném), amelyet Christopher Kaczor- nak a kutatásával fogok kezdeni. 

Mindenesetre azt gondolom, hogy a tudósoknak meg kellene találniuk a megoldást (talán már meg is találták, de nem nagyon népszerűsítik) arra vonatkozóan, hogy a méhen kívüli teresség esetén az embriót a petevezetékből az anyaméhbe helyezzék, az életét nem károsítva, hanem megóvva. Végülis arra tettek esküt, hogy életeket mentsenek, és nem arra, hogy azokat kioltsák...













Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2018. 11. 25., vasárnap: Lelki küzdelem fokozatai, Chad Ripperger atya nyomán

2020. december 25.., péntek: Chad Ripperger atyától a házasságról. Különösen feministáknak nevelt lányoknak, feleségeknek ajánlom szeretettel.

2020. november 2., hétfő: Egyre nagyobb házak, egyre kisebb családok