2018. 09. 15. szombat: A szív alázata, Cajetan Mary da Bergamo atya tollából

Nagyon tetszik ez a könyv, ezért gondoltam megosztom néhány sorát, hátha valakinek segít. A "moly" is ajánlja. Szerepel azon 50 könyv között, amit "minden katolikusnak el kellene olvasnia" néven tettek közzé.

Semmi sem származik önmagamtól.
Semmi sem vagyok Jézus nélkül.
Ha nem követek el bizonyos bűnöket, az csakis azért történik, mert különleges kegyelmeket kaptam Istentől, amelyek megtartanak a kegyelemben és nem engednek bűnbe esni. Ezek nem a magam érdemei! 

Az alázatosság nem csupán egy erény, hanem az a talaj, amelyből minden más erény is fakad. Krisztus maga mondta, hogy alázatosságot kell tanuljunk.

"Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű."

(Máté 11: 29)

(Ez az egyetlen hely a Bibliában, ahol Jézus a pozitív tulajdonságairól beszél. Úgy érezte fontos, hogy ezeket külön is megemlítse, ne csak a példájával mutassa meg.)

Alázatosság nélkül senki sem reménykedhet semmiféle fejlődésben, a menyei haza felé vezető úton. A Szűz Anya ereje is az alázatosságában rejlett. 

Ahogy meg tudom magamat nevezni a személyes tulajdonságaim alapján, úgy nevet tudok magamnak adni az alapján, hogy melyik halálos bűn jellemző rám a leginkább. Ezek képesek eluralni és tönkretenni minden jót és erényeset bennünk. Büszkeség, fösvénység, bujaság, harag, torkosság, irigység, jóra való restség (lustaság)? Melyik jellemző ránk? Öt egyéb jellemzője lehet még a léleknek, ezek pedig a következők: gyengeség, kegyetlenség, tudatlanság, szegénység és rablás. 

Az első dolog amivel kezdenünk kell -ha alázatosságot szeretnénk tanulni- az az, hogy alapos önismeretre kell szert tegyünk. 

A rablás megnevezése talán nem tűnik egyértelműnek addig amíg fel nem ismerjük azt, hogy ahelyett hogy Istennek adnánk dicsőséget minden jó dologért, amit úgy tűnik, hogy teszünk vagy amivel bírunk; mi eltulajdonítjuk ezt a dicsőséget, amennyire csak tudjuk, a legtermészetesebb és legmeggondolatlanabb módon, és önmagunknak sajátítjuk ki azokat. 

Az alázatosság egy erény, amely alapjában véve Krisztushoz tartozik, nem csupán úgy, mint emberhez, de különösen, mint Istenhez, mert Istenként jónak-, szentnek-, irgalmasnak lenni nem egy erény, hanem természetes sajátság. 

Szent Agoston mondta a következőket:

"Ő képtelen volt azt tanítani, ami nem jellemezte, Ő képtelen volt azt parancsolni, amit Ő maga nem gyakorolt volna."

"Senki sem képes elérni a menyei királyságot, hacsak nem alázatos."

Ha büszke, gőgös vagyok olyanná válok, mint egy tolvaj, aki önmagának tulajdonítja mindazt, ami nem is az ővé, hanem Istené, Tőle kapta.

Minden alkalommal, amikor többre becsülöm magamat másoknál, becsapom magamat ezzel az önhízelgéssel és önteltséggel és hibát vétek az igazság ellen. 

Hogy miért nem élünk az alázatosság nélkülözhetetlenségének a tudatában? 

Mert nem félük Isten ítéletétől. 

A félelem által alázatosak maradhatnánk. Ez a szent félelem -amely bölcsességgel kezdődik- lesz a kezdete az igazi alázatosságnak. 

Nem létezik egyetlen egy Szent sem, bármennyire is jó és ártatlan, aki nem úgy ismerte volna el magát, mint a leghatalmasabb bűnös a világon.

A hiúság semmi egyéb, csak egy hazugság, amelynek valójában a büszkeség a mozgató rugója. 

A lelki életben nem tudok magamtól megtenni semmit sem, Isten különleges segítsége nélkül, hiszen a legtöbb igazságra a Szentlélek tanít meg. 

Ebben a bűnös és korrupt világban könnyű hízelegni önmagunknak, miszerint mi jók vagyunk, ha nem vagyunk annyira rosszak, mint a többség. Viszont annak érdekében, hogy megismerjük magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk, nem világiasan gondolkodó emberekkel kellene összehasonlítsuk magunkat, hanem Jézus Krisztussal. 

Ha összehasonlítom magamat egy bűnössel, azt gondolom magamról, hogy Szent vagyok, de ha Jézussal hasonlítom össze magam -akire kellene hasonlítsak- , akkor kénytelen vagyok elismerni, hogy egy bűnös és egy semmirekellő vagyok és az egyetlen vigaszom, ami maradt, az Isten végtelen irgalmában való bizalom. 

Jellemző rád az óvatosság, a mértékletesség, a bátorság, az igazságosság, a szerénység, az alázatosság, a tisztaság, a lélek alázata, az adakozás (segítségnyújtás), az engedelmesség és még megannyi erény, amely szükséges és elengedhetetlen a te állapotodhoz? 

Ha néhány jellemző rád ezek közül, milyen szinten? 

Minden erényes cselekedet, melyeket nem egy természet feletti motivációval hajtva teszünk meg -annak érdekében, hogy elnyerjük az örök boldogságot-, nincs semmiféle értéke. 

Nincs az a szent állapot, amit ne lehetne elveszíteni egyedül a gőg által. 

"Ha szent vagy, félj, nehogy elveszítsd. Hogyan? A gőg által."

(Szent Agoston)

A lélek valójában akkor alázatos, ha felismeri az ő tényleges helyzetét a természet rendjében vagy felismeri, hogy a kegyelem teljes mértékben Isten gondviselésétől, erejétől és irgalmasságától függ; ezáltal önmagunkat semmire sem tartjuk csak azt, amit Istentől kaptunk; ekkor a saját semmisségünket megtapasztaljuk. Kiüresítjük magunkat Isten előtt, nem azért, hogy inaktívak maradjunk, hanem ezúton inkább folyamatosan azt keressük, hogyan dicsőíthetjük meg Őt azáltal, hogy pontosan eleget teszünk a parancsolatainak és az akaratát teljesítjük. 

Az alázatosság nem egy beteges erény, nem félénkség, gyengeség, megalázottság, ahogy néhányan gondolják; ellenkezőleg, erősség, nagylelkűség, stabilitás, mivel az igazságon és igazságszolgáltatáson alapul. Az igazság abban áll, hogy tudjuk ki Isten és azt is, hogy mi kik vagyunk. Amikor felismerjük, hogy Isten a Teremtőnk, aki helyénvaló módon parancsol nekünk -mivel a teremtményei vagyunk-, akkor ráeszmélünk, hogy illik engedelmeskedniük Neki.

Alázatosság egyedül kegyelem által érhető el.

Az alázatos ember mindig nyugodt, békés, félelem nélküli, élvezi a békét és a csendet, mert a törvény szerint él, Isten parancsolatainak eleget tesz, alárendeli a saját akaratát Isten akaratának.

A gőgös ember ellenben olyan, mint egy viharos tenger, soha nem talál nyugalmat. 

Minden kísértés gyorsan elillan az alázatosoknál, mivel nem létezik kísértés büszkeség nélkül. 

Minél inkább alázatos egy lélek Isten előtt, annál inkább részesül kegyelmekben.

Ha a gonosznak sikerül arra ösztönöznie minket, hogy elég erő van bennünk ahhoz, hogy legyőzzük a kísértést a magunk erejéből, akkor megadtuk magunkat neki.

Az alázatos tisztában van a gyengeségeivel. Ezért az alázatosság segít minket elkerülni a számunkra veszélyes alkalmakat. 

Isten azokat halmozza el kegyelmekkel, akik előzőleg kiüresítették magukat Neki, akik nem bíznak önmagukban, bűnös mivoltuk miatt.

Amikor gőg támad bennünk és magunkat felmagasztaljuk és jobbnak gondoljuk, mint a bűnösöket, akkor mi Isten szemében gonoszabbakká válunk, mint ők. A gőg, a büszkeség gyűlöletes Isten szerint.

 Még egyszer: Amikor önmagunknak hízelgünk, önmagunkat jobbnak látunk másoknál azért, mert nem követtünk el bizonyos bűnöket, akkor jusson eszünkbe, hogy ez nem a mi érdemünk, kegyelem hatására tudjuk kerülni a rosszat csupán. 

"Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni."

(János 15:5)

A gőg az a bűn, ami minden egyéb bűn okozója, kiváltója. 

Számos, végtelenül bűnös ember vált nagy Szentté anélkül, hogy bármi különöset tettek volna. Egyszerűen csak folyamatosan emlékeztek az elkövetett bűneikre és alázattal szégyent és zavartságot éreztek Isten- és felebarátaik előtt. 

Amikor megszégyenülve és felzaklatva érezzük magunkat miután bűnt követtünk el, ez az ördög kísértése, aki próbálja a szorongásunkat arra használni, hogy nagyobb bűnöket kövessünk el. A bánat, amelyet érzünk miután megsértettük Istent, nem zaklatja fel a lelket, inkább nyugodt és derűs marad azért, mert a bánat egyesül az alázatossággal, amely kegyelmet eredményez; de szorongással és szomorúsággal terhelve. Meg fogom érteni, hogy a szorongásom csak a büszkeség miatt van, mivel azt gondolom, jobb vagyok másoknál.

Aki alázatos az tudja, hogy magától csak rossz dolgokra képes és sokkal rosszabb dolgokat is megtenne, ha Isten nem védelmezné őt, a kegyelem által.

Amíg ezen a Földön élek, nem lehetek biztos semmiben sem. Reménykednem kell abban, hogy a lelkem üdvözül, de tartanom is kell attól, hogy elkárhozik. Amikor az örök üdvösségemen elmélkedek, látnom kell azt, hogy ez nem függ a szabad akaratomtól, hanem az isteni irgalomtól. Amikor nem önmagamban bízok, hanem az összes reményemet Istenbe helyezem, muszáj a bölcs Judittal ezt mondanom:

"Ne vállaljatok kezességet az Úrnak, a mi Istenünknek szándékaira! Mert az Isten nem olyan, mint az ember, akit meg lehet fenyegetni vagy meg lehet ingatni, mint az ember fiát. Ezért, amíg arra várunk, hogy szabadulást ad, hívjuk segítségül. Ha úgy tetszik neki, meghallja szavunk."

(Judit 8: 16- 17)

"Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki."

(János 6: 65)

Mindig van valamiféle képmutató gőg azok szívében, akik ítélkeznek mások fölött és gonosz dolgokat mondanak másokról, mert így megaláznak másokat, mialatt önmagukat felmagasztalják. 

"Isten a zsidókat is megítéli. Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik effélét művelnek. Azt hiszed talán, te ember, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt műveled? Avagy semmibe veszed, higy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni? Konokságodban és szíved megrögzöttségében csak büntetést halmozol magadra, a haragnak és az Isten igazságos ítélete megnyílvánulásának napjára."

(Rómaiaknak 1: 1- 6)

A gőg eredménye, hogy gyorsan meglátjuk mások hibáit, gyengeségeit, amíg a sajátjainkkal szemben vakok maradunk. (mint a farizeus Szent Mária Magdolna történetében)

A gőgös ember arrogáns stílusban beszél, ellenben az alázatos mindig tudja hogyan beszéljen jól és bölcsen. 

Minden jó, ami bennünk van, Istentől ered és Neki jár egyedül a dicsőség és a megbecsülés érte. Ezért amikor önmagunkat dicsőítjük, elbitoroljuk Tőle azt, ami egyedül Őt illeti meg.  

Ha egy lélek elkárhozik rossz példa- vagy tanács hatására, akkor annak az oka magának a léleknek a romboló, bűnös tulajdonsága, önmagának köszönheti ezt, ha viszont üdvözül, azt egyedül Isten irgalmának köszönheti, nem a saját akaratának.

A szentségünk szintjét, fokát az mutatja meg, hogy mennyire vagyunk alázatosak. 

Az igazi alázatosság bizonyítéka a türelem. Nagyon sokunk a legkisebb ellenszenvre is haragossá válik és megsértődik bármilyen enyhe piszkálódáson, zaklatáson. Ha az ehhez hasonló inzultálásokat el tudjuk viselni felháborodás és mérgelődés nélkül, csöndben, tolerálva mások hibáit, akkor ez egy jó jele annak, hogy valamennyi alázatosságra tettünk szert (vagy inkább kaptunk). Ekkor felismerjük saját hibáinkat, emiatt tudjuk tolerálni mások hiányosságait is jobban. 

Nagyon különböző a gondolkodók és a sztoikusok türelme, valamint a világiak türelme is a hithű keresztényekétől. A sztoikusok hatalmas türelme látszik az írásaikon és a példáikon keresztül, de ez a türelmük a büszkeségük eredménye, önbecsülésük és mások megvetése. 

A világias emberekre igaz, hogy sok szorongást és fájdalmat türelemmel viselnek el a saját élethelyzetüket tekintve, de ez a türelem a saját érdekeik, motivációik miatt, illetve szóbeli óvatosságuk szükségességéből származik. 

Egyedül a keresztények esetében egyesül a türelem az alázatossággal, mely során bármilyen nehézség vagy balsors esetén, amely Isten akaratából történik, türelmes, kitartó a szenvedésben, hosszantűrő, és ez az a fajta türelem, amely kedves az Úr szemében. Szent Ágoston így fejezte ezt ki:

"Amit az ember büszkeségből tesz meg, az nem kedves az Úr szemében, amit viszont alázatossággal kísérve tesz meg, az kedves előtte."

Illene hálásnak lennünk azok felé, akik segítenek minket alázatosnak maradni, hiszen ők közreműködnek és elősegítik a mi üdvösségünket.

Szent Ferenc ismert elmélkedése a következő volt. Gyakran meditált Isten hatalmasságán, összehasonlítva önmaga semmisségével. 

A valódi oka annak, hogy Isten az alázatosoknak nagyon sok kegyelmet ad, az az, hogy az alázatos hűséges ezekhez a kegyelmekhez és jó, nemes célra használja őket, amelyek kedvesek Isten szemében. 

Kegyelmeket egyedül az alázatosak kaphatnak.

Az alázatosság egy különös ajándék Istentől. Kérni kell, és megkaphatjuk.