2018. 08. 07. kedd: Érvek amellett, hogy vigyük a gyerekeket a Szentmisére

Ez a téma nem egyszerű és én megértem azokat, akik velem ellentétes nézeteket vallanak, hiszen nekem is van olyan, hogy alábbhagy a lelkesedésem és feladom egy időre a próbálkozásokat, és nem viszem a gyerekeket misére néhány hétig. Ez a bejegyzés nem azok ellen szól, akik más véleményen vannak, mint én, csak szeretném megosztani a saját tapasztalataimat, gondolataimat a témában, hátha valakinek segít.

Vigyük vagy ne vigyük a gyerekeket a misére?

Ez gyerek függő és nem árt ha tisztában vagyunk a saját vérmérsékletünkkel is.

Érvek amellett, hogy vigyük őket misére:

1. Jézus szavait idézve:
"Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda."
(Márk 10, 13- 16)

Mindig ezt szokták mondani nekem az idősebb-, együtt érezni még képes nénik, amikor látják, hogy másokat irritál egyetlen egy mozdulata is a gyerekemnek. (tényleg nem annyira rosszak)

A legerényesebb embereket egyébként nem lehet kibillenteni az imából, a legnagyobb zajban is képesek elmélyülten dicsőíteni Istent, a külső zajokról tudomást sem véve.
Upsz. Van hova fejlődjünk!

2. Ha van gyerekmise vagy liturgia a Szentmise időtartama alatt, vagy egy a gyerekeknek elkülönített rész a templomon belül, akkor vigyük a gyerekeket nyugodt szívvel, mert akkor valószínűleg nem zavarnak majd másokat és minket sem.

3. Keresztelésüktől fogva ők is az Egyház közösség tagjai, így nekik is joguk van heti egy órát Isten jelenlétében tölteni. Én hiszem, hogy hat rájuk mindaz, ami történik a mise alatt, kortól függetlenül. Láttam olyan 5- 6 éves kislányt, akinek komoly teológiai kérdései voltak, alig tudtak neki válaszolni a felnőttek. 

Ő is rendszeresen járt a misére.

4. Tanúságot tudunk tenni a nagy családos lét mellett és amellett, hogy lehet mesterséges fogamzásgátlás nélkül élni, ha felvonultatjuk a család apraját- nagyját vasárnaponként.

5. A gyerekek már egész korán megtapasztalhatják, hogy hogyan kell viselkedni a Szentmisén, hogy például le kell térdelni, keresztet kell vetni stb. Amikor nagyon kicsik voltak vittem nekik néhány játékot, de később már hagytam, hogy figyeljenek és kezdetektől fogva viselkedniük kellett, nem szaladgálhattak vagy ilyesmi. A templom nem játszótér, ezt tudták mindig is.

6. Ha kicsi gyerekünk van, próbáljunk meg altatási időben menni misére. A nagyobbik fiam rendszeresen végigszunyókálta a miséket baba korában, babakocsiban. Senkit sem zavart, sőt, örültek a nénik- bácsik, hogy jött utánpótlás.

7. A pap megáldja a gyerekeket. 

Ezt azt hiszem nem kell magyarázni, miért fontos és pótolhatatlan.

8. Ha valakinek van segítsége, nem feltétlen kell misére vinnie a gyermekeket körülbelül 5- 6 éves koráig, de vannak gyerekek akik egész pici kortól fogékonyak és érdeklődőek, jól viselkednek a templomban. Ilyen volt a lányom, amíg be nem töltötte a második életévét. Kár lett volna meg sem próbálni vele menni misére, hiszen annyi megerősítést, segítséget, bölcsességet, kegyelmet kaptam akkoriban, hogy abból élek ma is, ami a lelki életet illeti.
Ő egyébként kéri a mai napig, hogy had jöhessen...

9. A gyerekeknek is meg kell tanulniuk azt, hogy most csöndben vagyunk, most nem izgünk- mozgunk, hanem figyelünk. A templomban ezt elsajátíthatják. 

10. A papnak és az Egyház közösség bővüléséért imádkozó híveknek is egy sikerélmény, ha látják, hogy nagycsaládosok vannak a misén. Megerősíthetjük őket abban, hogy az áldozataik és imáik nem hiábavalóak.

11. Ha nem tudtunk kellőképpen az Úrra öszpontosítani a gyerekeink miatt, még mindig elmehetünk egy- egy hétköznapi- vagy esti misére, Szentségimádásra, a gyerekeink nélkül, de nyugodt szívvel mehetünk, mert már ők is résztvettem a Szentmisén. 

12. A misén a gyermekeink látnak minket imádkozni. Nagyon fontos! Amikor együtt imádkozunk otthon, az más. Az is nagyon fontos, de a gyerekek nem azt viszik véghez a leghamarabb, amit mondunk nekik, hanem azt, amit látnak tőlünk, amit mi teszünk a jelenlétükben.
Például a fiam azt hiszem 5 éves lehetett, amikor szó nélkül letérdelt a mise alatt.
Repültem örömömben, azt nem is kell mondanom!

13. Nekünk is megerősítő és önbizalmat ad, ha mások látják, hogy viselkedett a gyerek. Egyébként van aki teljesen elnéző minden körülmények között és van, aki a legapróbb zajra, tüsszentésre is felugrik, megrezzen, gyűlölködően néz.
Ha Jézus azt mondta, hogy vigyük a gyerekeket, mert ilyeneké a menyek országa, akkor nem is értem, hogy mit számít az emberek véleménye. 

14. Törekedjünk arra, hogy a gyerek megszokja, hogy viselkednie kell egy darabig. Ha következetesek vagyunk, a gyerek egyre nyugodtabb lesz és kevésbbé zavaró. Ha nyugodtak maradunk, ők is nyugodtabbak, ez a tapasztalatom. Mindenképpen tanul a gyerek a mise alatt.

15. Ha van a plébániához kapcsolódó katolikus iskola, a gyermekünk találkozhat a misén ( vagy a mise után) a kis barátaival és ez megerősítheti őt abban, hogy mások is gyakorolják a hitüket, másoknak is fontos Jézus és nem vagyunk egyedül, egy közösséghez tartozunk. 

A legtöbb plébánián vannak gyerekeknek ima csoportok. Megkönnyíti a gyermekünknek a beilleszkedést, ha az ima csoporthoz való csatlakozás előtt már felfedezhet ismerős arcokat a templomból.

16. Gyermekünk bekapcsolódhat az imádságokba mise alatt, rá is hatnak azok, őt is segítik a hitben való növekedésben. 

17. A templomban láthatja a gyerek a szobrokat, ikonokat, feszületeket, képeket és kérdezhet róluk otthon. Válaszokat adva, segíthetjük őt, hogy tanuljon a hitünkről. 

Ha sehogy sem érezzük, hogy nekünk találták ki a misén való részvételt a gyerekeinkkel, és nincsen segítségünk, szervezhetünk a plébániánkon kisebb csoportokat szülőkből, anyukákból, akikkel felváltva misét látogathatunk.
Van egy anyuka, akivel így járunk Szentségimádásra. Működik. A gyerekek addig valamelyikőnkkel játszanak a plébánia udvarán vagy a közösségi házban, majd cserélünk.

A legtöbb szülő egyébként azért viszi a gyerekét a misére, mert nincs kire hagyja (vagy nem akarja másra hagyni, kihagyva őket a lehetőségből, hogy már egészen pici korban személyes találkozásuk lehessen az Úrral). 

Ne ítéljük el őket! 

Sosem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk hasonló helyzetbe és akkor majd nekünk is jól esne az együttérzés. Olyan sokan már kis gyermek korban megutálják a vasárnapi misét, mert sajnos vannak, akik képtelenek tolerálni a legkissebb zajt is, és a gyerek nem felejt, emlékszik majd rá, hogy a misén mindig csúnyán néztek rá, összekapcsolja ezt a rossz érzést a templom légkörével és ennyi, nem fog jó érzéssel jönni újra. Lehet, hogy soha többet, lehet hogy majd felnőtt korában valamikor. Akinek gyenge a hite, annak nagyon fontos, hogy milyen az első benyomás.

Ezeket a kicsit zavaró gyerekre írtam.

A viselkedni képtelen gyerekre a következőt mondanám.:

Ha a gyerek tényleg olyan típus, hogy nem bír megülni a fenekén vagy zajong, rohangál, nem csillapodik le, akkor talán érdemes nála várni, amíg kicsit nagyobb, nyugodtabb lesz és addig otthon hagyni. 

De vihetjük fáradtan is a misére, egy óra biciklizés vagy játszóterezés után. Hátha feladja és lenyugszik.

Ha egy gyerek nagyon hangos, sír, akkor vigyük ki a miséről! 

Az már ciki, ha a pap hangját is túlharsogja egy síró gyerek.

Ilyen nálunk nem volt még, remélem nem is lesz. 

Kitartást minden szülőnek! 

Egyszer úgyis felnőnek majd! :-)